Újra és újra átgondolom, mit hogyan kellene változtatnunk a gyermekeinkkel való bánásmódon, és ilyenkor abból kell kiindulnom, hogy milyennek látom a gyermekeimet most. Szeretnék jó néhány dolgon változtatni, látom, hogy sok mindenhez mennyire kevés vagyok/leszek, és számtalan helyzetben tehetetlen vagyok.
Mindhárom gyerek tele van energiával. Nem tudom, csak gyanítom, hogy mellettük eddig minden nap 16 órás (az éjszakait nem számítom, mert abba bele-belealszom) kemény műszakban voltam. Most, hogy Hármaska is intézményesül, másként kell majd számolnom, de fogalmam sincs, hogyan lesz, hiszen ezzel egy időben - úgy tűnik - én is egy "teljes állásban" leszek. Most azonban azt kell átgondolnom, ki hol tart.
Mindig az elsőszülöttel szoktam kezdeni. Drága gyermek, halmozottan hátrányos :-): elsőszülött, egyedüli lány (lány!). Rajta most egyértelműen látszik, hogy csökkenteni kell az elvárásokat. Többet kell hagyni szabadon játszani. Éleseszű, nagyon jó megfigyelő, jól rá tud hangolódni mások érzelmeire, és emiatt sokszor ideges, feszült, nehezen viseli az igazságtalanságot. Védelmezi a gyengébbeket. De sokszor a családján vezeti le a feszültséget.
Babu nagyon sokat változott.Nagyon el tud mélyülni minden sporttal kapcsolatos témában, mindene a foci, de nagyon idegesítő tud lenni. Tudja, mikor és hogyan kell viselkednie, hogy célt érjen. Tökéletesen felismeri a szülei gyenge pontjait, és jól alkalmazza ezt a saját céljai eléréséhez. Most neki is több szabad játékra van szüksége.
Hármaska a kicsi. Érdekes módon a sztereotípiák mindegyikének ellent mond. Egyre inkább úgy viselkedik a három gyerek, mintha hármasikrek lennének. Döbbenetes, kölcsönösen kihasználják egymás előnyeit. Hármaska a küldönc - a kicsi cuki szőke tündérbogyónak könnyebben teljesítenek mindent. Napi szinten önként vállalja ezt a szerepet, például odamegy a srácokhoz, és megkérdi, beállhatnak-e mind a hárman focizni. De mind a három egyenrangúnak tekinti egymást, ha összevész valaki valakivel, ugyanígy ha ki kell állni a másikért. Talán Abu és Babu figyelembe veszik, hogy a "kicsi" erős ütését nem szabad ugyanolyan erővel viszonozni, de Hármaska sem gyűlöletből üt/lökdösődik, tehát nem túl erős ő sem (sajnos hasonló korú gyerekeknél láttam mostanában durva agressziót, nálam a "kis" lökdösődés, ütés is tiltólistás).
Talán, ha lenne időm, leírhatnék pár sztorit a fentiek magyarázatául. Nincs időm, nincs erőm. Először ezért kell változtatnom, hogy legyen erőm, időm.
Hármaska egy aranyos, az értelmi fejlődését bizonyító mondatát azért még leírom:
Hegyoldal, nagyszülőknél kis ásó, ő (3 és fél évesen) dolgozni akar. Aztán lejönne egy olyan lépcsőn, amin nehéz, amit senki nem használ. Rámnéz:
- Jaj, pókháló!
Biztatom, hogy jöjjön el mellette.
- Anya, lekopacsoltam a pókhálót ezzel az ásóval!
Megoldotta. Új szót is talált az ásóval történő kalapácsolásra :-).
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
