Egyre gyakrabban hallom rokonoktól, hogy a gyerekeim akaratosak. Negatívan folytatnák, de nem hagyom, csak azt mondom, hogy helyes, ez kell ahhoz, hogy a mai világban megtalálják a helyüket. Persze tudom, hogy egyáltalán nem úgy és olyan akaratosak, ahogyan azt a rokonok gondolják. Egyszerűen csak gyerekek, akiket megpróbálunk nem "betörni", mint a lovakat, nem idomítani, mint sokakat, hanem próbáljuk tanítgatni, hogy megtalálják a helyüket a környezetükben, tudjanak uralkodni az indulataikon koruknak megfelelően, tudják levezetni az indulataikat elfogadott módon, de legfőképpen arra, hogy bátran fejezzék ki akaratukat, amit figyelembe veszünk, és legrosszabb esetben is kompromisszumot kötünk.
Hármaska viselkedése ezek után logikus és megdöbbentő. Hónapok óta zseniálisan "működik" - ha valami nem úgy történik, ahogy ő szeretné, "jóváteteti" velünk. Általában gyorsan visszavezet a helyszínre, ahol nem az akarata szerint történtek a dolgok, és elmondja, a viselkedéséből kitaláltatja, hogy minek "kellett volna" elsőre is történnie, ha az elképzelése megvalósul, akkor mehet minden tovább.
Mi, szülők, viszont nem mindig vagyunk kellően éleseszűek. Történt, hogy felébredt a nappali alvásból, apja bement, kivette az ágyából, és kihozta. Éktelen üvöltés, feszülés következett. Próbált mondani is valamit, de a sírástól érthetetlen volt. Futott a szoftver a fejemben - biztos valamije fáj, biztos felriadt valamire, biztos túl sok körtét evett, biztos szomjas, jaj, el kellene terelni a figyelmét, kapcsoljunk zenét, jaj, biztos szomjas, adjunk neki inni, stb., szopizni sem akar, mit csináljunk, hogy maradjak így nyugodt?! Annyira feszítette magát, hogy letettük a földre. Erre feltápászkodott, hívott maga után, kérte, hogy tegyem be a kiságyba, majd ordított, hogy takarjam be, aztán kitakarózott, és kérte, hogy vegyem ki. Ettől kezdve béke és nyugalom volt. Apja vette ki az ágyából, nem én, ezt kellett jóvá tenni. Nincs még 28 hónapos, mégis zseniális dolgai vannak!
Akaratos? Ítélet kérdése. Én nem szeretek ítélkezni, nem szeretek beskatulyázni. Ráadásul sokszor lehet vele alkudozni, el lehet terelni a figyelmét, meg lehet értetni vele a dolgokat, egyáltalán nem minden kell, hogy úgy történjen, ahogy ő elképzelte. De nagyon szeretjük mindannyian, akárhogyan fejezi is ki az akaratát :-).
2015.04.01. 21:30
Jóvátétel
Címkék: gyereknevelés
Szólj hozzá!
2015.03.30. 20:48
Mesélés
Hármaska: - Apa, vaddisznót akajok! Nézzünk vaddisznót!
Apa: - Nem, nem lehet. Mindjárt mesélek neked vaddisznókról.
Abu: - Apa, te csak menj nyugodtan, majd én mesélek!
Apa megy, majd hallgatózik, nem sokáig, mert a következő mese hangzik el:
Abu: - Volt egy lovacska, találkozott egy vaddisznóval, rendőrló volt, jöttek a rendőrök, levágták a vaddisznót, a húsát megették. Meghalt szegény vaddisznó.
Apa jön, Hármaska meglátja: - Meghajt a vaddisznó :-(.
Hát, ezentúl ötévest nem engedünk mesét mondani egy kétévesnek... . :-)
Szólj hozzá!
2015.04.01. 21:30
Jóvátétel
Címkék: gyereknevelés
Szólj hozzá!
2015.03.30. 20:48
Mesélés
Hármaska: - Apa, vaddisznót akajok! Nézzünk vaddisznót!
Apa: - Nem, nem lehet. Mindjárt mesélek neked vaddisznókról.
Abu: - Apa, te csak menj nyugodtan, majd én mesélek!
Apa megy, majd hallgatózik, nem sokáig, mert a következő mese hangzik el:
Abu: - Volt egy lovacska, találkozott egy vaddisznóval, rendőrló volt, jöttek a rendőrök, levágták a vaddisznót, a húsát megették. Meghalt szegény vaddisznó.
Apa jön, Hármaska meglátja: - Meghajt a vaddisznó :-(.
Hát, ezentúl ötévest nem engedünk mesét mondani egy kétévesnek... . :-)