Ma, 9 hetesen voltunk a 6 hetes korban esedékes vizsgálaton a Neonatológián. Ugyanis egy hónaposak voltak a gyerekek, amikor mondta a védőnő, hogy időpontot kell kérni a Klinikán, és ekkor már csak mára volt időpont... . De nem ez a fontos, hiszen mással is előfordul hasonló, hanem a mai nap apró meglepetései.
Kezdődött azzal, hogy két gyermeknek és nekem kellett időre elkészülni testben és lélekben. Jellemző rám, hogy az utolsó pillanatot is szeretem kihasználni, igaz, sehonnan nem szeretek elkésni. Korábban már volt hasonló helyzet, de a gyerekek is és én is változunk, ezért mindig izgalmas a készülődés. Most mégis sikerült! Percre pontosan, nem hamarabb, nem később, elindultunk - férjem nagy örömére, aki házasságunk eddigi ideje során megedződött: 3-4 percet rá kell számolnia, hogy időben odaérjünk bárhová. Két gyermeket szinte sírás nélkül felöltöztettem, megetettem, és én is tiszta cipőben, megfésülködve, precízen felöltözve, mindent összepakolva vártam, hogy előálljon a hintó, akarom írni, autó.
Folytatódott azzal, hogy végigizgultuk a várakozást és a vizsgálatokat, és óriásit csalódtunk - saját magunkban. Az elmúlt hetek során kitapasztaltuk: két gyermekünk mindenben különbözik. Nemcsak kinézetben, hanem természetben és magatartásban is. Kész tervvel vágtunk neki: Évike apja ölében legyen, és ő legyen az első a vizsgálatokon, Balázska az én ölemben, és a második, mert úgyis ordítani fog, és csak szoptatással tudom majd megnyugtatni. Ez a terv tette volna lehetővé, hogy mindkét gyermekem vizsgálatait végigasszisztáljam. A tervet megvalósítottuk, de már amikor megérkeztünk, egyik gyermek sem panaszkodott, hogy felébresztettük és leöltöztettük őket. Kihallatszott a gyereksírás, a mieink mégsem lepődtek meg, a hosszú várakozást is jól tűrték. Az igazi meglepetés pedig odabenn várt ránk - nemcsak az derült ki, hogy gyönyörűen fejlődnek testileg és a különböző képességekben is, hanem mosolyogva, sőt, Évike "beszélgetve" viselte a húzást-nyúzást-ultrahangozást. A sírás, ordítás helyett, amit hat hetes korukban a csípővizsgálat során tapasztaltunk, vidámság, mosolygás lett az eredmény.
Ikrek, de kétpetéjűek, azaz csak annyira hasonlítanak egymásra, mint az egy napon született testvérek. Mégis, egy kicsit jobban hasonlítanak, mert sokkal több időt kénytelenek együtt tölteni. Így aztán jó és rosszat is tanulnak egymástól. Most a jót: Balázskát is egyre több minden érdekli, így egyre kevesebbet sír - megtanulta Évikétől, hogy sírás nélkül többféle figyelmet kap, mint sírással. Hátha mást is tanulnak majd egymástól, és ezzel segítenek egymásnak!
Akárhogyan lesz is, továbbra is ők a meglepetés-ikrek. Így aztán bőven lesz majd miről írni: a különbözőségeikről és a hasonlóságaikról egyaránt.
