Már két hónapja történt, amikor a Lányt megfosztottuk ékességétől, a gyönyörű, göndör hajától. Ez volt az első hajvágása. Villámgyors, és eddigi egyik legjobb döntésünk volt.
De előtte a fontos kérdés: mikor vágjuk le a gyermek haját? Egyesek szerint vágni kell, hogy erősödjön. Szerintem ez városi legenda, annyi valóságalapja lehet, hogy a hosszabb hajat megviseli a folyamatos kifésülés, a sok formázás, alakítgatás, de ez nem a kisgyerekekre vonatkozik. Mások szerint a gyermek egy éves koráig nem érdemes. Szerintem van olyan nagy hajú gyermek, akinek érdemes, de nálunk egyik gyermek sem ilyen.
A másik fontos kérdés, és a válaszok itt is eltérnek, hogy ki vágja le: fodrász vagy a szülő? Szerintem ez nem elsősorban anyagi kérdés, van, akinek a hajához fodrász nem is nyúlhat. Itt viszont az is kérdés, hogy mesenézés, anya öle vagy éppen az alvás a megfelelő hely(zet) a hajvágásra.
Biztos van még sok kérdés, és eltérő a gyakorlat, mi könnyen, gyorsan döntöttünk eddig is. A Fiú már elmúlt 1 éves, amikor hátul vágni kellett a hajából, őt mesenézés közben, álmában, vagy épp fürdés közben, de mindig Anya nyírta eddig (fodrászhoz már többször elkísérte Apát, de más ollója alá nem hajtotta a fejét); Hármaska még nem növesztett akkora hajkoronát, hogy be kellett volna avatkozni; a Lány viszont szépen viselte a magától sűrűsödő, növő, változó szőke, sokszor gyűrűgöndör fürtjeit.
Aztán elérkezett az a pont, amikor elkerülhetetlenné vált a változtatás. Anya arra tanította, hogy a szemébe lógó fürtöket egyszerűen ki kell simítani onnan, ha zavarnak (úgyis beakadnak a többi fürtbe, nem lógnak tovább a szembe), és ha volt rá alkalom, csurikat, hajfonatokat gyártott a Lány örömére. Egyik ágról a nagyszülők hajgumikkal, hajcsatokkal halmozták el őt, ők arra tanították, hogy ezek a kellékek kerüljenek a hajba. Másik ágról az volt a fontos, hogy szépen meg legyen fésülve, és az elöl rakoncátlan tincsek csattal helyükre kerüljenek, és sokszor a Lány figyelmét újra és újra felhívták erre. A Lány egyébként utálta a hajgumikat, hajcsatokat, és akár fél óra hajfonás után is képes volt kiszedni mindet, de ez sosem okozott gondot Anyának.
Annál inkább gond lett az egyensúly kérdése: hogyan csatolja, fésülje úgy, hogy a Lánynak is, de a többieknek is jó legyen. És vágott egy frufrut elkeseredésében. Aztán még jobban elkeseredett, mert más tincsek buktak előre a Lány szemébe. Aztán hangosan megjegyezte, hogy ezzel a sikerrel az egészet le lehet vágni. Aztán a Lány közölte, hogy olyan frizurát szeretne, mint a Fiúé. Aztán már ott ült a székben, előbb ő, aztán a Fiú is, és Amíg Hármaska aludt, majd kendőbe került, Anya levágta kettejük haját.
Aztán már nem volt egyensúly. De a Lány az elmúlt két hónapban egyszer sem mondta, hogy hosszú hajat szeretne. A csatok, hajgumik porosodnak. A reggeli és egész napos macera nyomtalanul eltűnt. A nagy kérdés, hogy vajon ugyanolyan göndör lesz-e a haj, ha levágjuk, eldőlni látszik - ugyanolyan lesz. Bár anyának ez sem volt kérdés. És nem, nem "erősödött", akármi is legyen az. És igen, rövid hajjal is ugyanolyan gyönyörű lány. Az egyensúly pedig már rég nincs, mert Anya már nem akarja megteremteni. Van helyette három növekvő, okosodó, sokat tanuló, sokat megértő és átérző gyönyörű gyermek.
