Nem, nem filmajánló következik, csak helyzetjelentés a rideg valóságról.
Időjárástól, hangulattól függően többször vagy kevesebbszer fordulnak elő a következő gondolatmenetek:
Anya:
Nem igaz, hogy nem hallja, vegye már át tőlem ezt a gyereket! Felébresztem, én ezt már nem bírom. Aludni szeretnék. Melyik gyerek hol van? Hogy és mikor került ide ez a gyerek? Nem, nem ébresztem fel, megint sokáig dolgozott este, de ez így nem lesz jó, miért nem jön korán aludni, akkor segíthetne… . Ez a gyerek mindjárt felébreszti a másik kettőt, nem, nincs erőm kimenni vele, vegye már át tőlem ezt a gyereket!
Apa:
Vegye már maga mellé ezt a gyereket! Meg ne neszelje, hogy félig ébren vagyok! Szólok neki, hogy éhes! Ajjaj, felébredt a másik is! Csak nehogy a harmadik is felébredjen! (Felébredt). Ez iszonyatos. Miért nem tudom megnyugtatni ezt a gyereket! Nem bírom már, fáj a hátam. Megőrjít ez a sírás. Mit csinál a másik gyerekkel? Vegye már maga mellé ezt a gyereket! Visszaaludt ?! Szólok neki, hogy vegye már maga mellé ezt a gyereket!
Gyerekek (nem tudják, hogy ők tették egymás ellenségévé a szüleiket):
A Lány: Anyát akarom! A Fiú: Anyát akarom! Hármaska: : OÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! (Anyát akarom! ) A Lány: Engedj oda, tesó! A Fiú: Engedj oda, tesó! Hármaska: OÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! (Engedj oda, tesó!)
Mindenki egy ágyban, és mindenki mindenkinek az ellensége éjszaka… .
2013.01.20. 17:14
Egy ágyban az ellenséggel
Címkék: gyereknevelés együttalvás alvás altatás csend
Szólj hozzá!
2012.11.13. 17:45
A kisnyúl esete forog fenn
Címkék: alvás altatás csend gyermeki logika
Legfeljebb két-három hét maradt kis családként hátra, így ha már sikerült kirobbantani a házból a kölyköket, nagy sétát tettünk babakocsistól (37 hetes terhesen járássegítőnek és gurulós szatyornak egyaránt megteszi), két motorostól és viccesen beöltöztetett ikergyerekestől, természetesen céllal a novemberi, végre napos délutánon: a pékség és a húsos érintésével. A szél fújt, a Lány csak gyalogolni, a Fiú csak a babakocsiban állni volt hajlandó, Hármaska csendesen tűrte a hideget és a bálnaszerű mozgást imitáló anyját. Már visszafelé tartottunk, amikor megszólalt a Lány az egyik kiskertet bámulva:
- Ősz van. A virágok kibontják a szirmaikat. De miért?!
Csak nevetni tudtam. A nap több száz miért kérdésre a türelmes felelgetés-sorozat után szoktuk mondani: "azért, mert a kisnyúl szőrös és nem borotválkozik". Amikor ez sem elég, vagy már nagyon ki vagyunk borulva, annyit mondunk: "tudod, a kisnyúl esete forog fenn!"
Azon pedig már csak kínomban nevettem, hogy a Fiú az utolsó pár száz méteren aludt el félig állva a babakocsiban, és közben a hideg szélben közölte a kétrészes overallba öltöztetett Lány, hogy pisilnie kell, mindeközben épp telefonáltam. Utána sem volt humortól mentes a hazaút: "Sötétedik, ideje hazamennünk" - mondta a Lány, miközben a sötétben is megtalálta az útszéli tócsákat és belelépett, majd hazaérve, mikor vittem be az alvó Fiút, kértem, hogy hozza be a "gyerekeit" (mindenhova viszi őket magával, egész nap "babázik"): "Nem tudom bevinni a fagyott kezemmel, vidd be te!"
Nem tudom, létezik-e szülés előtti depresszió, vagy csak összecsaptak a hullámok a fejem fölött, de végleg elromlott minden. Nem vagyok képes kezelni a legegyszerűbb helyzeteket sem, nem tudom vezetgetni a gyerekeimet, nem tudom megértetni magam sem a gyerekeimmel, sem a felnőttekkel, a lakás romokban, a kórházi csomag nincs összepakolva, a bölcsőről kiderült, hogy még meg kell szerelnem, és bár lesz, nincs babakocsi. Mindehhez tényleg csak ráadás a sok miért, és a sok új rossz szokás: a Fiú nem vesz fel akármit - megjegyzem, igaza is van, sok a szúrós harisnya, kényelmetlen nadrág, meg egyébként is, miért ne lehetne például pizsamában reggelizni vagy rózsaszín sapkában és harisnyában kimenni; és a Lány "gyerekeit" miért kell folyton máshova tenni meg kimosni, és miért nem lehet minden miért kérdésre válaszolni... . Mert a kisnyúl esete áll fenn... .
Szólj hozzá!
2010.08.03. 19:56
Csend
Címkék: alvás altatás csend
Este 8 sincs, de alszik a család. Pár napja változtattunk az esti rutinon, nem csak a tartalmán, hanem az idején is. Meg is van az eredménye: rövidebb ideig tart az altatás - már csak kb. 40 perc. Másik eredménye ma jelentkezett: amikor a Lány aludni látszott, és kezdtem volna altatni a Fiút, az apa a Lányhoz került a szobába. Gyanús volt a csend, gondoltam, ilyen nehezen alszik el a Lány, pedig már megnyugtattam, sebaj, átveszem, ahogy elalszik a Fiú. De láss csodát: mikor a Fiút bevittem az ágyába, kiderült a gyanús csend oka: apa is, a Lány is alszanak.
Mindez a legtöbb családban megesik, ezért kár lenne új bejegyzést írni. Hogy mégis írok, annak több oka is van. Mostanra egy rosszul megírt, folyton más és mégis nagyon hasonló módon előadott tragikomédia minden egyes nappali és esti altatás, elalvás. Legfőképpen számomra tragédia, egy külső szemlélő számára inkább komédia, de volt már rá példa, hogy mi is csak nevettünk, ha kínunkban is.
Nem tudom, mit csinálok rosszul. Szinte minden módszert kipróbáltunk, ráadásul más módszer vezet célra a két gyereknél. Mégsem alszanak. Vagyis nem akkor és nem olyan gyorsan, amikor és ahogyan szeretnénk. A Lány sokszor kel hajnali 5 órakor, és nem hagy aludni. Nem sír, inkább a hajamat tépi, az arcomat karmolja. De el tud aludni a babakocsiban és a kiságyban is - ha akar. A Fiú csak ölben tud elaludni, és szinte kizárólag rajtam. Minden szakember helyteleníti ezt, mondván, hogy így sosem tanul meg egyedül, a saját helyén aludni a gyerek, mégis: ő csak enni kel fel éjszaka, és utána akár ébren is betehetem a kiságyába, ott alszik reggelig. Az apjuk bárhogy, bármikor tud aludni, éjjel csak akkor riad fel, ha mindkét gyerek egyszerre ordít, de ilyen ritkán van. Én meg alszom, amikor időm jut rá. Nem is az alvással van problémám, hanem az altatással és a gyerekek nem-alvásával. Azért gyanús a csend. Mindig gyanús. Vihar előtti csendet érzek benne, és már el sem tudom képzelni, hogy milyen lehet egy nap gyereksírás nélkül.
Csend van, csend. Várom a vihart. És az ötleteket: hogyan altassak.
2 komment
2013.01.20. 17:14
Egy ágyban az ellenséggel
Címkék: gyereknevelés együttalvás alvás altatás csend
Szólj hozzá!
2012.11.13. 17:45
A kisnyúl esete forog fenn
Címkék: alvás altatás csend gyermeki logika
Legfeljebb két-három hét maradt kis családként hátra, így ha már sikerült kirobbantani a házból a kölyköket, nagy sétát tettünk babakocsistól (37 hetes terhesen járássegítőnek és gurulós szatyornak egyaránt megteszi), két motorostól és viccesen beöltöztetett ikergyerekestől, természetesen céllal a novemberi, végre napos délutánon: a pékség és a húsos érintésével. A szél fújt, a Lány csak gyalogolni, a Fiú csak a babakocsiban állni volt hajlandó, Hármaska csendesen tűrte a hideget és a bálnaszerű mozgást imitáló anyját. Már visszafelé tartottunk, amikor megszólalt a Lány az egyik kiskertet bámulva:
- Ősz van. A virágok kibontják a szirmaikat. De miért?!
Csak nevetni tudtam. A nap több száz miért kérdésre a türelmes felelgetés-sorozat után szoktuk mondani: "azért, mert a kisnyúl szőrös és nem borotválkozik". Amikor ez sem elég, vagy már nagyon ki vagyunk borulva, annyit mondunk: "tudod, a kisnyúl esete forog fenn!"
Azon pedig már csak kínomban nevettem, hogy a Fiú az utolsó pár száz méteren aludt el félig állva a babakocsiban, és közben a hideg szélben közölte a kétrészes overallba öltöztetett Lány, hogy pisilnie kell, mindeközben épp telefonáltam. Utána sem volt humortól mentes a hazaút: "Sötétedik, ideje hazamennünk" - mondta a Lány, miközben a sötétben is megtalálta az útszéli tócsákat és belelépett, majd hazaérve, mikor vittem be az alvó Fiút, kértem, hogy hozza be a "gyerekeit" (mindenhova viszi őket magával, egész nap "babázik"): "Nem tudom bevinni a fagyott kezemmel, vidd be te!"
Nem tudom, létezik-e szülés előtti depresszió, vagy csak összecsaptak a hullámok a fejem fölött, de végleg elromlott minden. Nem vagyok képes kezelni a legegyszerűbb helyzeteket sem, nem tudom vezetgetni a gyerekeimet, nem tudom megértetni magam sem a gyerekeimmel, sem a felnőttekkel, a lakás romokban, a kórházi csomag nincs összepakolva, a bölcsőről kiderült, hogy még meg kell szerelnem, és bár lesz, nincs babakocsi. Mindehhez tényleg csak ráadás a sok miért, és a sok új rossz szokás: a Fiú nem vesz fel akármit - megjegyzem, igaza is van, sok a szúrós harisnya, kényelmetlen nadrág, meg egyébként is, miért ne lehetne például pizsamában reggelizni vagy rózsaszín sapkában és harisnyában kimenni; és a Lány "gyerekeit" miért kell folyton máshova tenni meg kimosni, és miért nem lehet minden miért kérdésre válaszolni... . Mert a kisnyúl esete áll fenn... .
Szólj hozzá!
2010.08.03. 19:56
Csend
Címkék: alvás altatás csend
Este 8 sincs, de alszik a család. Pár napja változtattunk az esti rutinon, nem csak a tartalmán, hanem az idején is. Meg is van az eredménye: rövidebb ideig tart az altatás - már csak kb. 40 perc. Másik eredménye ma jelentkezett: amikor a Lány aludni látszott, és kezdtem volna altatni a Fiút, az apa a Lányhoz került a szobába. Gyanús volt a csend, gondoltam, ilyen nehezen alszik el a Lány, pedig már megnyugtattam, sebaj, átveszem, ahogy elalszik a Fiú. De láss csodát: mikor a Fiút bevittem az ágyába, kiderült a gyanús csend oka: apa is, a Lány is alszanak.
Mindez a legtöbb családban megesik, ezért kár lenne új bejegyzést írni. Hogy mégis írok, annak több oka is van. Mostanra egy rosszul megírt, folyton más és mégis nagyon hasonló módon előadott tragikomédia minden egyes nappali és esti altatás, elalvás. Legfőképpen számomra tragédia, egy külső szemlélő számára inkább komédia, de volt már rá példa, hogy mi is csak nevettünk, ha kínunkban is.
Nem tudom, mit csinálok rosszul. Szinte minden módszert kipróbáltunk, ráadásul más módszer vezet célra a két gyereknél. Mégsem alszanak. Vagyis nem akkor és nem olyan gyorsan, amikor és ahogyan szeretnénk. A Lány sokszor kel hajnali 5 órakor, és nem hagy aludni. Nem sír, inkább a hajamat tépi, az arcomat karmolja. De el tud aludni a babakocsiban és a kiságyban is - ha akar. A Fiú csak ölben tud elaludni, és szinte kizárólag rajtam. Minden szakember helyteleníti ezt, mondván, hogy így sosem tanul meg egyedül, a saját helyén aludni a gyerek, mégis: ő csak enni kel fel éjszaka, és utána akár ébren is betehetem a kiságyába, ott alszik reggelig. Az apjuk bárhogy, bármikor tud aludni, éjjel csak akkor riad fel, ha mindkét gyerek egyszerre ordít, de ilyen ritkán van. Én meg alszom, amikor időm jut rá. Nem is az alvással van problémám, hanem az altatással és a gyerekek nem-alvásával. Azért gyanús a csend. Mindig gyanús. Vihar előtti csendet érzek benne, és már el sem tudom képzelni, hogy milyen lehet egy nap gyereksírás nélkül.
Csend van, csend. Várom a vihart. És az ötleteket: hogyan altassak.