abubabu

Címkék » ünnep

2015.12.24. 22:15 AbuBabu anya

Szenteste

Címkék: ünnep Karácsony

Előzmény:
Totál stresszes, végtelenségig kimerült szülők mély levegőt vesznek, majd úgy döntenek, pihenni kell, mert a nyugodt karácsonyért még van tennivaló. Dec. 23. 11.00 – nem tudnak elaludni. Dec . 24. 00.00 – még mindig nem.
A nagy nap:
(Figyelem! Öncélú, felzaklató krónika következik. Gyerektelenek ne olvassák, ítélkezők sem.)
Szenteste napja, kb. 00.30 : Abu jó ideje forgolódik, panaszkodik, hogy fáj a hasa. Ez van. Valahogy meg kellene kérni, hogy gyorsan visszaaludjon, Hármaska addigi második visszaaltatása is sikeres volt (pedig kb. fél 10-kor aludt el előző este, mert nagyot aludt délután), még nem aludtam semmit, szeretnék. Oké, Abu nem hallgat a szép szóra. A kedvesre sem. A könyörgőre sem. Látványosan szenved. Most már tenni kellene valamit. Aludni akarok. De mit? Hú, aludni akarok, nem forog az agyam. Oké, vészhelyzet van, adjunk neki egy kis Nurofent, úgyis olyan ritkán kap bármilyen gyógyszert, legyen már nyugalom, aludni akarok. Megbeszélem Abuval, indulunk Nurofenért, gyerek elkanyarodik, egyenesen a WC-kagyló felé, hány (1.). Iszik, visszamegyünk, szenved. Kimegy, iszik, visszajön, szenved. Kirohan, WC-kagyló, hány (2.). Iszik. Visszajön, elalszunk.
1.19: ébreszt. Hány (3.), iszik, visszajön, alszunk.
Hármaska is felébred, visszaaltatom.
Ébreszt. Hány (4.), Babu is felébred, visszaaltatom mindkettőt.
3.11: ébreszt. Hány (5.), iszik, visszajön, már nem kísérem, csak hallom, és konstatálom, hogy le kellene húznom utána a wC-t, alszunk.
Hány (6.), iszik, visszajön, közben Hármaska felébredt, még mindig nem tudom lehúzni a WC-t, mert altatok, valami rémlik, hogy a 2., . és a mostani után is felébredt az apjuk, mondtam neki, hogy hol tartunk. Kérem, lassan igyon, és aludjon gyorsan. Mármint Abu. Visszaalszunk.
3.54: ébreszt. Hány (7.), iszik, visszajön. Kimegyek, lehúzom a WC-t, áttörlöm az ülőkét, kezet mosok. Alszunk.
Nem tudom, hogyan, mert közben életszerű, valósághű dolgokat álmodom, Hármaska is ébred talán, de Abu hány (8.9. … )
6.24.: ébreszt. Hány (kb. 10.), iszik, visszajön, alszunk.
Kb. 7.00:  Babu ébreszt, kérdezi, hogy kimehet-e a hálószobából, mert ő már nem akar aludni.  Kb. 7.20: Abu is engedélyt kér. Kb. 7.50- Hármaska is végleg ébren.
Valahogy, valamikor felkelek. Reggeli a gyerekeknek sós ropi diéta gyanánt. Rémlik, hogy játszanak, bár Abu hány (11.,12., 13... ). Az apjuk is nagyon rosszul érzi magát. Mindenki nyűgös. Kávé után rájövök: újratervezés. Közben jönnek a telefonok. Gyerekek, apjuk nyűgösek, én is. Aztán Hármaska is hány. Újra-újratervezés. De mégiscsak a család két nőtagjának névnapja is van, meg hát akárhogy is, Szenteste van, hajat kell mosnom! Muszáj! Telefonok, nyavalygás, Abu hány (min. 14.), Hármaska csak akar hányni, apjuk rosszul van, oké, itt csak a mesenézetés segít. 
Kb. 10.00: Végre! Hajmosás!
Kb. 11.00: már több mint egy órája senki nem hány! Ebéd helyett héjában fő a krumpli. Valamit le kellene fagyasztani, ketten Babuval sosem esszük meg a hűtőben lévő husokat, salátákat, sütiket. Nincs rá idő. Az apjuk rosszul van, végül ebéd helyett alszik.
Hármaska nem alszik. A maratoni mesenézést is játék váltja fel. Oké, de hogy lesz így kitakarítva? Mikor jön a Jézuska?
Anya, gyere! Anya, fáj a hasam! Anya, mikor jön már a Jézuska? Anya, azt ne tedd el! Anya, nézd! Anya, nekem is fáj a hasam. Anya! Anya… . Sms, skype, üzenet – végre legalább a telefon ebben a két órában nem csörög.
14.00: Apjuk felébred. Rosszul van. Egy óra múlva útnak kell indítanom a családot, nincs B terv, ha akkor nem, akkor életünkben először 25-e reggelre jön a Jézuska.
14.58: Diétás kajákkal és vizekkel, felöltöztetve, végre mindenki az autóban. Végre az autó is elmegy. Oké, jöhet a Jézuska. Csörög a telefon. (Elromlik, nem tudom felvenni.) A töves fa töve nincs rendben. Gyors megoldás kell, sikerül kicsomagolni, a fő gyökerét lazán elfűrészelték, ebből sem lesz újra fenyő, átvertek, sebaj, cserépbe berakva. Fa benn, díszek elővéve, előző hívást visszahív. Oké, villámtempó. Újabb telefon, újratervezés. Újabb telefon – Abu hányt. Át kell öltöznie. 15.50 helyett 15.40-re jönnek, készítsek tiszta ruhát. Újra-újratervezés.
Fa félig feldíszítve, ajándékok alatta, hurrá, hát erről meg is feledkeztünk, olyan rég beszereztük, egy ajándékkal több! Váltóruha bekészítve, nappali elzárva, magyarázat: ne zavarjuk a Jézuskát. Jöhet a gyerek. Jé, van hat percem, fa teljesen feldíszítve, fotó apjuknak elküldve (éljenek az okostelefonok), utolsó simítások. Felöltöztem! Már itt is Abu.
Tetőtől talpig át kell öltöztetni. Kérdez. Magyaráz.
15.50: elindulunk. Hármaska kezd álmosodni. Újratervezés. Mert hideg van, autóban nem maradhatunk az alvó Hármaskával, Abu viszont mindenképp az ölemben akar lenni, amúgy sincs más elképzelésem a lelkiismeretem megnyugtatására, ha már a fél falut veszélyeztetem az ünnepen, és emberek közé viszem a hányós Abut, akkor legalább a testemmel zárjam el a betegséget mások elől. Itthon maradós tervem nincs, rosszulléttől hazarobogós családostul van. Már semmiben nem reménykedem, nem bízom.
Időben érkezünk az istentiszteletre, senki nem alszik, senki nincs nagyon rosszul, nem a szokásos, de kiváló, kevés embert veszélyeztető helyet találunk a templomban.
Kezdődik. Hármaskát nehéz benn tartani, végül sikerül, de csak kétszer rövid időre. Abu és Babu a két térdemen, folyton kell nekik valami (inni, enni, toll). Felajánlom a liturgiás lapot, arra rajzolhatnak. Megígérem magamnak, jövőre komplett színező-szettet hozunk. Megengedem, hogy a kezükre írjanak. (Jaj, hogy gyűlölöm ezt a tollal kézre rajzolást, de a szükség törvényt bont.) Még figyelni is tudok velük. Ők is figyelnek – onnan tudom, hogy kérdeznek… . Suttogva válaszolgatok. Rettegek, mikor fog Abu hányni.
17.01: vége, irány haza. Abu nem találja a kistáskáját, pedig elmondása szerint a vállán volt. Apjukat visszaküldöm a táskáért. Közben a téren kapott betlehemi lángot elfújja Hármaska.
Kb. 17.15: mindenki leveszi a cipőjét, gyerekek pisilnek, erővel fogom a nappali ajtaját, mert Hármaska be akarja nyomni azonnal, meg akarjuk tudni, hogy ahogy eddig minden éven, most is jött-e a Jézuska. Jött!
Boldogság, öröm, mindenki elégedett. Újra telefonok. Gyerekek játszanak, ünnepi (???) asztalt elkészítem. Szépnek szép, de az ételek… . Mindegy, telefonok, skype, nyűgösködés, végre vacsora. Most mindent szabad, személyre szabottan. Végül Hármaska kb. öt részletbe vacsorázik, ahogy egyre jobb az étvágya. Mindig befejezi, elpakolok, újra jön, enni kér.
18.30: fürdés. Szépen, sorban. Azért egy kis mosogatógépbe bepakolás, konyha rendbetétele is belefér a fürdés felügyeletébe. Minden porcikám fáj. A lábujjam is, amit bevertem valamikor délelőtt az ágy lábába. Nagyon. Amikor este megnézem, akkor látom, hogy szép barna, okkal fáj.
20.00: Még senki nem álmos, Hármaska sem.
20.45: Rajtam kívül mindenki alszik.
21.37: Hármaskát vissza kell altatnom.
21.45: egész este kerestem a tál megpucolt gyümölcsöt, ami a vacsoráról maradt, most újra keresem, hirtelen bevillan: ugye, nem voltam olyan hülye, hogy betettem a hűtőbe? De, igen, az voltam.

Utóhang:
Fogalmam sincs, hogyan értékeljek egy ilyen Szentestét. Nem tudom, melyik „fiókba” tegyem. Átlagos nap? Különleges nap? Úgy telt, ahogyan beteg gyerekkel telhet? Sok volt az erőm, türelmem vagy kevés? Fogalmam sincs. Voltak humoros pillanatok, ezekből tudom, hogy még volt erőm, hiszen még van humorérzékem. De az is elképzelhető, hogy tulajdonképp egy háromgyerekes családban, télen, támogató környezet híján, két kis és egy nagy beteggel ilyen bármikor előfordulhat, és épp csak elégségesre vizsgáztam, mert már régebben lehasználtam az összes erőtartalékomat. Egy biztos, évek múlva sem fogok magamon nevetni, ha ez a nap eszembe jut. Legalábbis most így gondolom. Arra azért még kíváncsi vagyok, mi vár rám 25-én… . Mindenkit megnyugtatok, a legtöbb család nem így működik. Boldog karácsonyt!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2013.01.08. 18:00 AbuBabu anya

Egy hónap három három éven aluli gyerekkel

Címkék: ünnep gyereknevelés nagycsalád

Eltelt egy hónap, az az egyetlen, amely tele volt ünnepekkel, eseményekkel, és csak ez az egy hónap volt, amikor büszkén mondhattam, hogy három három éven aluli gyermekem van.

Lett volna benne gyerekágy – hát, ezt az időszakot gyakorlatilag kihagytuk, volt gyerek, volt ágy is, de számomra csak éjszaka. Megjegyzem, a többiek számára is, hiszen a legkisebb bölcsőben alszik nappal, de ezt is egyre ritkábban teszi, a hónap végére hordozókendőbe került és alig alszik nappal; a „nagyok” kiiktatták életükből a nappali alvást; apjuk pedig gyakorlatilag bárhol képes aludni, meseolvasás közben is.

Volt benne születésnap – az enyém, aznap jöhettünk haza a kórházból, három három éven aluli gyerekkel egyáltalán nem éreztem magam olyan öregnek, mint amennyit a számok mutatnak… .

Volt benne névnap –a Lányé és az enyém, volt is belőle bonyodalom, nemcsak a karácsony miatt, hanem mert a Fiú reklamált, nem értette, hogy akkor neki miért nem aznap van a névnapja… .

Volt benne Karácsony – amióta eszemet tudom, az első, amikor nem voltam istentiszteleten, ugyanakkor a Fiú és a Lány apjukkal ott voltak a szentesti istentiszteleten – a Lány elaludt, a Fiú pedig, bármennyire ciki bevallani, az igehirdetés alatt hangtalanul Mását nézett (Маша и Медведь modern rajzfilmsorozat). Még jó, hogy az utolsó padban ültek!  Hármaska viszont ez idő alatt sem aludt, így „segített” a Jézuskának karácsonyfa és ajándékok tekintetében.

Volt benne újabb névnap – szegény gyerekek, Hármaska sem úszta meg, hogy ilyen közel legyenek az ünnepek, bár ő gyakorlatilag semmit nem érzékelt abból, hogy első névnapját ünnepelte.

Volt benne vizsgálat – senki sem tudta, miért, de a hat hetes kontrollra a Neonatológiára két hetesen rendelték vissza kontrollra Hármaskát. Hát mentünk, és mivel teljesen egészségesnek találták, hat hetesen nem kell vinni. Egyúttal elmentünk hallásvizsgálatra is – míg három éve 1-2 naposan végezték ezt a vizsgálatot a gyerekágyas osztályon csecsemő-vizit alkalmával, most, mivel az újszülött osztálynak azóta nincs saját műszere, külön kell vizsgálatra vinni a csecsemőt. A hallása(is) tökéletes.

Volt benne Szilveszter és Újév – mióta gyerekeink vannak, semmi extra nincs, nem keresünk okot az éjjeli ébrenlétre és nagy partykra, két nap volt a sok közül, azzal a különbséggel, hogy Apa nem ment dolgozni.

Volt benne 3 éves és 1 hónapos státusz – gyerekek rendben, az aznapra az Egészségházba hívott gyerekek és kísérőik, védőnők és orvosok viszont talán kevésbé – a Fiú és a Lány kergetőztek, nem minden vizsgálatot engedtek, és a cipőik párját felcserélték, még jó, hogy ugyanolyan, csak más színű cipőben voltak, és büszkén mondták, hogy felemás cipő van rajtuk. Szemvizsgálatnál a Fiú a kakasra azt mondta, hogy sas, az általános felmérésnél a Lány megmutatta, hogy kell fél lábon állni. Hármaska közben megéhezett, így jóllakattam és bealudt, míg a védőnő kérdéseire válaszolgattam.

Volt benne több hosszabb rokon-jelenlét – a gyerekek eddig is értettek hozzá, de mostanra profi szintre fejlesztették a felnőttek egymással szemben való kijátszását. Ez önmagában természetes volna, a gond a különböző, és sokszor egymásnak ellentmondó elvárás volt, és ez nem a gyerekek hibája! A következmények pedig súlyosak lettek: nappali kiborulások, éjszakai gyakori ébredések. És, úgy néz ki, a kettős viselkedésmód egyelőre marad, a szülőknek pedig alapvetően egyik rokon sem hiszi el, hogy a Lány és a Fiú jól alvó, jól evő, aranyos, egészséges gyerekek.

Volt benne több napos nappali „négyes” – egy anya három három éven aluli gyerekkel, és könnyebb volt, mint egyébként. Olyannyira, hogy az sem okoz gondot, hogy tél és fagy idején mind a négyen biztonságosan kijussunk a házból és tegyünk egy nagy sétát. Hármaska (is) utál öltözködni, így a három gyerek összehangolása és felöltöztetése legalább félórás és nagyon kalandos feladat, mégis meg lehet oldani. Kell hozzá némi erős idegrendszer: az egyik a játékát akarja kivinni, a másik, már felöltöztetett, overálnadrágos épp pisilni akar, Hármaska felébred, valaki éhes, valaki táncolni akar, de megoldottuk.

A három év elrepült.  A Lány és a Fiú először maradt anya nélkül hosszabb időre, sőt, két napig egyáltalán nem láttak, és én sem őket. Ennek az lett a következménye, hogy gyönyörűnek látom őket. A három év alatt volt időm megismerni őket, így a „hibáikat” is, de most, hogy más helyzetbe kerültem, nem győztem csodálni, mennyire helyesek, okosak, ügyesek.  Nagyon büszke vagyok rájuk.

Az egy hónap is elrepült. Nem egészen úgy, ahogy elképzeltem. Igen, mást vártam.  Arra számítottam, hogy Hármaska eszik, alszik, növöget, és meg kell menekíteni a tesóitól. Valahol olvastam, hogy sok csecsemő éppen a zaj miatt aluszékony, hát, Hármaska nem az. Igaz, pocakon belül annyira megszokta a tesóit, hogy immunis az általuk keltett zajokra, már-már arra gondoltam, gond van a hallásával, de csak korán kezdi utánozni a tesóit – neki is szelektív a hallása. Enni eszik, de aludni kevesebbet alszik, nőni pedig sokkal gyorsabban nő, mint amit vártam. Kellett a Fiúval és a Lánnyal való edzés, mert így könnyebben vesszük az akadályokat,  de Hármaska  már most megmutatta: ő bizony felér kettővel is.

A neheze viszont csak most jön!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!