Editágnes kitartó unszolására született ez az újabb bejegyzés. Tehetem mindezt azért, mert pár perce nagyanyjukkal játszanak és engem nem hiányolnak az éppen ma 13 hónapos „szörnyellákok” (a szörnyella megnevezés az én szememben nőnemű, ezért megalkottam a semleges nemű szörnyellák jelzőt gyermekeimre, ami ugyebár többes számban szörnyellákok) , szóval, van rá remény, hogy még ma írhatok pár mondatot; ráadásul a vacsorájuk rotyog, az idegeim feszülnek, a ház szalad, így felesleges bármi másba belefognom – minden megvár.
Elhatároztam, hogy az első születésnapjukon készült fotójuk alá (amikor ugyebár 12 hónaposak voltak) ma, 1 hónappal később 13 tulajdonságukról írok (ha logikailag 12 vagy tartalmilag 14, akkor is 13 pontba gyűjtöm). A fotó tortaevés közben készült, saját tortájuk volt, előtte csak nekik készült (csirkehúsos, fűszermentes) töltött káposztát ettek, utána pedig tetőtől talpig át kellett öltöztetni őket:
Jöjjön tehát a 13 pont, ami jól jellemzi a Lányt, a Fiút, a szüleiket és kettejük-négyőjük egymáshoz és másokhoz való viszonyát:
(1) Mióta négy naposan hazajöttek a kórházból, a szüleiken kívül senki nem tette tisztába őket, kivéve egyetlen egyszer a Fiút a keresztanyja, még akkor, amikor eldobható pelenkát használtunk, vagyis nagyon pici korában. Erről jut eszembe, a XXI. századi Európában ők lehetnek az egyedüli ikrek, akik mosható pelenkában nőnek fel, bár ki tudja, mit hoz a jövő, mások is követhetik őket.
(2) Mióta megszülettek, azaz 13 hónapja nyilvános az ő és a szüleik élete is – fényképeiket bárki láthatja virtuális fényképalbumokban. Így aztán szüleikről bárki véleményt formálhat, megismerheti az összes játékot, a lakás berendezéseit, és a gyerekek aktuális étkezési szokásait is.
(3) Az étkezés egyébként is komoly dió az alvási szokások mellett. Merthogy mindenkinek megvan a véleménye a csecsemő táplálásáról, márpedig a Lány és a Fiú eddig cumisüveget csak a szomszéd kisfiúnál látott. A hozzátáplálást is csak fél éves korukban kezdtük, a déli gyümölcsöket 1 évesen, és vannak ételek, amiket még nem kóstoltak meg. Így aztán anyafüggőek, és nagyon szeretnek enni. Napjában két főzeléket esznek mostanra – soha ennyit nem főzött az anyjuk, pár hete válogatnak és egyedül akarnak enni, gyümölcsevéskor pedig – napjában kétszer – „szecskáznak”- apró darabokra rágják szét az almát. Van mit sepregetni!
(4) Az alvásról kár szót ejteni, röviden csak annyit, hogy már senki nem kérdezi, hogy „Na és, átalusszák az éjszakát?”. Tény, hogy az anyjuk nem 13 hónapja, hanem kb. 22 hónapja nem aludt át velük és miattuk egy éjszakát, de az apjuk sem szégyenkezhet: 13 hónapja csak akkor aludt 6-8 órát egy huzamban, amikor valahova el kellett utaznia. Még néhány év és újra alszunk… .
(5) Mozgásfejlődésük meglepő, mert nem várta az anyjuk, hogy ilyen korán elindulnak. Ráadásul nem esnek! Csak annyi lépést tesznek meg kapaszkodás nélkül, amennyi jólesik, aztán vagy ügyesen fenékre/térdre rogynak vagy megkapaszkodnak valamiben. A küszöb sem akadály. De ami igazán meglepő, az az, hogy a Fiú megelőzte a Lányt. A lány bár tud járni, inkább mászik – fel a kanapéra is, ha van mire rálépnie, hogy felhúzza magát – és kapaszkodva megy, amikor elenged mindent, akkor a járása egy tökéletesen szabályos és lassú robot mozgásához hasonlít.
(6) A napi két séta is jár nekik. Bár sose várta az anyjuk annyira a tavaszt, mint most (ha tudná, hogy addigra még nehezebb lesz a Lánnyal és a Fiúval!). A rengeteg ruha és takaró felvétele és kivitele gyerekestül komoly meló, de a gond az, hogy vagy verekednek a babakocsiban vagy egyszerűen nem akar benne ülni a Fiú. De már nem csodálkozik senki, ha kendőben utazik a Fiú és ikerbabakocsiban egyedül a Lány.
(7) Ja, hát a kendő… . Egy időben a nappali altatáshoz is ideális volt. De -10 fokban kinn beöltöztetett gyerekkel kabát alatt már nem olyan egyszerű. Bár a lábzsákot is sikerül odavarázsolni, és a Fiú így remekül érzi magát.
Folyt. köv.
