Busszal indultunk Debrecenbe, ezért Hármaska kendőbe került, a Lány kérte, hogy Katát kössem rá "hordozókendőben". Nem vettünk, nem varrattam gyerek-hordozókendőt, valahogy nem gondoltam, hogy nála ez hangsúlyos lesz, de néha kéri, így két selyemsálat csomóztam egybe, hogy "szabályosan" "hordozhasson" a Lány.
Ledöbbentem, hogy a nagy sietség közepette, ahogy megkötöttük a kendőt, a Lány odahajolt, és egy puszit nyomott Kata fejére. Éppen úgy, ahogyan én szoktam megpuszilni Hármaskát! Azt hittem, ezt nem látták a Fiú és a Lány, hiszen annyira lényegtelen(?) és ösztönös momentum ez, hogy én magam sem figyelek oda.
Íme a Lány Katával:
Korábban azt hittem, a testvérféltékenység nehéz kérdés, sok összetevőtől függ, nagyon észnél kell lenni. Aztán megszületett Hármaska, és kiderült, hogy a gyerekeket egyszerűen csak szeretni kell. Az esetek nagy részében mindenki elfér anya körül. Ha mindenben részt vehetnek, ha szabad nekik kérni, hogy tegyem le már Hármaskát a bölcsőjébe; ha újra reszelt almát ehetnek, mert Hármaska is azt eszi; ha a játékaival ők is játszhatnak; ha van idő, hogy hozzászokjanak a tényhez, hogy átalakult az életük, akkor nem kérdés a testvérféltékenység. Lehet, hogy ikerként könnyebb, de lehet, hogy csupán szemlélet kérdése, és lehet, hogy életkortól is függ. De olyan jó látni, hogy ha mi úgy tekintünk a gyerekeinkre, hogy ők gazdagabbak, hogy nekik jobb, ha többen vannak testvérek, akkor valahogy ők is belesimulnak ebbe, és nem kérdés a testvérféltékenység.
Igaz, néha hallják másoktól a megjegyzéseket, amivel szembe próbálják állítani őket. És az is igaz, hogy sokan csak a "legkisebbet" látják, mintha csak egy gyerek lenne. De már szeretik annyira Hármaskát, és magabiztosak már annyira, hogy ők is beszállnak a beszélgetésbe, és egymást túlkiabálva sorolják, hogy mit tud már Hármaska, mit csinál a Fiú és mit csinál a Lány. Testvérek, de csak annyira féltékenyek, amennyire egészséges.
És nagyon észnél kell lenni. No, nem a gyerekek miatt, hanem azért, hogy a testvérféltékenységgel kapcsolatos előzetesen ismert szófordulatokat, beállítódottságokat, az önámító egyenlősdit elfelejtsük. És nagyon nehéz, nagyon kemény két gyerek után három gyerekre átszervezni az életünket.
