Nem jártunk sehol, ahol hallhatták volna, most mégis kórusban kiabálják minden nap: Banántot! Valószínűleg a Lány gyakorolta a tárgyesetet, a Fiú pedig - ahogy oly sok mindenben -tőle tanulta. Pedig az esetek kilencvenkilenc százalékában hárman folytatunk párbeszédet - amit mondanak, én helyesen megismétlem. Lehet, hogy náluk a helytelen beszéd az ikernyelv jele? Mert számtalanszor tapasztalom, hogy szavak nélkül, hangokból, gesztusokból megértik egymást még akkor is, ha én nem értem őket, de hogy saját nyelvük lenne, azt nem tapasztaltam. Nem is nagyon lehet, hiszen 1-2 percnél tovább nincsenek kettesben, nincs is szükségük efféle kommunikációs eszközre. Az viszont humoros szokott lenni, mikor perceken keresztül kiabálják: adideeeeeeeee-nemadoooooooom! vagy igggen-nem! A Banántot meg valahogy kinevelem belőlük, talán úgy, hogy holnap azt kérdezem: ki kér banántottat?!