Pár nap híján 6 év, és újra temetési szolgálat. Épp őszi szünet van, Abu, Babu és Hármaska kisbarát anyukájára és nagymamájára bízva- hiszen épp a temetés előtt kb. 1 órával tartott előadást Prágában németül egy szakmai konferencián az apjuk.
Már a gyászbeszélgetés is különös, megható érzés volt számomra, talán a gyászoló család miatt is, de a temetési szolgálat is megható volt, a legjobb kifejezés rá talán az, hogy méltóságteljes és felemelő volt - bármennyire képzavarnak tűnhet elsőre.
Bár két másik temetési igehirdetésből is vettem át alapgondolatokat, most közzéteszem, ezzel is méltó emléket állítva az elhunytnak, F.I. 85 évet élt férfiembernek.
Zsolt. 102,20-28 válogatott versei:„Letekintett az ÚR a szent magasságból, lenézett a mennyből a földre, hogy meghallja a foglyok sóhajtását, és megszabadítsa a halálraítélteket. Erőm megtört az úton, megrövidültek napjaim. De ezt kérem: Istenem, ne vedd el életemet annak delén, te, kinek évei nemzedékről nemzedékre tartanak! Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása. Azok elpusztulnak, de te megmaradsz. Mind megavulnak, mint a ruha, váltod őket, mint az öltözetet. Ők változnak, de te ugyanaz maradsz, éveidnek soha sincs vége.”
Szeretett Testvérek, gyászoló gyülekezet!
Amikor F. I. koporsója mellett megállunk és az ő majdnem 86 esztendős életútjára tekintünk, elkerülhetetlenül Dávidnak, a zsoltáros királynak az imádságos vallomása jut az eszünkbe: „Az ember élete hetven esztendő vagy ha több, úgy nyolcvan esztendő, és nagyobb része nyomorúság és fáradság …”. Ebbe valahogy bele is nyugodna az ember. A természet világa is azt tanítja, hogy ahogy születés van, ugyanúgy van elmúlás is. A növények, állatok élete is ezt példázza. Közös sorsa az elmúlás minden élőnek.
Mégsem olyan egyszerű, mégsem annyira könnyű elfogadni az elfogadhatatlant. Elhunyt szerettetek húgának, Margitnak, amikor a mai napra készítette erejét, gondolatait, néhány verssor jutott eszébe és égett bele emlékezetébe. Ezek a sorok így hangzanak:
„Az ő szíve pihen, a miénk vérzik,
a fájdalmat csak az élők érzik.
Nem bírtad tovább, a tested megszökött,
de lelked itt maradt szeretteid között.
Számunkra te sosem leszel halott,
örökre élni fogsz, mint a csillagok.”
Mindannyiunk vigasztalására szól most Istenünk Igéje a Zsoltárok könyvéből: „Letekintett az ÚR a szent magasságból, lenézett a mennyből a földre, hogy meghallja a foglyok sóhajtását, és megszabadítsa a halálraítélteket.” Reménységet, áldott bizonyosságot adnak e szavak: tudhatjuk, hogy semmi nem történhet velünk Isten akarata nélkül. Letekint a magasságból – ő, aki teremtett minket, aki megalkotta a mi életünket, aki megáldja örömeinket és megszenteli bánatunkat. Letekint a magasságból, mi pedig számíthatunk rá, hisszük, hogy most is lát bennünket, most is velünk van. Mert csak ő adhat elégséges erőt gyászunk elhordozásához. Letekintett az ÚR a szent magasságból – azt is jelenti ez számunkra, hogy a mi egész életünket látja, és elhunyt szerettetek életét is látta, ismerte, és megáldotta örömeit és megszentelte bánatait. Akkor is, amikor a zsoltáros szavait is mondhatta volna: „Erőm megtört az úton, megrövidültek napjaim.” Különösen talán élete utolsó szakaszában, amikor már sejtette, tudta, hogy a néhány nap múlva következő születésnapját ő már nem érheti meg ezen a földön.
Ereje megtört az úton, azon az úton, földi életútján, amihez nekünk is sok erő kell. Elmondtátok, hogy szerettetek sosem tétlenkedett, mindig fáradozott, mindig tennie kellett, amit feladatul tűzött ki magának. De ha komolyan vesszük életünket, ha fáradozunk, akkor az erőnk elfogy. Nem tudhatjuk, mikor. Számunkra ez titok. Talán akkor, amikor nem is gondolnánk. De éppen szerettetek földi életútja adhat erőt: bízzunk Istenben, cselekedjük a jót, fáradozzunk, amíg Urunk ad erőt, amíg úton vagyunk.
Gyászoló testvérek! A gyász terhét hordozva, mégis élő hittel mondhatjuk a zsoltáros szavait: erőnk megtörik az úton, mind megavulunk, de Te, Urunk Istenünk, ugyanaz maradsz! Te megmaradsz, mert letekintettél, és megváltottál minket.
Elküldte a mi vigasztaló Istenünk Jézus Krisztust, akiben van a mi reménységünk, aki megszabadított minket, aki örök életet, üdvösséget ajándékoz annak, aki hisz Őbenne. Ha erőnk megtörik, akkor is reménységünk van, tudhatjuk, hogy Isten letekint és vezet bennünket. Most is vezet az úton, a gyász általi megpróbáltatás útján. Mert ő az, aki ha megsebez, be is kötöz, aki ha megszomorít, meg is vigasztal. Nem hagy benneteket fájdalmatokban magatokra. Ha próbál, az erőt is megadja annak elhordozására. Van a zsoltáros szavaiban egy szép vallomás is, ez így szól: „a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak”. Ebben a mondatban annak a kifejezése van, hogy a hívő ember messzebbre lát a koporsónál. Az örök életre tekint. Az úton erre eljutni a cél. Ez az Isten vigasztalása. Ennek a boldog örök életnek a hitével búcsúzunk a hazatért testvérünktől és kísérjük őt Isten trónusa elé. Ámen.
Kedves testvérek, gyászoló gyülekezet!
Tisztelettel emlékezzetek elhunyt szerettetekre, F. I. 85 évet élt, tőlünk elköltözött és Urunkhoz tért testvérünk földi életére, akit Isten adott nektek, és akinek az életén keresztül is tanított, formált benneteket a mi Urunk.
Szerettetek 1929. november 4-én született M...-en, egy 5 gyermekes család első szülöttjeként. Szülei mezőgazdasági munkából tartották fenn a családot, így ő már kora gyermekkorában megismerte és ki is vette a részét a nehéz fizikai munkából. Nem sokkal a II. világháború után töltötte sorkatonai szolgálatait, ahonnan betegen szerelt le, de ennek ellenére újra visszaállt dolgozni a mezőgazdaságba. A termelőszövetkezetek megalakulása után D...-ben egy építőipari vállalatnál helyezkedett el. Nyugdíjba vonulása előtt portásként dolgozott egy szállítási cégnél.
Nem volt sem felesége, sem gyermeke, így a szülei halála után egyedül élt a saját maga által épített házában. Időközben elveszítette két öccsét, S...-t és I...t, majd néhány évvel ezelőtt R... hugától is végső búcsút kellett vennie.
Nyugdíjas éveiben sem tétlenkedett, hiszen évről évre szorgalmasan művelte a házához tartozó kertet. A gyermekkorában beleivódott földszeretetét öreg korában sem feledte.
Gyermeke nem lévén, unokaöccsét, J...t kérte meg, hogy idős korában segítse, ápolja, ha erre szorulna. Életének utolsó hónapjaiban egészsége jelentősen megromlott, egyre erőtlenebb, gyengébb lett, kórházba került. Rövid, de súlyos betegsége 2015. október 18-án legyőzte szervezetét, ezen a napon hazatért érte is meghalt és feltámadott Megváltó Urához!
Kedves Testvérek! Vigasztalódásotok és reménységetek legyen most az, hogy Isten letekint ránk, erejét adja az úton, mert megváltott minket!
Ebben a reménységben búcsúzzatok ...
...
valamint búcsúzik az itt végtisztességet tévő gyülekezet.
A minden kegyelemnek Istene adjon testi-lelki erőt a gyász fájdalmának hordozásához, és vigasztaljon meg minden gyászolót, tudván azt, hogy: „…sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban” (Rm 8,38-39) ÁMEN.