Automata mosógéppel mennyivel könnyebb a mosás! – szoktuk hallani anyáinktól. És valóban! (én még mostam kollégista koromban – gimnáziumban és egyetemen – forgótárcsás mosógépben). A Hajdú mosógépet, amelyik férjem öröksége volt, és érzésem szerint legalább 25 éves volt – a vevő kérésére – a lakásunkban hagytuk. Beláttam, itt az alkalom, hogy megváljak tőle – eredetileg kis házunkba is hozni akartam, igaz, a gyerekek miatt tudtam, szükség van újra. Ekkor kezdődtek a gondok.
Az új mosógépet gyorsan és könnyen, jó áron vettük meg – engem kímélendő, családi nyomásra beleegyeztem, hogy mosó-szárítógépet vegyünk. A családtagok közül én voltam az egyedüli, aki már használtam szárítógépet, nem rajongtam az ötletért, mert nincs jó tapasztalatom a gépi szárítással kapcsolatban, ráadásul eredetileg, főleg a gyerekek miatt, felültöltős gépre gondoltam, mégis engedtem, és pici fürdőszobánkba bekerült egy elöltöltős modern gépezet. Így fordulhattak elő a következők: vagy a fürdőszoba ajtaját nyitom ki, vagy a mosógép ajtaját. Nagy hassal a lehajtott WC-re kellett ülnöm, hogy berakhassam és kiszedhessem a ruhát. Bár áthuzattuk a kád mögött a vizet, nagy hassal szinte képtelenség volt kinyitni a mosáshoz a vízcsapot. A szárítóprogram után lehetetlenség volt kivasalni egyes ruhadarabokat, a vasalás pedig nagy hassal, vizesedő bokákkal nem volt egyszerű. De mindez talán betudható annak, hogy nagy volt a has és kicsi a fürdőszoba. A kalandok akkor váltak érdekesebbé, amikor megszülettek a gyerkőcök. A mit mivel és hogyan mossunk problémakör mellé jött a szülés utáni feledékenység, amely még mindig tart. Amikor először jöttek az apai nagyszülők az unokákhot, már akkor segíthettek – elfelejtettem a csövet beletenni a kádba, ömlött a víz, de még időben meghallottuk. Később gyakorivá vált a fürdőszoba-takarítás mosóporos vízzel való el-és feláztatás segítségével.
A legemlékezetesebb egy hétfői mosás volt eddig. Történt, hogy egyedül voltam a két gyermekkel: ébredés után tisztábatevés, tandem etetés, tandem (?) büfiztetés, beöltöztetés, kinn levegőztetés, altatás következett, majd mindez elölről. Éppen ébredt mindkét gyermek, amikor észrevettem: úszik a fürdőszoba. De nem ám picit, hanem már az öblítővíz is kijött. Igen ám, de éhesek, ordítanak mindketten, mi legyen? Rövid mérlegelés után cselekedni kellett: miközben hoztam be a gyerekeket, a lábammal behúztam az előszobai, kb. 5 méteres rongyból készült futószőnyeget a fürdőszobába, és teljes lelki nyugalommal elláttam a gyerekeket. Úgy egy óra múlva kezdhettem a takarítást, mikor már odakinn aludt mindkét manó.
A szárító program használatával kapcsolatban azóta is vitatkozik a család. De itt a jó idő, a kerti kiépített ruhaszárító hamarosan elkészül, addig is a pillangós ruhaszárítón kinn lehet a mosott ruha, így a vitának kevesebb az értelme. Igaz, már kétszer felborította a szél a nagy, kétszintes, megpakolt ruhaszárítót, ősszel pedig a szőlőnket megdézsmáló madarak „hagytak nyomot” a hófehér ingeken, véleményem szerint a probléma és a vita a szárításról mindaddig fenn fog maradni, mígnem újra visszaszerzem 100%-ig a háziasszony szerepet. Nekem pedig marad a hajolgatás, és ha elindulnak a gyerekek, akkor folyamatosan ellenőrizhetem, hogy mi került a mosógépbe, és hogy leszakították-e az ajtaját. Sebaj, ahogy a könyvek tiszteletben tartására szeretném majd időben megtanítani őket, úgy a mosógép és annak ajtaja is kikerül majd a játéknak tekinthető tárgyak köréből.
Hogy egy előnyét is kiemeljem az elöltöltős mosó-szárítógépnek és a kis fürdőszobának: nagy hassal, kissé fájó derékkal és háttal nagyon jól jött, hogy a mosógépbe mindig kapaszkodhatok, mindig rátámaszkodhatok, és minden ott van a kezem ügyében.
