Tisztelt hölgyeim és uraim! Ünneplő egybegyűltek!
Hallgassuk meg Isten ígéjét a Zsoltárok könyve 67. fejezetéből:
67. zsoltár (Isten áldásai)
1 A karmesternek: Húros hangszerre. Zsoltárének.
2 Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját! (Szela.)
3 Ismerjék meg utadat a földön, szabadításodat a népek között!
4 Magasztaljanak a népek, ó, Isten, magasztaljon minden nép!
5 Örüljenek, ujjongjanak a nemzetek, mert pártatlanul ítéled a népeket, és vezeted a nemzeteket a földön. (Szela.)
6 Magasztaljanak a népek, ó, Isten, magasztaljon minden nép!
7 Meghozta termését a föld, megáld bennünket Istenünk, az Isten.
8 Megáld bennünket az Isten, féljék őt mindenütt a földön!
Amikor a Biblia, különösen az Ószövetség az útról beszél, akkor ez az út életformát, életmódot, cselekvésformát, cselekvésmódot jelent. Azt az utat, amit Isten ad, vagyis ahogyan Isten vezeti az embert és szabadítja meg a benne hívőt. A megszabadított ember pedig, amikor felismeri, hogy Isten útján jár, magasztalja Istent, hálát ad a szabadításért, másokat is arra szólít fel, hogy adjon hálát Istennek.
A mai ember is úgy tekint sokszor a saját életére, mint egy olykor nehezebben, máskor könnyebben járható útra. Életformája, cselekedetei határozzák meg, milyen ez az út és milyennek ítéli meg egy-egy szakaszát. És útja találkozik mások útjával, olykor párhuzamosan halad, máskor keresztezik egymást, van, hogy évekig, évtizedekig, máskor csak egy rövid időre, de hatással van egyik ember a másikra, egyik ember útja a másikéra. Így van ez rendjén, Isten az embert társas lénynek teremtette, a hallott zsoltárban is megjelenik mindez: az Isten megtapasztalt szabadításán és áldásain örvendező ember, az Isten útját felismerő ember örül, és mindenkit arra hív, hogy vele együtt örüljön. A szakemberek univerzális zsoltárnak hívják a 67. zsoltárt, mert a föld minden népét – hívőt és hitetlent, a Mindenható Istenben hívőt és a bálványokban, istenségekben hívőket is egyaránt arra szólítja fel, hogy Isten áldásait látva magasztalják Őt, a Mindenhatót.
Közhely ugyanakkor, hogy mi, mai emberek, testi és lelki értelemben is egészségtelen, Istentől eltávolodott életmódot folytatunk, a mi életformánk és cselekvésmódunk távol került attól, ami az Isten terve, ami az Isten útja. Hiába a technikai fejlődés, aminek következtében gyakorlatilag nem létezik távolság, hiszen a világ szinte bármely pontjáról szinte bármikor nemcsak hang- hanem képüzenetet is küldhetünk egymásnak, azt tapasztaljuk, hogy a köztünk lévő távolság nő. Semmi nem pótolja hosszú távon a személyes találkozásokat. Hiába a sok ismeret, a sok lehetőség, hogy egészségesebben éljünk, nincs időnk, nincs erőnk megtartani ezeket.
Éppen ezért, akár a zsoltáros szavaival is van ma okunk az örömre, van okunk Isten magasztalására a mai napon, hiszen olyan útért, olyan lehetőségért adhatunk hálát, ami a távolságokat élhetőbbé teszi, leküzdhetőbbé teszi, a személyes találkozásokat segíti, és amely úton járva, pontosabban kerekezve, a testi és a lelki egészségünkért is – biztonságosan – tehetünk. Adja Isten, hogy jól éljünk ezzel a lehetőséggel, óvja Isten mindazokat, akik használják és használni fogják ezt az utat!
Ebben a reménységben fogadjuk Isten áldását azokkal a szavakkal, amiket a hallott zsoltár is említ, a Mózes 4. könyvének 6. részéből:
Istennek népe: Áldjon meg titeket az Úr, és őrizzen meg titeket. Ragyogtassa rátok orcáját az Úr, és könyörüljön rajtatok! Fordítsa felétek orcáját az Úr, és adjon nektek békességet! Ámen.
