Az elmúlt napokban több olyan hatás ért, amik megint ráébresztettek, ufó vagyok.
Tény, nem vagyok elégedett a jelenlegi dolgaimmal. Tény, többet, jobban szeretnék csinálni. Tény, hogy Abu, Babu és Hármaska érzelmileg, értelmileg, egészség tekintetében továbbra is rendben vannak. Tény, nap mint nap rácsoldálkozok, mennyire erősek, ügyesek, mennyi mindent bírnak és milyen klasszul gondolkodnak. Tény, hogy a gyermekek egészséges fejlődésébe a szülőknek sok energiát kell fektetnie, és sohasem vitattam, hogy azt a többség lehetőségei, ismeretei szerint igyekszik megadni. De. És most jön a de, merthogy amikor az egyik anya felháborodottan mondja, hogy ő bizony nem tudja szolfézsra vinni a gyereket, csak akkor engedi, ha más felnőtt átkíséri az iskolából a zeneiskolába, merthogy már a legkisebb gyermeke is óvodás, és neki így fel van darabolva a napja, ha külön időpontokban kell mennie az óvodába és az iskolába a gyerekért, és egyébként is, az ő harmadikos lánya ha egyedül jön át, akkor ott cikázik az autók között, no, akkor elgondolkodom. Merthogy Hármaska minden nap, most már második éve, jön kettőkor velem az iskolába Abuért és Babuért, és a beosztástól függően kísér vagy ott is van velünk, amíg a nagyoknak valami feladata van. És ha 40 percem van, akkor is "hazaugrok" harmadik éve, és mosás beindítása, teregetés, mosogatógép menedzselése, bármi belefér ebbe a 40 percbe.... .
Vagy például, amikor egy másik anya mondja, hogy a két gyermekének két különböző időpontja van szombaton a szomszéd városban, és ezért a nagyobbnak korábban kellene kelnie a megszokottnál, a kisebb pedig egy vizsgálatra el hogy kísérje a nagyot közvetlenül a saját programja után, és egyébként is, délután pedig szintén a szomszéd városba kellene a vonaton érkező rokonhoz bemenni, és ez már sok, a kicsivel most kihagyatja a programot, no, akkor megint elgondolkodom. Merthogy ez nálunk a világ legtermésetesebb dolga, hiszen időben összehangolható, és egyébként is, hasonlókat szinte minden hétvége mindkét napján megteszünk.
Nem ítélkezek. Nem vagyunk egyformák. Tudom, hogy nem csinálom jól, amit csinálok, mert ez túl sok. Behúztam a kéziféket, lassítok. De akkor is, nagyon nehéz ufónak lenni.... .
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
