Rohan az idő, még csak most születtek, még csak most kezdtünk belejönni a gyerekezésbe, de nincs megállás. Sőt, egyre bonyolultabb minden. 9 és fél hónap több, mint az egy hét híján 9 hónap, azaz már több időt töltöttek idekinn, mint odabenn, és szoktam is idézgetni önmagam nehezebb pillanatokban: "addig jó, míg odabenn vannak, mert így oda megyünk, ahova csak akarok, azt eszek/esznek, amire csak szükségük van, stb." (mikor mondogatták, hogy nyugi, hamarosan megszületnek).
Hát most azt csinálunk, amit ők akarnak. Körülbelül 5 hónapos korukban kezdett érezhetően keményre fordulni a helyzet. Mert ugyebár nehéz ikernek lenni: vannak dolgok, amiket anya nem tud egyszerre csinálni, és ezek közül a legnehezebben elviselhető az öltöztetés és a tisztába tevés. Minden mást lehet egyszerre (esetés, fürdetés, séta, altatás, büfiztetés, ölelgetés és társai), de ha valakit tisztába kell tenni vagy öltöztetni kell, akkor a másiknak türelmesen kell várnia. Bosszúból aztán beosztották egymás között, hogy ki mikor mennyi figyelmet igényel. És a rendszert nehéz átlátni, csak a Lány és a Fiú érti és mozgatja a szálakat. Profin. Mert napközben sima csúsztatással megoldják a helyzetet: mostanában a délelőtti és a délutáni alvást is 1 óra csúszással kezdi a Fiú. Természetesen általában reggel is a Lány kel hamarabb. És este is a Lány alszik el korábban, bár az elalvással hetek óta nincs komolyabb gond.
A Ki, mikor, kivel, mennyi ideig kérdés-sorozat azonban a reggeli rutin része. Ugyanis a Lány és a Fiú profizmusa az éjszakai beosztásban és leosztásban nyilvánul meg igazán. Talán nem is azért beszéljük meg reggel, hogy ki kivel és mikor és mennyi ideig volt fenn az éjjel, mert annyira lényeges a másnapi időbeosztás szempontjából, hanem egyszerűen azért, mert szórakoztató átbeszélni. Annál is inkább, hogy sokszor már csak tippelésből áll a beszámoló. Sem a Fiú, sem a Lány nem számítható ki, és az apa is meg az anya is van annyira fáradt, hogy rutinból éjszakázik. Állítólag egyik éjszaka a Lányt tettem a Fiú ágyába, de fejjel a megfelelő irányba, igaz, mire a Fiút le lehetett tenni, már újra nálam volt a Lány. A helyzetet bonyolítja, hogy - különösen a Lány esetében - újra megy a kenguruzás meg a köztünk alvás. Nekünk meg marad a reggeli szórakozás: ki mire nem emlékszik az éjszakából.
Mindemellett mindenki jól van. Rohan az idő, jönnek a fogak, kezdődik a mászás, fogy a szülők ereje, és közben tudom: akárki akármivel igyekszik vigasztalni, ez még csak a kezdet, a neheze csak ezután jön.
Az éjszakákat profin beosztó gyerkőcök még mindig a kamerába néznek, 9 és fél hónaposan ilyenek:
