Nem, nem filmajánló következik, csak helyzetjelentés a rideg valóságról.
Időjárástól, hangulattól függően többször vagy kevesebbszer fordulnak elő a következő gondolatmenetek:
Anya:
Nem igaz, hogy nem hallja, vegye már át tőlem ezt a gyereket! Felébresztem, én ezt már nem bírom. Aludni szeretnék. Melyik gyerek hol van? Hogy és mikor került ide ez a gyerek? Nem, nem ébresztem fel, megint sokáig dolgozott este, de ez így nem lesz jó, miért nem jön korán aludni, akkor segíthetne… . Ez a gyerek mindjárt felébreszti a másik kettőt, nem, nincs erőm kimenni vele, vegye már át tőlem ezt a gyereket!
Apa:
Vegye már maga mellé ezt a gyereket! Meg ne neszelje, hogy félig ébren vagyok! Szólok neki, hogy éhes! Ajjaj, felébredt a másik is! Csak nehogy a harmadik is felébredjen! (Felébredt). Ez iszonyatos. Miért nem tudom megnyugtatni ezt a gyereket! Nem bírom már, fáj a hátam. Megőrjít ez a sírás. Mit csinál a másik gyerekkel? Vegye már maga mellé ezt a gyereket! Visszaaludt ?! Szólok neki, hogy vegye már maga mellé ezt a gyereket!
Gyerekek (nem tudják, hogy ők tették egymás ellenségévé a szüleiket):
A Lány: Anyát akarom! A Fiú: Anyát akarom! Hármaska: : OÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! (Anyát akarom! ) A Lány: Engedj oda, tesó! A Fiú: Engedj oda, tesó! Hármaska: OÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! (Engedj oda, tesó!)
Mindenki egy ágyban, és mindenki mindenkinek az ellensége éjszaka… .
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
