Abu, Babu és Hármaska is segített fát pakolni. Babu nagyon türelmetlen volt, mert megígértem, hogy ahogy végzünk a fával, elkészítem a focikapujára a hálót. Szinte az utolsó fadaraboknál tartottunk, amikor türelmetlensége miatt hevesen nyúlt egy fáért és egy forgács a szemébe esett. Beküldtem ugyan arcot mosni, kértem, hogy ne dörzsölje, és a hálót is megcsináltuk, de késő délutánra már elviselhetetlenül zavarta a kidörzsölt szem. Nyűgösségének sok oka volt, de a lényeg, hogy mire befejeztük a napot, csepegtettem a szemébe, nyugalmat teremtettünk neki, Abu bevágta a durcásat. Nagyon. Előbb csak idegesítő volt (egyfolytában beszélt mindenféléről és kérte, hogy figyeljünk rá), aztán már dacos, sértődött is. Többszöri kedves kérésre sem volt hajlandó elmondani, hogy mi a baja. Fél óra múlva, másodszori nekifutásra belekezdett:
- Elmondjam, hogy mi a bajom?
- Igen.
- Az, hogy mindenki csak Babuval törődik!
Bár épp most kezdtem el olvasni egy könyvet a testvérféltékenységről, ez a szituáció nagyon megnyugtatott: ezek szerint eddig azért nem volt hasonló (Hármaska féltékenykedéseit jól ismerem), mert valahogy sikerült mindig úgy lavíroznom a három gyerek igényei között, hogy mind a három úgy érezhette, hogy elegendő figyelemben részesül. Ez nem az én érdemem, mert egyébként nem kell félteni őket, kikövetelik maguknak a figyelmet, képesek ezerszer elmondani, megkérdezni valamit, és követelik, hogy válaszoljak... .
2016.02.12. 18:34
Testvérféltékenység
Címkék: testvér
Szólj hozzá!
2015.12.15. 22:19
Hármaska cukorpofa
Címkék: testvér
Abu és Babu ikrek, így bár tankönyv szerint érnek, mégis talán természetesebb az egymás előtt való meztelenkedés számukra, mint a kortársaik számára. Bár nem vagyok kibékülve az óvodai mosdóhasználati szokásokkal, de ez egy külön téma, én azt látom, teljesen normális a gyermekeim gondolkodásmódja, viselkedése. Így még együtt is fürödhetnek igény szerint, kedvük szerint.
Ma Abu és Hármaska áztatták magukat sokáig, belefeledkeztek a játékba, a következőket hallottam:
- De szép a hajad, Abu! (Három éves kiscsávó, magától, ilyeneket mond!!!)
Majd fél perc múlva:
- Nagyon szép vagy, Abu!
Elgondolkodtam, talán soha többé nem fog kapni Abu ennyire őszinte, hátsó szándék nélküli bókot.Szépen, mosolyogva fogadta, kedvesen játszottak tovább.
Hármaska viszont sokszor kiált fel: - Ó, de szép! Ó, de aranyos! Ó,de jó! Ó, de kedves vagy!
Nagyon remélem, hogy ezt a gyermeki tiszta rácsodálkozást még sokáig segíthetek neki megőrizni... .
Szólj hozzá!
2013.05.16. 22:00
Hármaska, a ... - bevezetés a gyerekezés fontosabb témaköreibe
Címkék: gyereknevelés testvér nagycsalád
Illene csak róla, csak az ő fejlődéséről, az ő családban betöltött helyéről, szokásairól szólni, róla, Hármaskáról.
De nem tehetem, mert nem is tudok csak róla gondolkodni, csak róla gondoskodni. Ő családba született, testvérek mellé született, átalakított mindannyiunkat és véglegesen átírta, markánsabbá, határozottabbá tette a szülői-gyermeki irányelveket, attitűdöket, gyakorlatot. Nem, nem a gyereknevelést, mert a nevelés fogalmát szerintem újra kellene gondolni és meg kellene szabadítani az idomítás és szoktatás szigorától, és erről terveim szerint írok is majd; hanem mindannyiunkat és mindannyiunk elképzeléseit. Pedig mindössze öt hónapja él velünk idekinn. Ki is ő?
Hármaska a tündérbogyó, édi-bédi kismanó (a maga 8 kilójával is), hurka-gyurka, bogyó-manó, büfis manó, vigyori gyuri, még akkor is így becézzük, ha egyáltalán nem jellemző ránk ez az édeskés-nyálas becézés, és a manó jelző egyáltalán nem is illik rá.
Ő az, akinek nem is lett volna szabad elsőnek születnie. Mert "sírós" és "hajnalozós". Ha elsőnek születik, jó néhány vizsgálatot kikönyörögtem volna, és mindenféle orvossággal tömtem volna, hiszen esténként csak úgy, minden ok nélkül keservesen sír, van, amikor belevörösödik a feje is; hajnalonta pedig 1-2 órákat képes ébren tölteni, pedig még nem aludhatta ki magát addigra; nappal is keveset alszik az "ideálishoz" képest. És meg sem tudom jól fogalmazni ezeket a történéseket, mert nála nagyon jó, hogy nem kell azon gondolkodni, hogy mi lett volna, mi lenne, ha... . Mert nem első gyerek, és mert olyan általános tapasztalatra és ismeretre tettem szert, mire ő megszületett, hogy tudom: hiába sír keservesen majdnem minden este, úgy, hogy a szívem szakad meg, neki nincs semmi baja, "csak" panaszkodik, "elmeséli" az egész napját, annak minden keservességével, így készül elaludni. Nem, nem éhes, nem ette túl magát, nem pörgött túl, nincs melege, nem fázik, nem magányos, stb., hanem ő ilyen, és kész. A "hajnalozás" is változott, ritkább lett, és nem sírós, de hiába volt az elején még néhány óvatos próbálkozásom, hogy ha este éjfél előtt még mocorog, újra megetetem, ő akkor is "hajnalozott". Korábban elfogadtam módszerként az ébresztést, alvási-ébrenléti időben a húzást, de mostanra vallom: az a legjobb, ha a gyermek akkor eszik, alszik, játszik, amikor kedve van hozzá. Így ha kell, ébren vagyok éjjel én is. Még egy "rossz" (kellemetlen) adottsága van: tesóitól eltérően ő bizony bukós. Így minden nap két-háromszor én is ruhát váltok, a mosógép pedig extrém igénybevételnek van kitéve. (Igen, ez még az a mosógép, amit Abu és Babu kezdett használni.) (De nem refluxos, és mivel szépen gyarapszik és nem minden alkalommal bukik, cumisüveget sem ismer, - nem kap sűrítőt, és ebben az elhatározásomban a gyerekorvosunk is támogatott).
És jöhetnek a "jó" tulajdonságai:
Ő az, aki hordozókendőben él. Minden nap több órát tölt itt, "felkötöm a gyereket", apára kötöm a gyereket, és végzünk mindenféle munkát: mosás, teregetés, főzés, játszás a tesókkal, bevásárlás, fűnyírás, kapálás, felmosás stb. . Ahogy nő, egyre veszélyesebb: ami közel kerül, elkapja, hozná magával, rakná a szájába... . Az ő zenélő forgói a körülötte lévő tárgyak, hangok... . Lassan a hátamra kell, hogy kerüljön, de amíg kényelmes, marad elöl, szeretem látni, hogy mit csinál.
Ő az, aki feltétel nélkül szereti a testvéreit. Teli szájjal nevet rájuk. Azonnal meg tudják vigasztalni, eltűri nekik a húzást-nyúzást, puszilgatást.
Ő az, aki 1 hónapos kora óta csak a mosható pelust ismeri (Abu és Babu emlékeim szerint 4-5 hónaposan kezdtek el textilpelust, félévesen mosható pelust hordani,) ok: anyai hóbort.
Ő az, aki szinte kizárólag lábfejes, hosszú ujjú rugdalózót hord rövid ujjú bodyval, lehetőleg elöl végig és mindkét lábnál végig patentosat, vagy hátul fordított T alakban patentosat. Van néhány ujjatlan rugija (lehetőleg lábak között is patentos) is hosszú ujjú bodyval, és van napozója is. Sapkái kizárólag fülvédősek. Nincs viszont görcs: nem fázik, nincs melege, nem sérül a bőre, nem akad be a ruhája.
Ő az, akinél fel sem merült kérdésként az altatás. Kb. 4 hónapos volt, mikor a nagynénje megkérdezte, hogy ha leteszem, nem alszik el, azt válaszoltam, hogy nem tudom, még nem próbáltuk. Azóta sem. Természetesen ismerjük már annyira, hogy jó eséllyel tudjuk, mikor fog elaludni, de nekünk is így kényelmesebb, hogy bárhol, bármikor elaludhat, vele vagyunk; és ha felébred, nem sír, mert vagy vele vagyunk, vagy a szövegelésére ott termünk.
Ő az, aki ugyanúgy utál babahordozóban utazni, mint a tesói.
Ő az, aki nagyon hamar megszerette a fürdést, és azóta is csapkodja a vizet, főleg hason szeret fürödni.
Ő az, aki mozgásában átlagosan fejlett, például három hónapos kora óta a hasáról a hátára fordul, amikor akar, de nem gyakran, de a hátáról a hasára még nem; háton, hason löki magát hátra - emiatt 5 hónaposan a pelenkázót is elpakoltuk, a kanapén kell "beszorítani" a fejét, hogy rá lehessen adni a pelust; nemcsak "kutyázik", hanem fekvőtámaszba nyomja ki magát - a térde sem éri a padlót. Mivel folyton ölben van, én azon sem csodálkoznék, ha mozgásában picit el lenne maradva.
És ő az, aki szerintem szociálisan átlagon felül érzékeny - ez pedig annak tudható be, hogy van két tesója és hogy mindig mindenhova cipeljük magunkkal. Ami viszont meglepett minket, az az egyértelmű elutasítás - ha az anyját akarja, még az apját is egyértelműen elutasítja. Nem ehhez voltunk szokva, Abut és Babut az apjuk éjjelente meg tudta vigasztalni (ha épp nem kaja kellett), Hármaska viszont nappal elfordul, ha át akarja venni az apja, ő pedig nem akar menni, éjjel pedig egyszerűen csak ordít az apjánál... .
Ő az, aki nem kapott cumit. Egy ideig cuppogi uraságnak is hívtuk, leginkább a gyűrűsujját és a középső ujját tette a szájába, de erről leszokni látszik, alvás előtt sem kell neki semmi.
Ő az, akinek már nem sikerül vágyaim szerinti tisztaságot varázsolni - visszakapja a szőnyegre esett rágókát, csörgőt; nem minden nap kap a feje alá tiszta textilpelust, stb. .
Ő az, aki csak minőségi rágókákkal, csörgőkkel játszhat - nem érdekel, kitől kapta, nem adom oda neki a minősíthetetlen, pénzrabló és környezetkárosító játéknak nem nevezhető gagyi műanyag kütyüket, amik nem mellesleg veszélyesek is.
Ő az, aki apját is megváltoztatta végérvényesen, és apja valami olyasmit mondott anyjának, hogy nyugi, jól csinálod, már az ikrekkel is jól csináltad, ne törődj másokkal, nyugodtan hordozd/etesd/altasd ... .
Ő az, aki igazán anyává tett, abban az értelemben is, hogy végre megértette velem: mindhármuknak én vagyok az anyja, aki mindenkinél jobban ismeri őket, így mindenkinél jobban és helyesebben el tudja dönteni, hogy mi a jó nekik.
Hirtelen ennyi, ami eszembe jut Hármaskáról, aki Jánoska, néha János, de mérges vagyok, ha valaki "leJancsikázza". Nagyon nehéz vele az élet, de vele igazán lehet élvezni az anyaságot, el tudja felejteni a végtelen kimerültséget, és leginkább elfeledteti azt a sok rossz körülményt, amivel még mindig pokollá próbálják változtatni jószándékú emberek a mindennapokat.
Ő az, aki elhatároztatta velem, hogy biztatásul másoknak megírom a gyerekezés számunkra fontos témaköreit és néha a poklokat is, amiket emberek, helyzetek, körülmények alkotnak számunkra.
Szólj hozzá!
2012.12.18. 13:22
Iker-gondolkodás tesó-ügyben
Címkék: testvér ikres gyermeki logika
Még a kórházban:
A Fiú: - Anya, mikor születik meg a kistesó a pocakodból?
Anya: - De Balázska, itt van a kistesó, Jánoska, már megszületett!
A Fiú: - De a másik kistesó, Máté, mikor születik meg?
Itthon:
Anya: - Nem, Balázska, nem megyek a Klinikára.
A Fiú: - De menj, szülj még egy kistesót!
No comment.
Szólj hozzá!
2012.12.13. 13:40
Tél volt, december, esett a hó
Címkék: szülés testvér nagycsalád
Megszületett!
Hármaska a tesói napját választotta, bár erre senki nem számított, sőt, minden ellene szólt. Mégis:
2012. december 8-án, szombaton, 13.40-kor 3780 gr-mal és 51 cm-rel látta meg a borús, téli "napvilágot" és sok minden mást is. Sok örömöt és meglepetést okozott: gyönyörű, erős gyermek, aki olyan kalandos módon született, hogy kb. fél órával később ott vitatkozott mindenki, hogy megnézte-e valaki az óráját, mit írjanak a karszalagjára, talán apa megnézte, á, ő biztosan nem, annyira el volt varázsolva. Aztán visszajött Apa, és megmondta, mert bizony ő abban a pillanatban az órájára pillantott ... .
Azóta tanuljuk az új időszámítást, a közös - nagycsaládos - nagyon kemény életet, Hármaska, aki pedig a János nevet kapta, nagyon boldoggá tesz bennünket.
Szólj hozzá!
2012.11.30. 18:08
Teljesül a Fiú vágya? - Babavárás tesó-módra utolsó napokban
Címkék: terhesség testvér
A Fiú:
Anya! Én nem akajom, hogy megszüjessen a kiszteszó, majd cak decembejben, téjen, ha eszik a hó!
A Lány:
Kata máj megszüjetett a pocakombój! (Kata a hód, a Lány "kislánya")
Szólj hozzá!
2012.06.03. 19:01
Hármaska
Címkék: gyereknevelés testvér nagycsalád
- Évike, kisfiút vagy kislányt szeretnél?
- Kiszfiút!
- Balázska, és te milyen tesót szeretnél?
- Szemmit.
Számtalanszor teszteltük, különösen a Lány féltékeny, ha kisbabát lát az ölemben, a tesóról következetesen ugyanazt mondják.
Így játszhattak anyai nagyanyjukkal és a Fiú keresztanyjával (anyai nagynéni) pólyás babásat, és így született a kép is: csecsemősírást utánoztak. A Lánynak zseniálisan sikerült szerintünk.
Természetesen fogalmuk sincs, hogy mit jelent a kistesó fogalma. De a döbbenetes az emberek (így, igen, általánosságban és többnyire) reakciója: de jó, fiú és lány, hát akkor letudták! Gyakorlatilag senkinek eszébe sem jut, hogy esetleg olyan elvetemültek lennénk, hogy szeretnénk kistesót a Fiúnak és a Lánynak. Vannak szolidabb reakciók, de van, aki sápítozott, hogy de hát fiú is, lány is van, ő azt hitte, nem lesz több. Milyen jó, hogy nem rajtuk múlik! De hogy baj van a világban és baj van az emberek lelki egészségével, arról újra és újra megbizonyosodok. Élettapasztalatunk azonban az, hogy érdemes egy picit bátran, egy picit előre tekinteni, és leginkább hinni és bízni. Igaz, kell hozzá humor is, csak vigyázni kell, félre ne értsék.
A lényeg: gyakorlatilag minden megvan Hármaska számára: kellő szülői tapasztalat, fiú- és lányruhák évszaknak megfelelően, a fekvőhelyeket is rugalmasan tudjuk alakítani, és az adókedvezménnyel is csak jól járunk (bár erről fogalmunk sem volt korábban, de a kötekedők számára jó érv az szja-kedvezmény). Gyakorlatilag semmi nem változikHármaska érkezésével, csak az egész életünk, az viszont gyökeresen, de ez a jövő zenéje. Ami viszont megdöbbentő, az az, hogy bár nem vagyunk fiatalok, és a gyerekeinknek két nagybátyja és egy nagynénje van, unokatestvérük még mindig nincs, és másodunokatestvérük is összesen nyolc, pedig nekünk, szülőknek egészséges, viszonylag fiatal unokatestvéreink is vannak, így jogos vágyam, hogy együtt játszhassanak az unokatesók is, meg a másodunokatesók is. Hármaska számára már elkezdtük keresni a kapcsolatot más babázni vágyókkal, de amiért annyira fontos ez számomra, az a következő:
Úgy látom, sokan nagyon elszigeteltnek, magányosnak és kimerültnek érzik magukat egy vagy két gyerek mellett is. Ez a mai életvitellel együtt ját (messze a család, mindenki dolgozik, mindenki bezárkózik a maga kis fészkébe), mégsem ez kell hogy legyen a természetes. Ahhoz, hogy egészségesen túléljük a gyerekneveléssel járó nehézségeket, kell a másik, a harmadik és a sokadik sorstárs segítsége. Hogy érthető legyek: úgy tudtam elmenni egy orvosi vizsgálatra, hogy a Fiú és a Lány barátjának az anyukáját kértem segítségül. Biciklivel vittük a három gyereket, a váróban elszórakoztattuk őket (rossz volt az idő, meg a váróban nem szaladnak messzire), amikor meg sorra kerültem, a tableten elindítottam az előre elkészített rajzfilmet, a Fiú és a Lány nézte, a másik anyának csak a saját fia után kellett szaladnia és közben az enyémeket szemmel tartani. Van ennél elegánsabb, modernebb megoldás – bébisintér vagy iderendelt rokon esetleg családi napközi, de a mi életünk nem erről szól. Sokkal inkább arról, hogy a gyereknek az anyja mellett a helye, és hogy meg lehet oldani ingyen, rövid idő alatt, de leginkább kevés stresszel helyzeteket. Ehhez kell a másik anyuka, aki hasonlóan gondolkodik és akivel tiszteletben tudjuk tartani a másik elveit is, még ha gyökeresen más nevelési elvek is ezek. És kell egy kis önismeret és bátorság is, mert az anya ereje is véges és bátran be kell vallani, hogy sokszor nagyon macerás az élet kisgyerek(ek)kel.
Nehéz tömören megfogalmazni, hogy miért jó a nagycsalád, miért érdemes egyszerűbb eszközökkel (anyatejes táplálás, kevés tárgy, játék, egyszerű ételek és kevés fegyelmezés, annál több szeretet segítségével) nevelni a gyereket és miért jó összefogni a hasonló élethelyzetben lévőkkel, de mi ezt tesszük és tabukat döntögetünk, amikor így élünk és amikor be merjük vallani, hogy nagyon kemény meló a gyerek.
Babakocsit mindenesetre kell majd venni Hármaskának, mert ikerbabakocsiban mégsem tologathatjuk, mondván, hogy volt neki is ikertesója, csak rosszul viselkedett, így más családnak adtuk, ez a nevelési elveinknek is ellentmond, meg örökbe sem fogadhatunk mellé egy pót-ikertesót, mert az meg nagyon macerás procedúra. Ha a hordozókendőt szeretni fogja, akkor legfeljebb keveset lesz a kocsiban, de ismerve a két tesóját, már csak a kismotorok, játékok stb. szállítására is érdemes beruházni egy babakocsira.
Sok kérdésünk van, de fél év múlva szerintem még több lesz. Addig viszont csodáljuk a Lány és a Fiú fantasztikus sebességgel történő fejlődését, ahogyan nyílik az értelmük és fedezik fel a világot. Zseniálisak!
Szólj hozzá!
2016.02.12. 18:34
Testvérféltékenység
Címkék: testvér
Szólj hozzá!
2015.12.15. 22:19
Hármaska cukorpofa
Címkék: testvér
Abu és Babu ikrek, így bár tankönyv szerint érnek, mégis talán természetesebb az egymás előtt való meztelenkedés számukra, mint a kortársaik számára. Bár nem vagyok kibékülve az óvodai mosdóhasználati szokásokkal, de ez egy külön téma, én azt látom, teljesen normális a gyermekeim gondolkodásmódja, viselkedése. Így még együtt is fürödhetnek igény szerint, kedvük szerint.
Ma Abu és Hármaska áztatták magukat sokáig, belefeledkeztek a játékba, a következőket hallottam:
- De szép a hajad, Abu! (Három éves kiscsávó, magától, ilyeneket mond!!!)
Majd fél perc múlva:
- Nagyon szép vagy, Abu!
Elgondolkodtam, talán soha többé nem fog kapni Abu ennyire őszinte, hátsó szándék nélküli bókot.Szépen, mosolyogva fogadta, kedvesen játszottak tovább.
Hármaska viszont sokszor kiált fel: - Ó, de szép! Ó, de aranyos! Ó,de jó! Ó, de kedves vagy!
Nagyon remélem, hogy ezt a gyermeki tiszta rácsodálkozást még sokáig segíthetek neki megőrizni... .
Szólj hozzá!
2013.05.16. 22:00
Hármaska, a ... - bevezetés a gyerekezés fontosabb témaköreibe
Címkék: gyereknevelés testvér nagycsalád
Illene csak róla, csak az ő fejlődéséről, az ő családban betöltött helyéről, szokásairól szólni, róla, Hármaskáról.
De nem tehetem, mert nem is tudok csak róla gondolkodni, csak róla gondoskodni. Ő családba született, testvérek mellé született, átalakított mindannyiunkat és véglegesen átírta, markánsabbá, határozottabbá tette a szülői-gyermeki irányelveket, attitűdöket, gyakorlatot. Nem, nem a gyereknevelést, mert a nevelés fogalmát szerintem újra kellene gondolni és meg kellene szabadítani az idomítás és szoktatás szigorától, és erről terveim szerint írok is majd; hanem mindannyiunkat és mindannyiunk elképzeléseit. Pedig mindössze öt hónapja él velünk idekinn. Ki is ő?
Hármaska a tündérbogyó, édi-bédi kismanó (a maga 8 kilójával is), hurka-gyurka, bogyó-manó, büfis manó, vigyori gyuri, még akkor is így becézzük, ha egyáltalán nem jellemző ránk ez az édeskés-nyálas becézés, és a manó jelző egyáltalán nem is illik rá.
Ő az, akinek nem is lett volna szabad elsőnek születnie. Mert "sírós" és "hajnalozós". Ha elsőnek születik, jó néhány vizsgálatot kikönyörögtem volna, és mindenféle orvossággal tömtem volna, hiszen esténként csak úgy, minden ok nélkül keservesen sír, van, amikor belevörösödik a feje is; hajnalonta pedig 1-2 órákat képes ébren tölteni, pedig még nem aludhatta ki magát addigra; nappal is keveset alszik az "ideálishoz" képest. És meg sem tudom jól fogalmazni ezeket a történéseket, mert nála nagyon jó, hogy nem kell azon gondolkodni, hogy mi lett volna, mi lenne, ha... . Mert nem első gyerek, és mert olyan általános tapasztalatra és ismeretre tettem szert, mire ő megszületett, hogy tudom: hiába sír keservesen majdnem minden este, úgy, hogy a szívem szakad meg, neki nincs semmi baja, "csak" panaszkodik, "elmeséli" az egész napját, annak minden keservességével, így készül elaludni. Nem, nem éhes, nem ette túl magát, nem pörgött túl, nincs melege, nem fázik, nem magányos, stb., hanem ő ilyen, és kész. A "hajnalozás" is változott, ritkább lett, és nem sírós, de hiába volt az elején még néhány óvatos próbálkozásom, hogy ha este éjfél előtt még mocorog, újra megetetem, ő akkor is "hajnalozott". Korábban elfogadtam módszerként az ébresztést, alvási-ébrenléti időben a húzást, de mostanra vallom: az a legjobb, ha a gyermek akkor eszik, alszik, játszik, amikor kedve van hozzá. Így ha kell, ébren vagyok éjjel én is. Még egy "rossz" (kellemetlen) adottsága van: tesóitól eltérően ő bizony bukós. Így minden nap két-háromszor én is ruhát váltok, a mosógép pedig extrém igénybevételnek van kitéve. (Igen, ez még az a mosógép, amit Abu és Babu kezdett használni.) (De nem refluxos, és mivel szépen gyarapszik és nem minden alkalommal bukik, cumisüveget sem ismer, - nem kap sűrítőt, és ebben az elhatározásomban a gyerekorvosunk is támogatott).
És jöhetnek a "jó" tulajdonságai:
Ő az, aki hordozókendőben él. Minden nap több órát tölt itt, "felkötöm a gyereket", apára kötöm a gyereket, és végzünk mindenféle munkát: mosás, teregetés, főzés, játszás a tesókkal, bevásárlás, fűnyírás, kapálás, felmosás stb. . Ahogy nő, egyre veszélyesebb: ami közel kerül, elkapja, hozná magával, rakná a szájába... . Az ő zenélő forgói a körülötte lévő tárgyak, hangok... . Lassan a hátamra kell, hogy kerüljön, de amíg kényelmes, marad elöl, szeretem látni, hogy mit csinál.
Ő az, aki feltétel nélkül szereti a testvéreit. Teli szájjal nevet rájuk. Azonnal meg tudják vigasztalni, eltűri nekik a húzást-nyúzást, puszilgatást.
Ő az, aki 1 hónapos kora óta csak a mosható pelust ismeri (Abu és Babu emlékeim szerint 4-5 hónaposan kezdtek el textilpelust, félévesen mosható pelust hordani,) ok: anyai hóbort.
Ő az, aki szinte kizárólag lábfejes, hosszú ujjú rugdalózót hord rövid ujjú bodyval, lehetőleg elöl végig és mindkét lábnál végig patentosat, vagy hátul fordított T alakban patentosat. Van néhány ujjatlan rugija (lehetőleg lábak között is patentos) is hosszú ujjú bodyval, és van napozója is. Sapkái kizárólag fülvédősek. Nincs viszont görcs: nem fázik, nincs melege, nem sérül a bőre, nem akad be a ruhája.
Ő az, akinél fel sem merült kérdésként az altatás. Kb. 4 hónapos volt, mikor a nagynénje megkérdezte, hogy ha leteszem, nem alszik el, azt válaszoltam, hogy nem tudom, még nem próbáltuk. Azóta sem. Természetesen ismerjük már annyira, hogy jó eséllyel tudjuk, mikor fog elaludni, de nekünk is így kényelmesebb, hogy bárhol, bármikor elaludhat, vele vagyunk; és ha felébred, nem sír, mert vagy vele vagyunk, vagy a szövegelésére ott termünk.
Ő az, aki ugyanúgy utál babahordozóban utazni, mint a tesói.
Ő az, aki nagyon hamar megszerette a fürdést, és azóta is csapkodja a vizet, főleg hason szeret fürödni.
Ő az, aki mozgásában átlagosan fejlett, például három hónapos kora óta a hasáról a hátára fordul, amikor akar, de nem gyakran, de a hátáról a hasára még nem; háton, hason löki magát hátra - emiatt 5 hónaposan a pelenkázót is elpakoltuk, a kanapén kell "beszorítani" a fejét, hogy rá lehessen adni a pelust; nemcsak "kutyázik", hanem fekvőtámaszba nyomja ki magát - a térde sem éri a padlót. Mivel folyton ölben van, én azon sem csodálkoznék, ha mozgásában picit el lenne maradva.
És ő az, aki szerintem szociálisan átlagon felül érzékeny - ez pedig annak tudható be, hogy van két tesója és hogy mindig mindenhova cipeljük magunkkal. Ami viszont meglepett minket, az az egyértelmű elutasítás - ha az anyját akarja, még az apját is egyértelműen elutasítja. Nem ehhez voltunk szokva, Abut és Babut az apjuk éjjelente meg tudta vigasztalni (ha épp nem kaja kellett), Hármaska viszont nappal elfordul, ha át akarja venni az apja, ő pedig nem akar menni, éjjel pedig egyszerűen csak ordít az apjánál... .
Ő az, aki nem kapott cumit. Egy ideig cuppogi uraságnak is hívtuk, leginkább a gyűrűsujját és a középső ujját tette a szájába, de erről leszokni látszik, alvás előtt sem kell neki semmi.
Ő az, akinek már nem sikerül vágyaim szerinti tisztaságot varázsolni - visszakapja a szőnyegre esett rágókát, csörgőt; nem minden nap kap a feje alá tiszta textilpelust, stb. .
Ő az, aki csak minőségi rágókákkal, csörgőkkel játszhat - nem érdekel, kitől kapta, nem adom oda neki a minősíthetetlen, pénzrabló és környezetkárosító játéknak nem nevezhető gagyi műanyag kütyüket, amik nem mellesleg veszélyesek is.
Ő az, aki apját is megváltoztatta végérvényesen, és apja valami olyasmit mondott anyjának, hogy nyugi, jól csinálod, már az ikrekkel is jól csináltad, ne törődj másokkal, nyugodtan hordozd/etesd/altasd ... .
Ő az, aki igazán anyává tett, abban az értelemben is, hogy végre megértette velem: mindhármuknak én vagyok az anyja, aki mindenkinél jobban ismeri őket, így mindenkinél jobban és helyesebben el tudja dönteni, hogy mi a jó nekik.
Hirtelen ennyi, ami eszembe jut Hármaskáról, aki Jánoska, néha János, de mérges vagyok, ha valaki "leJancsikázza". Nagyon nehéz vele az élet, de vele igazán lehet élvezni az anyaságot, el tudja felejteni a végtelen kimerültséget, és leginkább elfeledteti azt a sok rossz körülményt, amivel még mindig pokollá próbálják változtatni jószándékú emberek a mindennapokat.
Ő az, aki elhatároztatta velem, hogy biztatásul másoknak megírom a gyerekezés számunkra fontos témaköreit és néha a poklokat is, amiket emberek, helyzetek, körülmények alkotnak számunkra.
Szólj hozzá!
2012.12.18. 13:22
Iker-gondolkodás tesó-ügyben
Címkék: testvér ikres gyermeki logika
Még a kórházban:
A Fiú: - Anya, mikor születik meg a kistesó a pocakodból?
Anya: - De Balázska, itt van a kistesó, Jánoska, már megszületett!
A Fiú: - De a másik kistesó, Máté, mikor születik meg?
Itthon:
Anya: - Nem, Balázska, nem megyek a Klinikára.
A Fiú: - De menj, szülj még egy kistesót!
No comment.
Szólj hozzá!
2012.12.13. 13:40
Tél volt, december, esett a hó
Címkék: szülés testvér nagycsalád
Megszületett!
Hármaska a tesói napját választotta, bár erre senki nem számított, sőt, minden ellene szólt. Mégis:
2012. december 8-án, szombaton, 13.40-kor 3780 gr-mal és 51 cm-rel látta meg a borús, téli "napvilágot" és sok minden mást is. Sok örömöt és meglepetést okozott: gyönyörű, erős gyermek, aki olyan kalandos módon született, hogy kb. fél órával később ott vitatkozott mindenki, hogy megnézte-e valaki az óráját, mit írjanak a karszalagjára, talán apa megnézte, á, ő biztosan nem, annyira el volt varázsolva. Aztán visszajött Apa, és megmondta, mert bizony ő abban a pillanatban az órájára pillantott ... .
Azóta tanuljuk az új időszámítást, a közös - nagycsaládos - nagyon kemény életet, Hármaska, aki pedig a János nevet kapta, nagyon boldoggá tesz bennünket.
Szólj hozzá!
2012.11.30. 18:08
Teljesül a Fiú vágya? - Babavárás tesó-módra utolsó napokban
Címkék: terhesség testvér
A Fiú:
Anya! Én nem akajom, hogy megszüjessen a kiszteszó, majd cak decembejben, téjen, ha eszik a hó!
A Lány:
Kata máj megszüjetett a pocakombój! (Kata a hód, a Lány "kislánya")
Szólj hozzá!
2012.06.03. 19:01
Hármaska
Címkék: gyereknevelés testvér nagycsalád
- Évike, kisfiút vagy kislányt szeretnél?
- Kiszfiút!
- Balázska, és te milyen tesót szeretnél?
- Szemmit.
Számtalanszor teszteltük, különösen a Lány féltékeny, ha kisbabát lát az ölemben, a tesóról következetesen ugyanazt mondják.
Így játszhattak anyai nagyanyjukkal és a Fiú keresztanyjával (anyai nagynéni) pólyás babásat, és így született a kép is: csecsemősírást utánoztak. A Lánynak zseniálisan sikerült szerintünk.
Természetesen fogalmuk sincs, hogy mit jelent a kistesó fogalma. De a döbbenetes az emberek (így, igen, általánosságban és többnyire) reakciója: de jó, fiú és lány, hát akkor letudták! Gyakorlatilag senkinek eszébe sem jut, hogy esetleg olyan elvetemültek lennénk, hogy szeretnénk kistesót a Fiúnak és a Lánynak. Vannak szolidabb reakciók, de van, aki sápítozott, hogy de hát fiú is, lány is van, ő azt hitte, nem lesz több. Milyen jó, hogy nem rajtuk múlik! De hogy baj van a világban és baj van az emberek lelki egészségével, arról újra és újra megbizonyosodok. Élettapasztalatunk azonban az, hogy érdemes egy picit bátran, egy picit előre tekinteni, és leginkább hinni és bízni. Igaz, kell hozzá humor is, csak vigyázni kell, félre ne értsék.
A lényeg: gyakorlatilag minden megvan Hármaska számára: kellő szülői tapasztalat, fiú- és lányruhák évszaknak megfelelően, a fekvőhelyeket is rugalmasan tudjuk alakítani, és az adókedvezménnyel is csak jól járunk (bár erről fogalmunk sem volt korábban, de a kötekedők számára jó érv az szja-kedvezmény). Gyakorlatilag semmi nem változikHármaska érkezésével, csak az egész életünk, az viszont gyökeresen, de ez a jövő zenéje. Ami viszont megdöbbentő, az az, hogy bár nem vagyunk fiatalok, és a gyerekeinknek két nagybátyja és egy nagynénje van, unokatestvérük még mindig nincs, és másodunokatestvérük is összesen nyolc, pedig nekünk, szülőknek egészséges, viszonylag fiatal unokatestvéreink is vannak, így jogos vágyam, hogy együtt játszhassanak az unokatesók is, meg a másodunokatesók is. Hármaska számára már elkezdtük keresni a kapcsolatot más babázni vágyókkal, de amiért annyira fontos ez számomra, az a következő:
Úgy látom, sokan nagyon elszigeteltnek, magányosnak és kimerültnek érzik magukat egy vagy két gyerek mellett is. Ez a mai életvitellel együtt ját (messze a család, mindenki dolgozik, mindenki bezárkózik a maga kis fészkébe), mégsem ez kell hogy legyen a természetes. Ahhoz, hogy egészségesen túléljük a gyerekneveléssel járó nehézségeket, kell a másik, a harmadik és a sokadik sorstárs segítsége. Hogy érthető legyek: úgy tudtam elmenni egy orvosi vizsgálatra, hogy a Fiú és a Lány barátjának az anyukáját kértem segítségül. Biciklivel vittük a három gyereket, a váróban elszórakoztattuk őket (rossz volt az idő, meg a váróban nem szaladnak messzire), amikor meg sorra kerültem, a tableten elindítottam az előre elkészített rajzfilmet, a Fiú és a Lány nézte, a másik anyának csak a saját fia után kellett szaladnia és közben az enyémeket szemmel tartani. Van ennél elegánsabb, modernebb megoldás – bébisintér vagy iderendelt rokon esetleg családi napközi, de a mi életünk nem erről szól. Sokkal inkább arról, hogy a gyereknek az anyja mellett a helye, és hogy meg lehet oldani ingyen, rövid idő alatt, de leginkább kevés stresszel helyzeteket. Ehhez kell a másik anyuka, aki hasonlóan gondolkodik és akivel tiszteletben tudjuk tartani a másik elveit is, még ha gyökeresen más nevelési elvek is ezek. És kell egy kis önismeret és bátorság is, mert az anya ereje is véges és bátran be kell vallani, hogy sokszor nagyon macerás az élet kisgyerek(ek)kel.
Nehéz tömören megfogalmazni, hogy miért jó a nagycsalád, miért érdemes egyszerűbb eszközökkel (anyatejes táplálás, kevés tárgy, játék, egyszerű ételek és kevés fegyelmezés, annál több szeretet segítségével) nevelni a gyereket és miért jó összefogni a hasonló élethelyzetben lévőkkel, de mi ezt tesszük és tabukat döntögetünk, amikor így élünk és amikor be merjük vallani, hogy nagyon kemény meló a gyerek.
Babakocsit mindenesetre kell majd venni Hármaskának, mert ikerbabakocsiban mégsem tologathatjuk, mondván, hogy volt neki is ikertesója, csak rosszul viselkedett, így más családnak adtuk, ez a nevelési elveinknek is ellentmond, meg örökbe sem fogadhatunk mellé egy pót-ikertesót, mert az meg nagyon macerás procedúra. Ha a hordozókendőt szeretni fogja, akkor legfeljebb keveset lesz a kocsiban, de ismerve a két tesóját, már csak a kismotorok, játékok stb. szállítására is érdemes beruházni egy babakocsira.
Sok kérdésünk van, de fél év múlva szerintem még több lesz. Addig viszont csodáljuk a Lány és a Fiú fantasztikus sebességgel történő fejlődését, ahogyan nyílik az értelmük és fedezik fel a világot. Zseniálisak!