Minden tőlem megtelhetőt megtettem, hogy a lehető legtöbbet, legjobbat kihozzak a helyzetből, figyelembe véve a környezetem adottságait, erényeit és hibáit, saját lehetőségeimet, adottságaimat, vágyaimat, mindezt hittel, örömmel és szomorúsággal. Aztán újra dolgoztam mindezeken, mert az időközben szerzett tapasztalatokat is bele kell építeni a folyamatba :-). Lassan vége, hamarosan egy nagy utazás, a szülés következik. Így, a cél előtt néhány megjegyzés:
- Fantasztikus megélni, ahogyan 6 és 9 éves gyerekek várják a kistestvért. Mindent tudni akarnak, mindent lereagálnak ésszel és érzelmekkel is. Büszkék, hogy kistesójuk lesz, neki köszönnek először, őt kérdezik először, tervezgetik, mi hogyan lesz vele. Nagyon kemény így átélni az eseményeket, hogy már most egyszerre négy gyermekre kell koncentrálnom.
- Meglepő, hogy mennyire megváltozott az életünk. Ha időben kellene mérni, ijesztően kis szám jönne ki, ritka pillanatok voltak azok, amikor egyedül maradhattam a gondolataimmal - azaz, mint most, írás közben, kicsit szabadon, kizárva a környezetet, korlát nélkül, szabadon csinálhatok bármit is. Vagy más gyerekeivel foglalkoztam, vagy a sajátjaimra figyeltem. Nagy lépés lesz majd, amikor hamarosan lelassulok majd.
- Nálunk a gyermekek már méhen belül sem engedelmeskednek az anyjuknak, Négyeske sem teljesítette a vágyamat, hogy a kiírt terminus előtt szülessen, hogy ne kelljen a rendszerrel megküzdenem. Hiába a higgadtság, az évek során összegyűjtött sok ismeret, mostanra minden napra tartogatott valamit, amiért a világ legnagyobb lúzerének érezhettem magam. Talán ma volt végre az a pillanat, amikor nemcsak szárnyalltam, hanem úgy érzem, elérhető közelségben van az eredeti cél.
- A jelenlegi környezet(em) embertelen, bár ki szoktam bővebben fejteni, de a szavak mélységét átélve állítom: aki ma gyermeket vállal ebben a környezetben, az nem normális. E mögött az állításom mögött a terhesség, szülés, gyermekgondozás, gyermeknevelés összes eddigi tapasztalata ott van, félkegyelműnek tartom magam, mert a felismerések ellenére csinálom.
- A kimondott szónak ereje van. A gondolatnak is. De míg a gondolat a saját testünkre és cselekedeteinkre hat, addig a kimondott szó a másik emberre (testére, lelkére, cselekedeteire) is. Mély teológiai tartalma van ennek, és ettől elválaszthatatlanok a tapasztalataim a terhességgel, vajúdással, testemmel és a környezetem viselkedésével kapcsolatban. A testemre még mindig nagy erővel hatnak a szavak, akkor is, ha egyre jobban megtanultam tudatosan kezelni mindezt. Ugyanakkor jó látni, hogy mennyi negatív, rossz hatás kivédhető, eltűnik, ha vigyázok a kimondott szóra, ha szeretettel, jóindulattal engedem útjára. Ahogyan azt is érdekes megtapasztalni, hogy van a kimondott szóban hatalom, lehet vele jól és rosszul manipulálni, és ehhez bölcsességre van szükség.
- Felnőttem. Tragikus, hogy ez negyven felett következett be, három gyermek mellett. Csak remélni tudom, hogy a három kinnlévő és a negyedik, kibújni készülő gyermekünk életében ennek a késésnek nem lesz sok negatív következménye.
Folyt. köv.
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
