Minden akkor kezdődött, amikor elsőszülött gyermekeim betöltötték a 30 hónapot (két és fél évesek lettek). Gondoltak egyet, és a nappali 80 perces alvásukat ebéd előttről ebéd utánra tették át. Ezzel nem is lett volna semmi baj, ha ez így is marad. De egyúttal egyre gyakrabban hagyták el ezt az anya számára oly fontos nappali pihenőt. Aztán előbb a Fiú, egy hét múlva meg a Lány megértek a szobatisztaságra. Közben Hármaska érezhetően kezdett rugdosni. Végérvényesen megváltozott minden, és az elmúlt két hónapban még nem sikerült normalizálni a helyzetet.. Csak néhány tényezőről röviden:
Második terhesség - csak a harmadik trimeszter kezdetétől érezhető, valóban teher, mert a meglazult izmok miatt fáj a hátam, a folyamatos talpon lét miatt estére alig állok a lábamon, Hármaska pedig beállt a sorba - ő sem hagy aludni éjszaka. A terhesgondozás összehasonlíthatatlan, most a kötelező és nem ikres vizsgálatok vannak, minden a legnagyobb rendben van, az életvitelemben eddig semmit nem változtattam.
Harmadik gyermek - igyekszünk az ő helyzetét is különlegessé tenni, neki van bölcsője, és az ő nemét nem tudjuk, így őt fehérben várjuk. Így is sok ruhát örököl a tesóitól, gyakorlatilag minden játéka és babaholmija a tesói után jut majd neki.
Negyedik, ötödik és hatodik hónap - úgy elrepült, hogy csak a kimerültség-érzet maradt meg belőle, még most, a 7. hónapban is akad, aki nem veszi észre a viselkedésemből és kinézetemből, hogy bővül a család, pedig a ruhatáramat át kellett pakolni, az eddig kb. 5 kg plusz óriási méretű pocakot eredményezett.
De a lényeg Abu és Babu. Meg vannak róla győződve, hogy Hármaska vagy Kata vagy Máté lesz. Ők találták ki, és megegyeztek egymással. Igaz, abba is beleegyeztek, hogy "megengedik", hogy más nevet kapjon. Iszonyatos szövegük van, be nem áll a szájuk, mindent tudni akarnak és tudnak is, mindent elmesélnek, az énekeket és mondókákat gyakran átírják, mérhetetlenül szeretik egymást, - megverni is, - folyton mozgásban vannak, elsöprő energiájuk van. Bármit meg tudnak egymással beszélni, és bármin össze is tudnak veszni, nem érdekli őket az sem, ha egyiküknek vagy másikuknak adok igazat. Még mindig példaértékű az étvágyuk, társaságban illedelmesek, rendkívül akaratosak.
Gyereknevelés - ez az a kérdéskör, amiben mostanra bárkivel szembeszállok. Mert a gyermeket szeretni kell, hagyni kell játszani, a szülő mellett kell, hogy legyen, amikor csak lehet, és úgy kell élni, hogy a jót magába tudja szívni. Mérhetetlenül nehéz, és egyre nehezebb.
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
