- Anya, te minden este eltűnsz?! - mondta vagy kérdezte Babu ma este, amikor Hármaska már ott aludt a bölcsőben, Abu még várt a sorára, Babu pedig boldog volt, hogy aludhat.
Miközben "altattam", elmagyaráztam csendben neki, hogy nem, nem tűnök el, csak még "el kell altatnom" Abut is, és utána még el kell pakolni a konyhában, stb., de mindig ott vagyok vagy a fürdőszobában, vagy a nappaliban, vagy ..., ezért van az, hogy ha hallom, hogy felébred, azonnal tudok jönni hozzá. Nem ennek köszönhető, de nyugodtabban és hamarabb aludt el és tudtam kijönni mellőle.
Ebből aztán így kiderül, hogy nálunk semmiféle gondot nem okoz, hogy esténként a három gyermek anyával alszik el. Még akkor sem, ha ez Abu és Babu valamiféle titkos megegyezése során nem egyszerre történik, még ha mindhárom gyerek egyszerre álmosodik is el. Ilyen esetben első Hármaska, és ezt az ikrek tiszteletben tartják. Aztán eldöntik, ki a következő. És közben anya eltűnik. Csak annyi időre, amíg fel nem ébred újra valaki, amíg aztán késő este nem lesz.
És ebből az is kiderül, hogy anya ismeri a mai gyereknevelési trendeket, mindent, amit a gyerekek altatásáról írnak, de mindezek ellenére a világ legtermészetesebb dolgának tarja, hogy a fél ill. három és fél éves gyermekei vele alszanak el. És hogy ez jó. És hogy emellett rengeteg érvet tudna felsorolni, de nem teszi, legfeljebb csak azoknak, akik majd megkérdezik, mert úgy érzik, hogy ez az ő gyermeküknek is és nekik is jó lenne. És a gyermek tudja, hogy anya csak "altat", de nincs ott mindig vele. És a gyerek boldog.
És ebből talán az is kiderül, hogy nagyon nehéz gyereknek lenni, és nagyon nehéz szülőnek lenni mostanában. Ezért esett olyan jól ez a kérdés-megállapítás Babutól, hogy eltűnök. Nagyon szeretnék eltűnni. A legtöbbször így is láthatatlan vagyok, és csak akkor "látszom", ha valamit nem úgy csinálok, ahogy mások várnák tőlem. És most nem a gyerekeimre gondolok. Talán ez az "este". És talán még lesz (sötét) "éjszaka" is utána, amikor méginkább szeretnék "eltűnni". De a gyerekeim akkor is tudni fogják, hogy ott vagyok. Mert a gyerek gondolkodik.
Végül egy kép (a gondolkodó) Baburól - létra tetejéről eszi a (saját) meggyet, és boldog, mert tud létrára mászni, tud (saját) meggyet enni, tud kritika, rendreutasítás, felszólítások nélkül csupa meggyes és csupa kosz gyermek lenni:
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
