A közösségi oldalamra írtam ki, onnan törlöm, ezért hozom át ide:
Figyelemfelkeltő kép nélkül talán kevesen olvassák, de csak sokkoló képeket tudnék csatolni, hozzászólásban írom a helyet, ahol visszakereshetőek. Rövid, személyes történet következik a teremtett világ iránti felelősségről.
Gyermekeimnek 9 évig volt egy cicája, Szinusz. Tavaly tavasszal - valószínűleg patkányméreg miatt - elpusztult. Falu, érthető(?) a patkányméreg. De az ember felelőssége, hogy hogyan helyezi ki, milyen más állatok férnek hozzá. Pár hónap múlva Szinuszra nagyon hasonlító fiatal cica szokott hozzánk. Helyben fotóval kerestük a gazdáját, de ő minket választott, elneveztük Szummának, hálás, bátor, vadászzsákmányával dicsekvő udvari macskánk lett.
Május elején eltűnt. Szomorúak voltunk, addig sosem tűnt el több napra, a környéken rejtélyes (!!!) módon pusztultak a macskák, nincs remény. Bő egy hét múlva, 15-én délben a gyerekekkel együtt 3 telekkel arrébb fájdalmas, eltorzult macskanyávogást hallottunk. A sok négyzetméternyi szedresben esélyem sem volt a helyet sem meghatározni pontosan, hogy honnan jön a hang. Egy ismeretlen ismerős állatvédőnek írtam elkeseredésemben.
Véletlenek nincsenek. Sose fogjuk megtudni, valóban Szummát hallottuk-e és a gyerekek hangjának köszönhetően sikerült-e maradék erejét összeszednie, de este jött a válasz: nem lehet, hogy rossz helyet adtam meg? Két utcával távolabb mentettek egy valószínűleg hurokba szorult cicát, egy ott lakó hívta az állatmentőket, már belenőtt a hurok, de kirágta magát az állat. Fotók alapján szinte biztosak voltunk benne, hogy Szumma az!
Műtét, hosszú várakozás után végre ma a még eleven sebes, de erős macskát hazahoztuk. Hogy milyen szándékkal rakta ki valaki azt a hurkot, vagy csak szemétként kidobott eszköz ejtette fogságba, sose tudjuk meg. De az ember Istentől kapott felelősséggel tartozik az állatok és a környezete iránt. Az indulatból, tudatlanságból, felelőtlenségből fakadó tetteinknek másokat fájdalmasan érintő következményei vannak. Ahogyan egy jó döntés, a felelős gondolkodásból fakadó cselekedetek viszont Isten dicsőségére és az ember jólétére szolgálnak. Köszönet az ebben a történetben közrejátszó, emberséges, felelős embereknek!