Legfeljebb két-három hét maradt kis családként hátra, így ha már sikerült kirobbantani a házból a kölyköket, nagy sétát tettünk babakocsistól (37 hetes terhesen járássegítőnek és gurulós szatyornak egyaránt megteszi), két motorostól és viccesen beöltöztetett ikergyerekestől, természetesen céllal a novemberi, végre napos délutánon: a pékség és a húsos érintésével. A szél fújt, a Lány csak gyalogolni, a Fiú csak a babakocsiban állni volt hajlandó, Hármaska csendesen tűrte a hideget és a bálnaszerű mozgást imitáló anyját. Már visszafelé tartottunk, amikor megszólalt a Lány az egyik kiskertet bámulva:
- Ősz van. A virágok kibontják a szirmaikat. De miért?!
Csak nevetni tudtam. A nap több száz miért kérdésre a türelmes felelgetés-sorozat után szoktuk mondani: "azért, mert a kisnyúl szőrös és nem borotválkozik". Amikor ez sem elég, vagy már nagyon ki vagyunk borulva, annyit mondunk: "tudod, a kisnyúl esete forog fenn!"
Azon pedig már csak kínomban nevettem, hogy a Fiú az utolsó pár száz méteren aludt el félig állva a babakocsiban, és közben a hideg szélben közölte a kétrészes overallba öltöztetett Lány, hogy pisilnie kell, mindeközben épp telefonáltam. Utána sem volt humortól mentes a hazaút: "Sötétedik, ideje hazamennünk" - mondta a Lány, miközben a sötétben is megtalálta az útszéli tócsákat és belelépett, majd hazaérve, mikor vittem be az alvó Fiút, kértem, hogy hozza be a "gyerekeit" (mindenhova viszi őket magával, egész nap "babázik"): "Nem tudom bevinni a fagyott kezemmel, vidd be te!"
Nem tudom, létezik-e szülés előtti depresszió, vagy csak összecsaptak a hullámok a fejem fölött, de végleg elromlott minden. Nem vagyok képes kezelni a legegyszerűbb helyzeteket sem, nem tudom vezetgetni a gyerekeimet, nem tudom megértetni magam sem a gyerekeimmel, sem a felnőttekkel, a lakás romokban, a kórházi csomag nincs összepakolva, a bölcsőről kiderült, hogy még meg kell szerelnem, és bár lesz, nincs babakocsi. Mindehhez tényleg csak ráadás a sok miért, és a sok új rossz szokás: a Fiú nem vesz fel akármit - megjegyzem, igaza is van, sok a szúrós harisnya, kényelmetlen nadrág, meg egyébként is, miért ne lehetne például pizsamában reggelizni vagy rózsaszín sapkában és harisnyában kimenni; és a Lány "gyerekeit" miért kell folyton máshova tenni meg kimosni, és miért nem lehet minden miért kérdésre válaszolni... . Mert a kisnyúl esete áll fenn... .
