Ma elgondolkodtató kérdés jött velem szemben: oké, hogy a gyülekezetben van baba-mama csoport, de mitől és miben református?
Egyáltalán, létezik „református baba-mama csoport”? Továbbmegyek, létezik „református gyereknevelés”?
És azonnal tudom a választ, ami egy ellentmondás: igen, létezik, ugyanakkor nem, nem létezik. Bár számtalan református gyülekezetben működik baba-mama csoport, azaz létezik, él, lüktet, hatással van emberek és közösségek életére, egyúttal nem létezik, hiszen tartalmában, formájában, talán még nagyrészt a megjelenésében is ugyanolyan, mint más felekezetek hasonló csoportja. Vagy mégsem? Nem tudom a választ, csak gondolkodom.
Az legfontosabb talán az a kérdés, hogy mi a célja egy ilyen baba-mama csoportnak. Három hangsúlybeli különbség jelenhet meg ilyenkor. Az első, ha a csoport célja az anya lelki táplálékhoz juttatása. Ilyenkor Isten ígéje köré gyűlnek az anyák,az ige alapján beszélgetnek gyereknevelési vagy más kérdésekről, ők töltődnek föl, épülnek ez által. Ilyenkor a gyerekek körülöttük nyüzsögnek, játszanak, segítők vagy maguk az anyák figyelik a csecsemők, kisgyermekek egymás melletti játékát. A másik eset, ha a csecsemők, a gyerekek kerülnek a középpontba. Őket „református ismeretekre” nem lehet tanítani, életkorukból adódóan bibliai történeteket sem lehet nekik közösen elmondani, valamiféle mozgásos-énekes foglalkozásra van szükség, amikor az anyák mind a gyerekeik tanítói. Kevés (református) gyerekének van (de van!), amit meg lehet tanítani, el lehet játszani a gyerekekkel, sőt, énekeskönyvi énekeket is eltapsolhatnak, elénekelhetnek a gyerekekkel, gyakorlatilag bármelyik énekeskönyvi, gyerek- vagy lelki ének épülésére szolgál a gyereknek (és az anyának is). A harmadik eset, amikor a csoport az anya-gyermek kapcsolatra, annak erősítésére és ennek a kapcsolatnak az Istennel való kapcsolatába ágyazottságára figyel. Ez a harmadik eset, ez a fókusz, ennek a hármas kapcsolatnak az erősítése mint cél a legjobb és a legnagyobb szabadságot adó meggyőződésem szerint.
Fontos azonban tisztázni, hogy mindezt befolyásolja a hitünk – ennyiben létezik református baba-mama csoport, Istenről és emberről – és jelen esetben különösképp a gyermekről alkotott képünk – ennyiben is létezik református baba-mama csoport. Csakhogy az ismereteim szerint számtalan nevelési stílus, számtalan nevelési irányzat és attitűd van, és amíg emberismeretünk folyamatosan alakul Isten írott és hirdetett igéje által, addig talán a gyermekismeretünk kevésbé. Különösen a 0-3 éves korosztály szorul ki az egyház közeléből, és ezáltal a szülők is magukra maradnak életük legmeghatározóbb időszakában. „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket” – mondja Jézus, de ennek a lehetőségét nem teremtjük meg, nem mutatjuk fel. Az ún. KÉK nevelés elveit látom most irányadónak, ez áll a legközelebb református hitünkhöz, de ez kevésbé ismert irányzat.
Végezetül lássuk a tartalmat: hogyan alakíthatunk egy Isten-szülő-gyermek kapcsolatra fókuszáló, a református gyülekezet szervezésében működő baba-mama csoportot az én meglátásom szerint?
- Lényeges a rendszeresség, lehetőleg délelőtti időpontban, heti egy alkalommal kijelölni egy egy órányi időintervallumot, amikor fűtött, játszószőnyeges, biztonságos környezetet teremtünk a csoport számára. Érdemes megkérni, hogy mindenki hozzon váltócipőt/zoknit.
- Mint minden csoportnak, úgy ennek is világos keretei kell, hogy legyenek – egy vezető felelős a működéséért, aki a csoport saját szabályait kialakítja/segít megalkotni/segít betartani. Ha nyitott a csoport, érdemes minden alkalommal bemutatkozó kört indítani, ez segít a gyermekek nevét is megjegyezni. A vezető felel a helyes időbeosztásért is.
- Nagyjából hasonló tartalommal érdemes megtölteni az adott alkalmakat – ez biztonságot ad felnőttek és gyerekek számára is, természetesen rugalmasnak kell lenni, ugyanakkor előny, ha kiszámítható, mi mi után következik. Amit leginkább működőképesnek találok, az a kettős „liturgia”. Először éneklés, mondókázás (református gyerekdalok, énekek; népdalok; gyerekdalok; különböző típusú mozgásos, mutogatós mondókák), mindez a vezető segítségével, egy-egy új ének vagy mondóka legalább háromszori eljátszásával, legalább 10 ilyen gyerekdallal/mondókával, majd ezután a jelenlévő gyermekek aktuális kedvencének eljátszása, eléneklése. Utána az adott alkalom témájának megbeszélése – ilyenkor a gyerekek játszhatnak a bébijátékokkal, nyüzsöghetnek, de az anyukák további lelki táplálékhoz juthatnak. Nem kell egyházi vonatkozásúnak lennie a témának, elég a gyermeknevelés, -gondozás aktuális témáit sorra venni, maga a beszélgetés minősége és módja, ami „református”.
- Érdemes tisztázni, hogy hol és milyen körülmények között ehetünk. Természetesen diszkréten lehet szoptatni, de nem szerencsés a foglalkozás közbeni evés, hiszen eltérő életkoruk miatt máshol tartanak a hozzátáplálásban, eltérő irányzatok miatt más irányelvek szerint esznek a gyerekek. Ugyanakkor lehetőséget kell adni rá, hogy amennyiben éhes a gyermek, kaphasson enni a foglalkozás alatt is.
- Praktikus az adott alkalom gyerekdalainak, mondókáinak a kinyomtatása, kézbe adása – ezt hazavihetik, otthon újragondolhatják az anyák, hiszen elsősorban a gyermekükre figyelnek, így kevesebb erejük marad másra. Ha ennek a formáját valaki meghatározza, akkor a lapra egyéb információk is kerülhetnek, sőt, igék, hasznos gondolatok is megjelenhetnek. Szintén praktikus és fontos, hogy hangszer is előkerüljön néha, érdemes kideríteni, ki milyen hangszeren játszik, érdemes a gyerekek kezébe csörgőt adni, és valamilyen formában közösen zenélni.
- Ki kell emelni, hogy ezek az alkalmak a világi foglalkozásokkal ellentétben, még ha tartalmi színvonalban hasonlóak vagy jobbak is, mindenképp ingyenesek.
Ha csak az öt Solát (egyedül a Szentírás, egyedül hit által, egyedül kegyelemből, egyedül Krisztus, egyedül Istené a dicsőség) vesszük figyelembe, akkor is ugyanazt állíthatom jelen ismereteim alapján – annyiban református egy baba-mama csoport, amennyiben a jelenlévők reformátusok, márpedig ha az öt Solát figyelembe vesszük, akkor egy „református baba-mama csoportnak” nemcsak létjogosultsága, hanem nagyon fontos szerepe is van az egyház életében. Egyedül a Szentírás – a Szentírásban minden gyereknevelési kérdésünkre választ kaphatunk, a Szentírás alapján felelős szülők lehetünk. Egyedül hit által üdvözülünk – ennek segítője, előmozdítója, táplálója a csoport minden alkalma, hiszen egymás hite által épülünk, a gyermekeink a mi hitünkből építik, táplálják a saját hitüket. Egyedül kegyelemből– azaz nem a cselekedeteken, nem azon áll vagy bukik az üdvösség, hogy egy jócselekedettel több vagy kevesebb írható fel babának és mamának a szorgalmas, aktív csoportlátogatásért, hanem bárki, bármilyen állapotban érkezhet, jelen lehet egy Isten-ember kapcsolatot erősítő együttléten. Egyedül Krisztus – az a Krisztus, aki a hit példájaként állította a gyermekeket, a gyermekek hitét, felszabadít szülőt és gyermeket arra, hogy nem függnek senkitől, Krisztuson kívül nincs szükség más közvetítőre. Mindezekért pedig egyedül Istené a dicsőség – ő minden jónak az elkezdője és bevégezője, minden, ami jó történik egy-egy baba-mama csoport együttlétén, Isten dicsőségét szolgálja.
Más gondolatmenet alapján is csak ugyanarra a következtetésre jutok: szükséges és fontos, hasznos és jó egy baba-mama csoport, amely a fentiek alapján „református”, mert éppen ezek alapján óriási szabadságot ad biztonságban, Isten előtti szeretetben és békességben szülőnek és gyermeknek, akiknek a jóléte és jól léte Isten dicsőségét szolgálja.