Hármaska fogzik. Szerintem kevés gyereket visel meg ennyire a fogzás, mint őt, igaz, nem beteg, nem lázas tőle, de nagyon nyűgös, hirtelen, a semmiből látszólag indokolatlanul sír, ilyenkor vigasztalhatatlan. Hogy mégis a foga fáj, onnan sejtem, hogy már többször előfordult, hogy bár szerintem épp nem volt várható következő fogacska, végső elkeseredésemben bekentem a következő foghelyeket. Most annyiban volt más a helyzet, hogy szerintem a 16. fog is áttört (érzem is a körmömmel), így a szuperholdra, a frontokra, a hőségre, a hirtelen lehűlésre, a feszültségekre stb. fogtam a nyűgösséget. Végül kiderült, hogy a 16. vagy a mellette lévő fáj. Persze kifeszülő, ordító, szenvedő, akaratos, szájösszezáró gyerek fogínyét eltalálni biztonságban nem egyszerű. Már a nagyokat is kérdeztem: mit csináljak. Jöttek a már bevetett módszerekkel: adjál neki cicikét, mutass neki zenét, sétálj vele. Sok nyűgösködés, sírás, ölelgetés, járkálás után végre csönd.
Babu megszólal: - Anya, Hál'Istennek megnyugtattad?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
