A Békás-tónál sétáltam a három gyerekkel, mellettünk egy ránézésre 150 kilós anya, 120 kilós apa, két éves forma kisfiú sétált el (távolabb). Abu:
- Anya! Nézd! Egy pocisnéni! (Én nem értem, többször rákérdezek, mire leeszik, hogy mit mond és kire gondol.)
- Ezt hogy érted?
- Nézd, olyan nagy pocakja van, de már nincs benne kisbaba, ott van a kisfiú! Pocisnéni!
- Olyan nagy pocija van, mint anyának? (Elememben vagyok, meg az a plusz 10-12 kiló is megzakkantott, ami miatt nehéz öltözködnöm... .)
- De anya! Neked nincs pocakod!!! (Nem az udvarias "nem is olyan nagy a pocakod", hanem nincs!!!)
Hát, jólesett, még akkor is, ha egy valóban "könnyebb átugorni mint megkerülni" asszonytárssal hasonlított össze a lányom.
Tanulság helyett: Van, akit a szoptatás egyértelműen hizlal, sajnos én ilyen vagyok, bár erőnlét tekintetében a nagy súlytöbblet még nem okoz gondot. De a gyermekem nem trampliz, kövérez le, nem néz le másokat, csak becéz: pocisnéni!
Utóirat gyanánt: A Békás-tóról az Ötholdas Pagony játszótérre mentünk, ahol életében először hintázott a nyolc hónapos Hármaska (mivel sokat van hordozókendőben, ezért eleve jó az egyensúlyérzéke, illetve kicsi a ház a különböző hintákhoz):
2013.08.11. 21:59
Bók
Szólj hozzá!
2013.08.09. 22:16
Hordozás és testvérféltékenység ikerként
Busszal indultunk Debrecenbe, ezért Hármaska kendőbe került, a Lány kérte, hogy Katát kössem rá "hordozókendőben". Nem vettünk, nem varrattam gyerek-hordozókendőt, valahogy nem gondoltam, hogy nála ez hangsúlyos lesz, de néha kéri, így két selyemsálat csomóztam egybe, hogy "szabályosan" "hordozhasson" a Lány.
Ledöbbentem, hogy a nagy sietség közepette, ahogy megkötöttük a kendőt, a Lány odahajolt, és egy puszit nyomott Kata fejére. Éppen úgy, ahogyan én szoktam megpuszilni Hármaskát! Azt hittem, ezt nem látták a Fiú és a Lány, hiszen annyira lényegtelen(?) és ösztönös momentum ez, hogy én magam sem figyelek oda.
Íme a Lány Katával:
Korábban azt hittem, a testvérféltékenység nehéz kérdés, sok összetevőtől függ, nagyon észnél kell lenni. Aztán megszületett Hármaska, és kiderült, hogy a gyerekeket egyszerűen csak szeretni kell. Az esetek nagy részében mindenki elfér anya körül. Ha mindenben részt vehetnek, ha szabad nekik kérni, hogy tegyem le már Hármaskát a bölcsőjébe; ha újra reszelt almát ehetnek, mert Hármaska is azt eszi; ha a játékaival ők is játszhatnak; ha van idő, hogy hozzászokjanak a tényhez, hogy átalakult az életük, akkor nem kérdés a testvérféltékenység. Lehet, hogy ikerként könnyebb, de lehet, hogy csupán szemlélet kérdése, és lehet, hogy életkortól is függ. De olyan jó látni, hogy ha mi úgy tekintünk a gyerekeinkre, hogy ők gazdagabbak, hogy nekik jobb, ha többen vannak testvérek, akkor valahogy ők is belesimulnak ebbe, és nem kérdés a testvérféltékenység.
Igaz, néha hallják másoktól a megjegyzéseket, amivel szembe próbálják állítani őket. És az is igaz, hogy sokan csak a "legkisebbet" látják, mintha csak egy gyerek lenne. De már szeretik annyira Hármaskát, és magabiztosak már annyira, hogy ők is beszállnak a beszélgetésbe, és egymást túlkiabálva sorolják, hogy mit tud már Hármaska, mit csinál a Fiú és mit csinál a Lány. Testvérek, de csak annyira féltékenyek, amennyire egészséges.
És nagyon észnél kell lenni. No, nem a gyerekek miatt, hanem azért, hogy a testvérféltékenységgel kapcsolatos előzetesen ismert szófordulatokat, beállítódottságokat, az önámító egyenlősdit elfelejtsük. És nagyon nehéz, nagyon kemény két gyerek után három gyerekre átszervezni az életünket.
Szólj hozzá!
2013.08.08. 21:54
Mosható pelenkázás
Számtalan, a pelenkával kapcsolatos gondról, nehézségről, problémáról olvasok, újra és újra rájövök, hogy milyen jó választás az a mosható pelenka, amit mi használunk.
Hogy miért? A döntési logika sarkítva és leegyszerűsítve:
1. Kell egyfajta „huzat”, hogy valaki mostanában mosható pelenkát használjon – szerintem nem teljesen normális az, aki ezt felvállalja. Úgyhogy én sem vagyok normális . Valóban elő kell készíteni a mosáshoz a pelenkát; víz, áram, mosószer fogy, stb. .
2. Egyetlen esetben előnyösebb a papírpelenkáknál – kisfiúk esetében a heregolyók nincsenek állandó meleg hőmérsékleten tartva.
3. Sokan a környezetkímélést is érvként mondják, a gondom az, hogy éppen ők azok, akik mosódióval mosnak, amit Amerikából repülőn szállítanak, ők használnak például nagyon drága ún. bambuszbetétes pelenkákat, amiket szintén onnan hoznak Magyarországra.
4. És egy percig sem bánom, hogy ezt használjuk, nekem olcsóbb, nem kell idegeskedni, hogy mikor fogy el a pelenka és hol tudok akciósan venni, de nincs lelkiismeret furdalásom a sok áram- és mosóporfogyasztás miatt. Mindenesetre a kukánk mindig harmadáig van tele.
+1.: Ismerem az EC-zést, a popsitörlők helyett a popsimosási szokásokat; a korai/késői szobatisztaság elméleteit, tény, hogy eddig egyetlen gyermekem sem panaszkodott a pelenkájára - reméljük, Hármaska sem fog; és egyetlen gyermekemnek sem volt eddig pelenkakiütése vagy egyéb bőrproblémája, a fogzáskor előforduló bőrpíron kívül.
Szólj hozzá!
2013.08.08. 21:20
Megüssem vagy ne üssem?
Amíg nem kezdtek nőni Abu és Babu, azt hittem, jobb odacsapni, hogy egy nagyobb veszélytől megóvjam őket. Aztán rájöttem, hogy így csak félelmet és szorongást lehet a gyerekbe ültetni, helyette először elhárítom a veszélyt, aztán magyarázok. Ha kell, 10.000-szer. Ja, és van ám érzelmi(lelki) terror, ütés, bántás is, szerintem ugyanolyan veszélyes (sőt), mint a fizikai.
Azért is nehéz kérdés ez, mert különösen ikreknél gyakori a harapás/karmolás/csípés - már tudom, hogy mindig frusztráció áll a háttérben. Megtanulja egy idő után a gyerek, hogy nem szabad, de ha nem derítjük ki az okot és nem igyekszünk csökkenteni a frusztrációt, lesz ezer más rossz szokása.
És ez szorosan összefügg a büntetés kérdésével - bevallom, én nem büntetek, elég büntetés a tetteiknek a következménye - pl. törött játék, anya komor, féltő arca, tesó sírása stb. .
Baromi nehéz mindez, de én már bánom, amikor erősebben megszorítottam a kezüket vagy tehetetlenségemben kimentem a házból, és ordítottam, hogy elmegyek, itt hagyom őket.
Sajnos olyan kultúrában nőttünk fel, ahol a gyereket "meg kell nevelni", hogy "jó", "szófogadó" gyerek legyen, és ezt büntetéssel kell elérni. Én azt vallom, tereljük a figyelmüket arra, hogy fedezzék fel a világot, akkor rájuk ragadhat a "jó" viselkedés.
Szólj hozzá!
2013.08.08. 21:10
Szurikáta
3 és fél évesek, elkiáltom magam, hogy autó, és azonnal húzódnak le az út szélére. Ok és háttér: amióta járni tudnak, sétálunk is, aztán motorozás, most biciklizés, a 4200 fős falu 90% -át(!) bejártuk, most már Debrecenben is sétálunk. Fogalmam sincs, hányszor beszéltünk róla, hogy le kell húzódni. De látták a viselkedésemet. Egy idő óta, ha kinyitom a kaput, vagy kereszteződéshez érünk, és tudják, hogy én megyek előre, és meg kell állni az úttest előtt, kiabálják: balról jó, jobbról jó, rájöttem, hogy azért, mert pl. amikor autóval megyünk, akkor is hangosan mondjuk, meg én is mondtam többször. Én pedig félek, hogy túlságosan beléjük ültettem az autóktól való félelmet (csak remélem, h. nem), ill. teljes mértékben tudatában vagyok mindig, hogy veszélynek tesszük ki magunkat, mert a gyermek kiszámíthatatlan. Rókamangusztának (szurikáta) hívom magam, mert minden séta alkalmával a fejem folyamatosan minden irányban jár, hogy időben észrevegyem a veszélyt.
Szólj hozzá!
2013.08.11. 21:59
Bók
Szólj hozzá!
2013.08.09. 22:16
Hordozás és testvérféltékenység ikerként
Busszal indultunk Debrecenbe, ezért Hármaska kendőbe került, a Lány kérte, hogy Katát kössem rá "hordozókendőben". Nem vettünk, nem varrattam gyerek-hordozókendőt, valahogy nem gondoltam, hogy nála ez hangsúlyos lesz, de néha kéri, így két selyemsálat csomóztam egybe, hogy "szabályosan" "hordozhasson" a Lány.
Ledöbbentem, hogy a nagy sietség közepette, ahogy megkötöttük a kendőt, a Lány odahajolt, és egy puszit nyomott Kata fejére. Éppen úgy, ahogyan én szoktam megpuszilni Hármaskát! Azt hittem, ezt nem látták a Fiú és a Lány, hiszen annyira lényegtelen(?) és ösztönös momentum ez, hogy én magam sem figyelek oda.
Íme a Lány Katával:
Korábban azt hittem, a testvérféltékenység nehéz kérdés, sok összetevőtől függ, nagyon észnél kell lenni. Aztán megszületett Hármaska, és kiderült, hogy a gyerekeket egyszerűen csak szeretni kell. Az esetek nagy részében mindenki elfér anya körül. Ha mindenben részt vehetnek, ha szabad nekik kérni, hogy tegyem le már Hármaskát a bölcsőjébe; ha újra reszelt almát ehetnek, mert Hármaska is azt eszi; ha a játékaival ők is játszhatnak; ha van idő, hogy hozzászokjanak a tényhez, hogy átalakult az életük, akkor nem kérdés a testvérféltékenység. Lehet, hogy ikerként könnyebb, de lehet, hogy csupán szemlélet kérdése, és lehet, hogy életkortól is függ. De olyan jó látni, hogy ha mi úgy tekintünk a gyerekeinkre, hogy ők gazdagabbak, hogy nekik jobb, ha többen vannak testvérek, akkor valahogy ők is belesimulnak ebbe, és nem kérdés a testvérféltékenység.
Igaz, néha hallják másoktól a megjegyzéseket, amivel szembe próbálják állítani őket. És az is igaz, hogy sokan csak a "legkisebbet" látják, mintha csak egy gyerek lenne. De már szeretik annyira Hármaskát, és magabiztosak már annyira, hogy ők is beszállnak a beszélgetésbe, és egymást túlkiabálva sorolják, hogy mit tud már Hármaska, mit csinál a Fiú és mit csinál a Lány. Testvérek, de csak annyira féltékenyek, amennyire egészséges.
És nagyon észnél kell lenni. No, nem a gyerekek miatt, hanem azért, hogy a testvérféltékenységgel kapcsolatos előzetesen ismert szófordulatokat, beállítódottságokat, az önámító egyenlősdit elfelejtsük. És nagyon nehéz, nagyon kemény két gyerek után három gyerekre átszervezni az életünket.
Szólj hozzá!
2013.08.08. 21:54
Mosható pelenkázás
Számtalan, a pelenkával kapcsolatos gondról, nehézségről, problémáról olvasok, újra és újra rájövök, hogy milyen jó választás az a mosható pelenka, amit mi használunk.
Hogy miért? A döntési logika sarkítva és leegyszerűsítve:
1. Kell egyfajta „huzat”, hogy valaki mostanában mosható pelenkát használjon – szerintem nem teljesen normális az, aki ezt felvállalja. Úgyhogy én sem vagyok normális . Valóban elő kell készíteni a mosáshoz a pelenkát; víz, áram, mosószer fogy, stb. .
2. Egyetlen esetben előnyösebb a papírpelenkáknál – kisfiúk esetében a heregolyók nincsenek állandó meleg hőmérsékleten tartva.
3. Sokan a környezetkímélést is érvként mondják, a gondom az, hogy éppen ők azok, akik mosódióval mosnak, amit Amerikából repülőn szállítanak, ők használnak például nagyon drága ún. bambuszbetétes pelenkákat, amiket szintén onnan hoznak Magyarországra.
4. És egy percig sem bánom, hogy ezt használjuk, nekem olcsóbb, nem kell idegeskedni, hogy mikor fogy el a pelenka és hol tudok akciósan venni, de nincs lelkiismeret furdalásom a sok áram- és mosóporfogyasztás miatt. Mindenesetre a kukánk mindig harmadáig van tele.
+1.: Ismerem az EC-zést, a popsitörlők helyett a popsimosási szokásokat; a korai/késői szobatisztaság elméleteit, tény, hogy eddig egyetlen gyermekem sem panaszkodott a pelenkájára - reméljük, Hármaska sem fog; és egyetlen gyermekemnek sem volt eddig pelenkakiütése vagy egyéb bőrproblémája, a fogzáskor előforduló bőrpíron kívül.
Szólj hozzá!
2013.08.08. 21:20
Megüssem vagy ne üssem?
Azért is nehéz kérdés ez, mert különösen ikreknél gyakori a harapás/karmolás/csípés - már tudom, hogy mindig frusztráció áll a háttérben. Megtanulja egy idő után a gyerek, hogy nem szabad, de ha nem derítjük ki az okot és nem igyekszünk csökkenteni a frusztrációt, lesz ezer más rossz szokása.
És ez szorosan összefügg a büntetés kérdésével - bevallom, én nem büntetek, elég büntetés a tetteiknek a következménye - pl. törött játék, anya komor, féltő arca, tesó sírása stb. .
Baromi nehéz mindez, de én már bánom, amikor erősebben megszorítottam a kezüket vagy tehetetlenségemben kimentem a házból, és ordítottam, hogy elmegyek, itt hagyom őket.
Sajnos olyan kultúrában nőttünk fel, ahol a gyereket "meg kell nevelni", hogy "jó", "szófogadó" gyerek legyen, és ezt büntetéssel kell elérni. Én azt vallom, tereljük a figyelmüket arra, hogy fedezzék fel a világot, akkor rájuk ragadhat a "jó" viselkedés.
Szólj hozzá!
2013.08.08. 21:10
Szurikáta
3 és fél évesek, elkiáltom magam, hogy autó, és azonnal húzódnak le az út szélére. Ok és háttér: amióta járni tudnak, sétálunk is, aztán motorozás, most biciklizés, a 4200 fős falu 90% -át(!) bejártuk, most már Debrecenben is sétálunk. Fogalmam sincs, hányszor beszéltünk róla, hogy le kell húzódni. De látták a viselkedésemet. Egy idő óta, ha kinyitom a kaput, vagy kereszteződéshez érünk, és tudják, hogy én megyek előre, és meg kell állni az úttest előtt, kiabálják: balról jó, jobbról jó, rájöttem, hogy azért, mert pl. amikor autóval megyünk, akkor is hangosan mondjuk, meg én is mondtam többször. Én pedig félek, hogy túlságosan beléjük ültettem az autóktól való félelmet (csak remélem, h. nem), ill. teljes mértékben tudatában vagyok mindig, hogy veszélynek tesszük ki magunkat, mert a gyermek kiszámíthatatlan. Rókamangusztának (szurikáta) hívom magam, mert minden séta alkalmával a fejem folyamatosan minden irányban jár, hogy időben észrevegyem a veszélyt.