Hát, ez is elérkezett, már teljes mértékben terhesnek érzem magam, a Fiú és a Lány is egyre közelebb kerül a bűvös harmadik születésnaphoz, ugyanakkor még nem számítok "öregnek", hiszen csak Hármaska megszületése után töltöm a 35-öt. Még nincs itt az idő, de már nagyon sürgetőnek érzem az időt... .
A 32 hét szinte elröpült, komolyabb aggodalom vagy gond nélkül. Lassan komolyabban is készülni kellene, pontos leltárral, hogy beszereztünk-e mindent, ami egy újszülött fogadására szükséges, illetve tudjuk-e, szükség esetén mit hol érdemes beszerezni. A mosással még várok, terveim szerint 36 hetesen kerítek rá sort. Nagyon mozgékony gyermek, ugyanakkor vágyaim szerint növekszik: korának megfelelően átlagos körülmények közötti átlagos magzat. Igaz, a tesóira is hasonlít, ahogy a nagy tesói, úgy ő is sokszor tart indokolatlanul ébren éjszaka (nem fáj semmim, csak nem tudok aludni, egyszerűen van időm gondolkodni).
33 hónap - no, erről regényeket kellene írni... . A pocakos fotó az összehasonlításhoz nem sikerült, mert még egy fotót készíteni is komoly szervezést igényel a nappali alvást kihagyó, nyüzsgő, akaratos, okos és ügyes gyerekek mellett. (Az talán látható a képeken, hogy pocakméretben nincs különbség 7 hónapos ikresen és egyes terhesen, csak a 33 hónap hagyott végzetes nyomokat, elsősorban 10 kilót rajtam.) Egyre nehezebben irányíthatóak, de ez várható is volt, hiszen mindenben arra törekszünk, hogy jó szokásaik alakuljanak ki és minél önállóbbak legyenek. Látszólag semmit nem ér, amit mondunk nekik, másnap viszont visszahalljuk, hogy ezt vagy azt nem így kell, nem így szabad. Az elhagyott rossz szokásaik helyett pedig újakat vesznek fel. Nem unatkozunk... .
A 34 év viszont kellett ahhoz, hogy most észnél tudjak lenni és higgadtan, türelemmel viseljem mind a terhességet, mind a gyerekekkel járó teendőket, mind pedig a környezetem elvárásait.
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
