- Évike, kisfiút vagy kislányt szeretnél?
- Kiszfiút!
- Balázska, és te milyen tesót szeretnél?
- Szemmit.
Számtalanszor teszteltük, különösen a Lány féltékeny, ha kisbabát lát az ölemben, a tesóról következetesen ugyanazt mondják.
Így játszhattak anyai nagyanyjukkal és a Fiú keresztanyjával (anyai nagynéni) pólyás babásat, és így született a kép is: csecsemősírást utánoztak. A Lánynak zseniálisan sikerült szerintünk.
Természetesen fogalmuk sincs, hogy mit jelent a kistesó fogalma. De a döbbenetes az emberek (így, igen, általánosságban és többnyire) reakciója: de jó, fiú és lány, hát akkor letudták! Gyakorlatilag senkinek eszébe sem jut, hogy esetleg olyan elvetemültek lennénk, hogy szeretnénk kistesót a Fiúnak és a Lánynak. Vannak szolidabb reakciók, de van, aki sápítozott, hogy de hát fiú is, lány is van, ő azt hitte, nem lesz több. Milyen jó, hogy nem rajtuk múlik! De hogy baj van a világban és baj van az emberek lelki egészségével, arról újra és újra megbizonyosodok. Élettapasztalatunk azonban az, hogy érdemes egy picit bátran, egy picit előre tekinteni, és leginkább hinni és bízni. Igaz, kell hozzá humor is, csak vigyázni kell, félre ne értsék.
A lényeg: gyakorlatilag minden megvan Hármaska számára: kellő szülői tapasztalat, fiú- és lányruhák évszaknak megfelelően, a fekvőhelyeket is rugalmasan tudjuk alakítani, és az adókedvezménnyel is csak jól járunk (bár erről fogalmunk sem volt korábban, de a kötekedők számára jó érv az szja-kedvezmény). Gyakorlatilag semmi nem változikHármaska érkezésével, csak az egész életünk, az viszont gyökeresen, de ez a jövő zenéje. Ami viszont megdöbbentő, az az, hogy bár nem vagyunk fiatalok, és a gyerekeinknek két nagybátyja és egy nagynénje van, unokatestvérük még mindig nincs, és másodunokatestvérük is összesen nyolc, pedig nekünk, szülőknek egészséges, viszonylag fiatal unokatestvéreink is vannak, így jogos vágyam, hogy együtt játszhassanak az unokatesók is, meg a másodunokatesók is. Hármaska számára már elkezdtük keresni a kapcsolatot más babázni vágyókkal, de amiért annyira fontos ez számomra, az a következő:
Úgy látom, sokan nagyon elszigeteltnek, magányosnak és kimerültnek érzik magukat egy vagy két gyerek mellett is. Ez a mai életvitellel együtt ját (messze a család, mindenki dolgozik, mindenki bezárkózik a maga kis fészkébe), mégsem ez kell hogy legyen a természetes. Ahhoz, hogy egészségesen túléljük a gyerekneveléssel járó nehézségeket, kell a másik, a harmadik és a sokadik sorstárs segítsége. Hogy érthető legyek: úgy tudtam elmenni egy orvosi vizsgálatra, hogy a Fiú és a Lány barátjának az anyukáját kértem segítségül. Biciklivel vittük a három gyereket, a váróban elszórakoztattuk őket (rossz volt az idő, meg a váróban nem szaladnak messzire), amikor meg sorra kerültem, a tableten elindítottam az előre elkészített rajzfilmet, a Fiú és a Lány nézte, a másik anyának csak a saját fia után kellett szaladnia és közben az enyémeket szemmel tartani. Van ennél elegánsabb, modernebb megoldás – bébisintér vagy iderendelt rokon esetleg családi napközi, de a mi életünk nem erről szól. Sokkal inkább arról, hogy a gyereknek az anyja mellett a helye, és hogy meg lehet oldani ingyen, rövid idő alatt, de leginkább kevés stresszel helyzeteket. Ehhez kell a másik anyuka, aki hasonlóan gondolkodik és akivel tiszteletben tudjuk tartani a másik elveit is, még ha gyökeresen más nevelési elvek is ezek. És kell egy kis önismeret és bátorság is, mert az anya ereje is véges és bátran be kell vallani, hogy sokszor nagyon macerás az élet kisgyerek(ek)kel.
Nehéz tömören megfogalmazni, hogy miért jó a nagycsalád, miért érdemes egyszerűbb eszközökkel (anyatejes táplálás, kevés tárgy, játék, egyszerű ételek és kevés fegyelmezés, annál több szeretet segítségével) nevelni a gyereket és miért jó összefogni a hasonló élethelyzetben lévőkkel, de mi ezt tesszük és tabukat döntögetünk, amikor így élünk és amikor be merjük vallani, hogy nagyon kemény meló a gyerek.
Babakocsit mindenesetre kell majd venni Hármaskának, mert ikerbabakocsiban mégsem tologathatjuk, mondván, hogy volt neki is ikertesója, csak rosszul viselkedett, így más családnak adtuk, ez a nevelési elveinknek is ellentmond, meg örökbe sem fogadhatunk mellé egy pót-ikertesót, mert az meg nagyon macerás procedúra. Ha a hordozókendőt szeretni fogja, akkor legfeljebb keveset lesz a kocsiban, de ismerve a két tesóját, már csak a kismotorok, játékok stb. szállítására is érdemes beruházni egy babakocsira.
Sok kérdésünk van, de fél év múlva szerintem még több lesz. Addig viszont csodáljuk a Lány és a Fiú fantasztikus sebességgel történő fejlődését, ahogyan nyílik az értelmük és fedezik fel a világot. Zseniálisak!