Mindhárom gyermek az elmúlt másfél hétben egyszer délután lázas volt, és egyszer (Babu kétszer) hányt, ekkor hasfájásra és fejfájásra panaszkodtak. Hármaska kezdte, ő pénteken hányt, utána kedd délután volt lázas, a nagyok viszont először voltak lázasak, rá 7 ill. 6 nappal hánytak. Amikor Balázskám következő pénteken hányt (ő szombaton volt előtte lázas), délután a helyettes orvossal konzultáltunk, aki azt mondta, hogy ha nincs más tünete, akkor gyomorrontás. Bár én láttam összefüggést, de mivel tesókról van szó, akár valóban lehetett volna gyomorrontás. Aztán a héten sorra dőltek ki a gyerekek az oviban, délelőtt, délután hívni kellett a szülőket a lázas/hányó gyerek miatt. Kiderült, hogy már a múlt héten voltak megbetegedések, ill. volt, akit jobban megviselt, ill. akinél hasmenéssel is járt ez a betegség. De eddig nevet még nem találtunk rá, akiről hallottunk, "nem ivott eleget a gyerek", vagy "valamilyen vírus" volt az orvos reakciója.
Nagyon elgondolkodtam, hiszen fogalmam sincs, mikor, meddig fertőző, és addig rendben is van, hogy jó az immunrendszerük, és Abu, Babu és Hármaska ilyen könnyen átesik rajta, de kisebb gyerekekkel és idősekkel is találkoztunk ezidő alatt, és komoly felelősség közösségbe vinni a "beteg" gyereket. Másra nem tudtam bízni őket, de amikor lázasak voltak ill. amikor hánytak, aznap ill. abban az időszakban nem is mentünk sehova, viszont mind a lázas délután mind a hányás másnapján (Abu kedd délután produkálta, ezzel téve teljessé a sormintát) találkoztak másokkal. Ésszel tudom, hogy helyesen döntöttem, hiszen orvostól sem kaptam "használható" útmutatást, ráadásul sok helyen három napnál tovább tartó lázasodás ill. kiszáradás-gyanú esetén szokták orvoshoz vinni egyáltalán a gyereket, de mégis jó lenne, ha hasonló esetekben megnevezhető, besorolható lenne egy ilyen megbetegedés, hiszen akkor nemcsak a lefolyásáról, hanem a fertőzősségéről, veszélyességéről is tudhatnánk valamit... .
A három napos lázról is csak véletlenül hallottam, azon nem estünk át, de a kéz-láb-száj víruson igen, és biztonságot adott, hogy sejtettük már az elején, mi ez, és tudhattuk, mire számíthatunk.