Eltelt egy hónap, az az egyetlen, amely tele volt ünnepekkel, eseményekkel, és csak ez az egy hónap volt, amikor büszkén mondhattam, hogy három három éven aluli gyermekem van.
Lett volna benne gyerekágy – hát, ezt az időszakot gyakorlatilag kihagytuk, volt gyerek, volt ágy is, de számomra csak éjszaka. Megjegyzem, a többiek számára is, hiszen a legkisebb bölcsőben alszik nappal, de ezt is egyre ritkábban teszi, a hónap végére hordozókendőbe került és alig alszik nappal; a „nagyok” kiiktatták életükből a nappali alvást; apjuk pedig gyakorlatilag bárhol képes aludni, meseolvasás közben is.
Volt benne születésnap – az enyém, aznap jöhettünk haza a kórházból, három három éven aluli gyerekkel egyáltalán nem éreztem magam olyan öregnek, mint amennyit a számok mutatnak… .
Volt benne névnap –a Lányé és az enyém, volt is belőle bonyodalom, nemcsak a karácsony miatt, hanem mert a Fiú reklamált, nem értette, hogy akkor neki miért nem aznap van a névnapja… .
Volt benne Karácsony – amióta eszemet tudom, az első, amikor nem voltam istentiszteleten, ugyanakkor a Fiú és a Lány apjukkal ott voltak a szentesti istentiszteleten – a Lány elaludt, a Fiú pedig, bármennyire ciki bevallani, az igehirdetés alatt hangtalanul Mását nézett (Маша и Медведь modern rajzfilmsorozat). Még jó, hogy az utolsó padban ültek! Hármaska viszont ez idő alatt sem aludt, így „segített” a Jézuskának karácsonyfa és ajándékok tekintetében.
Volt benne újabb névnap – szegény gyerekek, Hármaska sem úszta meg, hogy ilyen közel legyenek az ünnepek, bár ő gyakorlatilag semmit nem érzékelt abból, hogy első névnapját ünnepelte.
Volt benne vizsgálat – senki sem tudta, miért, de a hat hetes kontrollra a Neonatológiára két hetesen rendelték vissza kontrollra Hármaskát. Hát mentünk, és mivel teljesen egészségesnek találták, hat hetesen nem kell vinni. Egyúttal elmentünk hallásvizsgálatra is – míg három éve 1-2 naposan végezték ezt a vizsgálatot a gyerekágyas osztályon csecsemő-vizit alkalmával, most, mivel az újszülött osztálynak azóta nincs saját műszere, külön kell vizsgálatra vinni a csecsemőt. A hallása(is) tökéletes.
Volt benne Szilveszter és Újév – mióta gyerekeink vannak, semmi extra nincs, nem keresünk okot az éjjeli ébrenlétre és nagy partykra, két nap volt a sok közül, azzal a különbséggel, hogy Apa nem ment dolgozni.
Volt benne 3 éves és 1 hónapos státusz – gyerekek rendben, az aznapra az Egészségházba hívott gyerekek és kísérőik, védőnők és orvosok viszont talán kevésbé – a Fiú és a Lány kergetőztek, nem minden vizsgálatot engedtek, és a cipőik párját felcserélték, még jó, hogy ugyanolyan, csak más színű cipőben voltak, és büszkén mondták, hogy felemás cipő van rajtuk. Szemvizsgálatnál a Fiú a kakasra azt mondta, hogy sas, az általános felmérésnél a Lány megmutatta, hogy kell fél lábon állni. Hármaska közben megéhezett, így jóllakattam és bealudt, míg a védőnő kérdéseire válaszolgattam.
Volt benne több hosszabb rokon-jelenlét – a gyerekek eddig is értettek hozzá, de mostanra profi szintre fejlesztették a felnőttek egymással szemben való kijátszását. Ez önmagában természetes volna, a gond a különböző, és sokszor egymásnak ellentmondó elvárás volt, és ez nem a gyerekek hibája! A következmények pedig súlyosak lettek: nappali kiborulások, éjszakai gyakori ébredések. És, úgy néz ki, a kettős viselkedésmód egyelőre marad, a szülőknek pedig alapvetően egyik rokon sem hiszi el, hogy a Lány és a Fiú jól alvó, jól evő, aranyos, egészséges gyerekek.
Volt benne több napos nappali „négyes” – egy anya három három éven aluli gyerekkel, és könnyebb volt, mint egyébként. Olyannyira, hogy az sem okoz gondot, hogy tél és fagy idején mind a négyen biztonságosan kijussunk a házból és tegyünk egy nagy sétát. Hármaska (is) utál öltözködni, így a három gyerek összehangolása és felöltöztetése legalább félórás és nagyon kalandos feladat, mégis meg lehet oldani. Kell hozzá némi erős idegrendszer: az egyik a játékát akarja kivinni, a másik, már felöltöztetett, overálnadrágos épp pisilni akar, Hármaska felébred, valaki éhes, valaki táncolni akar, de megoldottuk.
A három év elrepült. A Lány és a Fiú először maradt anya nélkül hosszabb időre, sőt, két napig egyáltalán nem láttak, és én sem őket. Ennek az lett a következménye, hogy gyönyörűnek látom őket. A három év alatt volt időm megismerni őket, így a „hibáikat” is, de most, hogy más helyzetbe kerültem, nem győztem csodálni, mennyire helyesek, okosak, ügyesek. Nagyon büszke vagyok rájuk.
Az egy hónap is elrepült. Nem egészen úgy, ahogy elképzeltem. Igen, mást vártam. Arra számítottam, hogy Hármaska eszik, alszik, növöget, és meg kell menekíteni a tesóitól. Valahol olvastam, hogy sok csecsemő éppen a zaj miatt aluszékony, hát, Hármaska nem az. Igaz, pocakon belül annyira megszokta a tesóit, hogy immunis az általuk keltett zajokra, már-már arra gondoltam, gond van a hallásával, de csak korán kezdi utánozni a tesóit – neki is szelektív a hallása. Enni eszik, de aludni kevesebbet alszik, nőni pedig sokkal gyorsabban nő, mint amit vártam. Kellett a Fiúval és a Lánnyal való edzés, mert így könnyebben vesszük az akadályokat, de Hármaska már most megmutatta: ő bizony felér kettővel is.
A neheze viszont csak most jön!