Fogaskerekű - mondogatja az apa a Fiúnak. Becézünk, elég sajátos, elég lehetetlen módon. És egy mindjárt hét hónapos gyerek szájában ember annyit nem turkált, mint mi az elmúlt öt napban. Addig a jelszó az volt: igen, a nyűglődés, a nyálcsorgás, a rágás lehet a fogzás miatt, de ez akár két hónapig eltarthat. A másik jelszó az volt: biztos be fognak lázasodni, nem fogtok aludni, stb.. Találgatások is voltak: a Lány jobb alsó, a Fiú jobb felső fogára tippeltem, mint először kibúvóra, a harapásukból ítélve, egyik nagyanyjuk pedig megnézegette a szájukat, és egy hete közölte: itt még sokára lesznek fogak.
Aztán öt napja megláttam valami fehéreset a Fiú szájában: mintha egy fogacska egyik pici csúcsa lenne - a bal alsó első, természetesen. Már aznap madarat lehetett velünk fogatni: jön a foga! (Valaki magyarázza el, hogyan lehet valaminek boldogsággal eltelve örülni, amiről mindenki azt mondja, hogy nehéz helyzet lesz!) És elkezdtük a turkálást. Persze nem hagyta magát. Mi meg izgalommal küzdöttünk vele. Egyre több fehérséget véltünk felfedezni. A helyzet pedig egyre komikusabbá vált: a Fiú szájában turkálunk, róla állítjuk, hogy jön a foga, de a Lány nyűgös, a Lány sír fel ok nélkül, a Lány nem akar szépen enni.
Ma aztán világossá vált: a Lánynak is, a Fiúnak is jön a foga. És a másodszülött beelőzött: neki már koccant a (műanyag) kiskanál a fogán (külön e célból vettünk elő egy tiszta kiskanalat, és megkocogtattuk). Egyértelművé vált: áttört a fogacska az ínyen, láz és nyűgösség, egyéb elváltozások nélkül. Mellette jön a jobb alsó első is, és úgy látszik jelenleg, hogy a Lány se akar túlságosan lemaradni, ő is a bal alsó elsővel kíván kezdeni. Akkor majd nem egy, hanem két fogaskerekűnk lesz. De most még mind a kettőnek több füle van, mint foga.
