A közösségi oldalamra írtam ki, onnan törlöm, ezért hozom át ide:
Figyelemfelkeltő kép nélkül talán kevesen olvassák, de csak sokkoló képeket tudnék csatolni, hozzászólásban írom a helyet, ahol visszakereshetőek. Rövid, személyes történet következik a teremtett világ iránti felelősségről.
Gyermekeimnek 9 évig volt egy cicája, Szinusz. Tavaly tavasszal - valószínűleg patkányméreg miatt - elpusztult. Falu, érthető(?) a patkányméreg. De az ember felelőssége, hogy hogyan helyezi ki, milyen más állatok férnek hozzá. Pár hónap múlva Szinuszra nagyon hasonlító fiatal cica szokott hozzánk. Helyben fotóval kerestük a gazdáját, de ő minket választott, elneveztük Szummának, hálás, bátor, vadászzsákmányával dicsekvő udvari macskánk lett.
Május elején eltűnt. Szomorúak voltunk, addig sosem tűnt el több napra, a környéken rejtélyes (!!!) módon pusztultak a macskák, nincs remény. Bő egy hét múlva, 15-én délben a gyerekekkel együtt 3 telekkel arrébb fájdalmas, eltorzult macskanyávogást hallottunk. A sok négyzetméternyi szedresben esélyem sem volt a helyet sem meghatározni pontosan, hogy honnan jön a hang. Egy ismeretlen ismerős állatvédőnek írtam elkeseredésemben.
Véletlenek nincsenek. Sose fogjuk megtudni, valóban Szummát hallottuk-e és a gyerekek hangjának köszönhetően sikerült-e maradék erejét összeszednie, de este jött a válasz: nem lehet, hogy rossz helyet adtam meg? Két utcával távolabb mentettek egy valószínűleg hurokba szorult cicát, egy ott lakó hívta az állatmentőket, már belenőtt a hurok, de kirágta magát az állat. Fotók alapján szinte biztosak voltunk benne, hogy Szumma az!
Műtét, hosszú várakozás után végre ma a még eleven sebes, de erős macskát hazahoztuk. Hogy milyen szándékkal rakta ki valaki azt a hurkot, vagy csak szemétként kidobott eszköz ejtette fogságba, sose tudjuk meg. De az ember Istentől kapott felelősséggel tartozik az állatok és a környezete iránt. Az indulatból, tudatlanságból, felelőtlenségből fakadó tetteinknek másokat fájdalmasan érintő következményei vannak. Ahogyan egy jó döntés, a felelős gondolkodásból fakadó cselekedetek viszont Isten dicsőségére és az ember jólétére szolgálnak. Köszönet az ebben a történetben közrejátszó, emberséges, felelős embereknek!
2020.06.19. 09:03
Felelősség
Szólj hozzá!
2020.06.14. 11:03
Igen-nem
Nem a klasszikus játékról lesz szó, csupán egy nagyon egyszerű felsimerésről.
Az elmúlt sok-sok-sok évem, a jelenem is arról szól, hogy ha valamire azt mondom, hogy nem, akkor az mindenki számára azt jelenti, hogy igen, csak mondd, hogy hogyan segíthetek.
Ennek nem az az oka, hogy az én és a környezetem logikája, gondolkodásmódja sérült lenne. Nem az az oka, hogy nem vagyok elég határozott, vagy ne tudnék kiállni magamért és a meggyőződésemért. Egyébként valóban nem vagyok elég határozott, és nem tudok kiállni a meggyőződésemért, bár kitartóaan próbálkozom. Hanem az az oka, hogy ez a sok-sok-sok mögöttem lévő év ezt tanította nekem, ehhez kellett alkalmazkodnom. Döbbenetes látni naponta, hogy nincs valós választási lehetőségem, ahol pedig lenne - a saját gyerekeimmel való viszonyomban - ott pedig olyan sok hibát követtem el azzal, hogy látták, tapasztalták maguk körül rajtam, hogy a kéréseknek azonnal eleget teszek, hogy már nagyon nehéz velük szemben másképp viselkednem. Nem, nem az elkényeztetéről van szó. Nem is arról, hogy ne tudnék nemet mondani a gyerekeimnek (bárcsak ilyen egyszerű lenne a probléma)! És nem is a gyerekekről, hanem az átörökítésről, illetve az "átok" megtöréséről.
Skizofrén állapot ez - vannak felnőtt emberek, akikkel szemben bármiféle nem csak nehezíti helyzetet. Ha nemet mondok, akkor más formában véghez viszi rajtam, velem az akaratát. Mert ő jobban tudja. Mert csak neki lehet igaza. És mert csak ő győzhet. És vannak emberek, akikkel meg kell tanulnom nemet mondani. Hiszen értelmes, kompromisszumképes, szeretetteljes felnőttek vagy gyerekek. Csakhogy ehhez erő kell. És egyre kevesebb van. Pontosabban: nincs. Elfogyott.
Szólj hozzá!
2020.06.12. 12:46
Abu verselt
Miről szól a Fülemüle éneke? című rajzpályázatra írással is lehetett jelentkezni. Nemcsak Abu, Babu és Hármaska, hanem Abu egy rövid verset is írt és egy bábszínész díjazásul fel is olvasta:
Fülemüle
Fülemüle, fülemüle,
Drága kicsi fülemüle!
Kis madárka, király kincse,
mondjad, miről mesélsz este?
A nagyon szép zöld erdőről,
Vagy talán a nagy mezőről?
Fülemüle, fülemüle,
mondjad, miről mesélsz este?
Szólj hozzá!
2020.06.06. 12:11
Pedagógusnapra
Minden tiszteletem a pedagógusoké!
Bejelöltem a gyereknek (elsős) írásból a Szépen, helyesen! 73/1.2.3. feldatokat, és otthagytam, mert teregetnem kellett. Kiderült, hogy elnéztem, a 72. oldalon kellett volna.
Visszajövök, ellenőrzöm, gyerek nem olvasta el a feladat utasítását, ránézésre csinálta. Feladat (73/2): Írd a j-t vagy az ly-t a képek alá. Leírja a képek elnevezését, és nagy büszkén odavési a tejföl feliratú doboz alá, hogy joghurt.
Na, ilyenkor elgondolkodom, kár, hogy nem iszom alkoholt, mert kellene... .
Szólj hozzá!
2020.06.19. 09:03
Felelősség
Szólj hozzá!
2020.06.14. 11:03
Igen-nem
Nem a klasszikus játékról lesz szó, csupán egy nagyon egyszerű felsimerésről.
Az elmúlt sok-sok-sok évem, a jelenem is arról szól, hogy ha valamire azt mondom, hogy nem, akkor az mindenki számára azt jelenti, hogy igen, csak mondd, hogy hogyan segíthetek.
Ennek nem az az oka, hogy az én és a környezetem logikája, gondolkodásmódja sérült lenne. Nem az az oka, hogy nem vagyok elég határozott, vagy ne tudnék kiállni magamért és a meggyőződésemért. Egyébként valóban nem vagyok elég határozott, és nem tudok kiállni a meggyőződésemért, bár kitartóaan próbálkozom. Hanem az az oka, hogy ez a sok-sok-sok mögöttem lévő év ezt tanította nekem, ehhez kellett alkalmazkodnom. Döbbenetes látni naponta, hogy nincs valós választási lehetőségem, ahol pedig lenne - a saját gyerekeimmel való viszonyomban - ott pedig olyan sok hibát követtem el azzal, hogy látták, tapasztalták maguk körül rajtam, hogy a kéréseknek azonnal eleget teszek, hogy már nagyon nehéz velük szemben másképp viselkednem. Nem, nem az elkényeztetéről van szó. Nem is arról, hogy ne tudnék nemet mondani a gyerekeimnek (bárcsak ilyen egyszerű lenne a probléma)! És nem is a gyerekekről, hanem az átörökítésről, illetve az "átok" megtöréséről.
Skizofrén állapot ez - vannak felnőtt emberek, akikkel szemben bármiféle nem csak nehezíti helyzetet. Ha nemet mondok, akkor más formában véghez viszi rajtam, velem az akaratát. Mert ő jobban tudja. Mert csak neki lehet igaza. És mert csak ő győzhet. És vannak emberek, akikkel meg kell tanulnom nemet mondani. Hiszen értelmes, kompromisszumképes, szeretetteljes felnőttek vagy gyerekek. Csakhogy ehhez erő kell. És egyre kevesebb van. Pontosabban: nincs. Elfogyott.
Szólj hozzá!
2020.06.12. 12:46
Abu verselt
Miről szól a Fülemüle éneke? című rajzpályázatra írással is lehetett jelentkezni. Nemcsak Abu, Babu és Hármaska, hanem Abu egy rövid verset is írt és egy bábszínész díjazásul fel is olvasta:
Fülemüle
Fülemüle, fülemüle,
Drága kicsi fülemüle!
Kis madárka, király kincse,
mondjad, miről mesélsz este?
A nagyon szép zöld erdőről,
Vagy talán a nagy mezőről?
Fülemüle, fülemüle,
mondjad, miről mesélsz este?
Szólj hozzá!
2020.06.06. 12:11
Pedagógusnapra
Minden tiszteletem a pedagógusoké!
Bejelöltem a gyereknek (elsős) írásból a Szépen, helyesen! 73/1.2.3. feldatokat, és otthagytam, mert teregetnem kellett. Kiderült, hogy elnéztem, a 72. oldalon kellett volna.
Visszajövök, ellenőrzöm, gyerek nem olvasta el a feladat utasítását, ránézésre csinálta. Feladat (73/2): Írd a j-t vagy az ly-t a képek alá. Leírja a képek elnevezését, és nagy büszkén odavési a tejföl feliratú doboz alá, hogy joghurt.
Na, ilyenkor elgondolkodom, kár, hogy nem iszom alkoholt, mert kellene... .