Nagyon ritkán, de előfordul, hogy nem "dolgozom" (Baba-mama klub vagy hittan), nem Abu, Babu és Hármaska anyukájaként végzem a dolgom, hanem azt tehetem, ami a legfontosabb számomra: Isten igéjét hirdethetem. Egy ilyen alkalom a helyi Idősek Otthona "Főzőcske, de okosan" rendezvénye, amelynek a megnyitóján -3 éve először, és most másodszor - a megnyitó részeként kell szólnom. Szeretem leírni, ill. utólag az elhangzottak szerint módosítva véglegesíteni a beszédet, és most kivételesen, hiszen ez is Abu, Babu és Hármaska életének mozzanata, közzétenni, íme:
Áldás, békesség! A ...i Református Egyházközség köszöntését és jókívánságait hozom, Isten ígéjének üzenetével kívánva a legjobbakat a mai rendezvényre. Köszönöm a meghívást, nem először lehetek itt önök között, itt is és vasárnaponként az istentiszteleten is – sokakkal évek óta – találkozunk, Krisztusban testvérként köszönthetjük egymást.
Jó találkozni egy ilyen ünnepnapon is. Ha átgondoljuk, milyen meghatározó találkozásokra emlékszünk igazán életünkből, akkor azok a legtöbb esetben jó, örömteli, sokszor egyszerű vagy meglepetés-szerű, csendes találkozások és beszélgetések – vagy éppen nagy hallgatások két ember között. A rossz, kellemetlen találkozásokat felejteni és jóvátenni igyekszünk, és legtöbbször sikerül is. De a fontos találkozások beleégnek az emlékezetünkbe, és csak visszatekintve látjuk, hogy akkor, ott nem is sejtettük, hogy valami új, valami fontos kezdődik, valami meghatározó történik az életünkben. Ilyen fontos, meghatározó találkozások ma is történhetnek, és Isten ígéjének ezt az üzenetét hoztam a mai napra.
Mi, reformátusok, a Bibliaolvasó Kalauz szerint olvassuk Isten ígéjét napról napra, a mára kijelölt újszövetségi szakasz az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv 8. részéből Fülöp apostol és az etióp főember találkozásáról szól. Fülöp apostol éppen Isten csodálatos eszköze volt a samaritánusok között végzett szolgálatban, amikor ahelyett, hogy végre pihenne, vagy örülne annak, hogy jól teljesítette küldetését, Isten tovább küldi egy messzi, elhagyatott útra. Ezen az úton, amin valóban nagyon kevesen közlekedtek, meglátott egy hintót, rajta az etióp kincstárnokkal, aki az etióp vagy numíbiai királynő főembere, eunuch volt. Isten arra indította Fülöpöt, hogy odamenjen a hintóhoz. Ekkor találkoztak. Fülöp azonnal észrevette a tekercset a kincstárnok kezében, látta, hogy Ézsaiás próféta könyvének egy szakaszát olvassa, amit drága pénzen vásárolt Jeruzsálemben, ahova azért ment, hogy Istenről, az egyedüli úrról többet tudhasson meg – egy idegen istenről, Izráel Istenéről, és Fülöp már nem várt tovább Isten utasítására, hanem megkérdezte: „Érted is, amit olvasol?”
Nagy találkozás. A Biblia tömören így számol be róla az Apostolok cselekedeteiről írott könyv 8. részének válogatott verseiben: Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: „Kelj fel, és menj Dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen.” Ő felkelt, és elindult. És íme, egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt az Istent imádni, visszatérőben hintóján ülve olvasta Ézsaiás prófétát. Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: „Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz.” Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: „Érted is, amit olvasol?” Erre az így válaszolt: „Hogyan érthetném, míg valaki meg nem magyarázza?” … Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust. Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt az udvari főember: „Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?” … és … Fülöp … megkeresztelte őt. Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többé az udvari főember, de örvendezve haladt tovább az útján. Fülöp pedig Azótoszba került, … hirdette az evangéliumot.
Miért lehet fontos ma számunkra ennek a nagy találkozásnak a története? Kiemelek néhány apró mozzanatot, hogy lássuk, mi is lehetünk akár ma is Fülöpök vagy etióp kincstárnokok.
Fülöp apostol Isten akaratának engedelmeskedve ment a néptelen útra. Gondolkodhatott volna, alkudozhatott volna, okoskodhatott volna, hiszen Samáriában sok helyen hirdette az evangéliumot, jó lett volna ottmaradnia még, de ő engedelmeskedett.
Amikor a hintóhoz küldte a Szentlélek, látva a helyzetet, nem várt újabb isteni sugallatra, hanem bátran cselekedett, kérdezett.
Az etióp kincstárnok nagyon magányos lehetett, nemcsak rangja miatt, nemcsak azért, mert nem lehetett családja, hanem az Isten iránti vágyakozása miatt is – hiszen a nép, amelynek királynőjét szolgálta, más istenekben hitt, - de azért is magányos lehetett, mert a drága pénzen vásárolt tekercseket hiába olvasta, nem értette. Bátran kérte ezt az ismeretlen útitársat, Fülöpöt, hogy magyarázza el neki.
A nagy találkozás, a beszélgetés, az, hogy most már értette, amit olvasott, az, hogy Isten egymás mellé vezérelt két embert, akik egyébként sosem találkozhattak volna, sosem beszélgethettek volna Istenről egymással, azzal végződött, hogy Fülöp apostol áldott eszköz lett Isten kezében, az etióp főember megkeresztelkedett, keresztyén lett.
Nagy találkozás ez, mégsem úgy végződik, ahogyan várnánk, hanem úgy, ahogyan mindannyiunkkal megtörténhet – ez a két ember ment tovább a saját útján – Fülöp apostol az evangélium hirdetésének útján, a küldetése útján, az etióp kincstárnok pedig – ahogy hallottuk, örvendezve – a megváltozott élet útján. Az az ember, akinek nem volt családja, hamarosan lelki családot kapott, ő lehetett hazájában az első keresztyének alapítója, lelki atyja.
Ha ezeket a mozzanatokat a saját életünkre vonatkoztatjuk, akkor akár ma is lehet részünk nagy találkozásban. Mennyi mindent nem értünk és mennyi minden van, amit éppen ellenkezőleg, mi értünk, és képesek is lehetünk másoknak elmagyarázni! Hányan vagyunk, akik magányosak vagyunk, és egy bátorító vagy vigasztaló szóra lenne szükségünk, vagy éppen ellenkezőleg – jól vagyunk és van elég erőnk odaállni valaki mellé. Hányan vagyunk, akik Fülöpként Isten küldetésében járunk, vagy épp ellenkezőleg – etióp kincstárnokként megrekedtünk az életünkben, az adott kérdésben, és magyarázatra, segítségre van szükségünk? Isten ígéjével bátorít bennünket: legyünk bátran etióp kincstárnokok, vagy Fülöpök, és engedjük az életünkben, hogy legyenek nagy találkozások, nemcsak Istennel, hanem egymással is!
Ebben a tudatban fogadjuk az áldását a ma napra is:
Az Isten békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogj őrizni a ti szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Ámen!