Újra jön a hűvösebb idő, megint át kell gondolni a levegőzést. Nagyon egyszerű kérdés, mégis helytől, személytől függően mindenkinek mást mond az orvos, a védőnő... .
Azért bosszant a helyzet, mert például mindhárom gyerekem télen született, rooming-in rendszerben velem voltak, és az 1-2-3 napos újszülöttet be kellett vinnem vérvételekre a gyerekágyas osztályról a csecsemőosztályra a HUZATOS, FŰTETLEN, LÁTOGATÓKKAL TELI, ITT-OTT NYITOTT ABLAKÚ hosszú folyosón! A Lány és a Fiú esetében, mivel első gyerekek voltak, tapasztalatlan voltam. Úgy tudtam, elég akkor bevinni a ruhájukat, ha hazaengednek minket, egy vékony plédjük volt, tiszta törölközővel takartam le őket és a fülüket is... . Hármaska esetében a szülőszobai csomag mellé az autóba tettük az én kórházi csomagomhoz az ő takaróját, kis sapkáit, külön pólyát is pótruhákkal.
A levegőztetésben a lényeg valóban a fokozatosság; kell az 1 réteggel több ruha (mert még alakul a hőháztartásuk); és a hideg orr jelzés értékű. NEM, a hideg kéz nem a fázás jele! IGEN, a túlöltöztetés ugyanolyan veszélyes, mint az alulöltöztetés!
És amit sokan elfelejtenek: a gyereknek van anyja, aki mindenkinél hamarabb megérzi, ha már sok a levegőzés, ha a gyerekek fáznak vagy ha melegük van.
2013.09.13. 22:24
Levegőzés
Szólj hozzá!
2013.09.12. 21:23
Hol jártál, báránykám?
A gyermekeim is jól ismerik a Hol jártál, báránykám? c. népdalt. Sokat énekelünk, és már korábban is, de most, hogy sorra előkerülnek a gyereknevelés kérdései, megdöbbentett, mellbevágott a szövege:
Hol jártál, báránykám?
Zöld erdőben, asszonykám.
Mit ettél, báránykám?
Édes füvet, asszonykám.
Mit ittál, báránykám?
Forrásvizet, asszonykám.
Ki vert meg báránykám?
Szomszéd legény, asszonykám.
Sírtál-e, báránykám?
Sírtam biz' én, asszonykám.
Hogy sírtál, báránykám?
Ühüm-bühüm, asszonykám.
Miért? Mert szerintem mindent elmond a keresztyén gyereknevelésről. A szülő, mint az Atya, elengedi a gyermekét, aki megkerül, mint a bárányka, akit nem támad le, nem okít ki, még ha látszik is, hogy baj volt, hanem segítő kérdésekkel hagyja, hogy mindent elmondhasson a gyermek. Talán picit rá is vezeti, de nem fogalmazza meg helyette, hogy bizony rossz úton járt... . Újra és újra. Szeretnék ilyen szülő lenni, és szeretném, ha a gyermekeim is újra és újra "megkerülnének". Tovább magyarázni sem nekik, sem egyébként sosem szeretném.
Szólj hozzá!
2013.09.10. 20:04
Éjszakai gondoskodás?
Miért ébred fel éjszaka a gyermek?
Mindenféle összefüggést kerestem, vizsgáltam, de nem találtam az okot sem a nappali események, sem az éjjeli "étkezési" szokások tekintetében, sem a nevelési módszerekben, sem az ikrességben, egyszerűen vannak gyerekek, akik többször felkelnek éjszaka, és vannak időszakok, amikor csak anya tudja (vagy csak nehezen tudja) megvigasztalni őket. A Fiú és a Lány, amikor még azt sem tudtam, hogy ők vannak, már ébren tartottak hajnalonként, most 44 hónaposak, több mint négy éve nem aludtam át egy éjszakát, és csak az előttem járók példája nyugtat: 4 éves korukra egyik napról a másikra meg fognak változni Vagy nem. Addig újabb és újabb módszereket dolgozok ki: ki alszik velünk, kit viszek át a másik szobába, hogy fel ne riassza a többieket, kit vigasztalhat apa, talán így pár perccel többet alhatok... . Tény, hogy egészségesek, és kis alvásigényűek. Tény, hogy viszonylag stresszes az életük. De valamiért ilyen gyerekeket kaptunk, és ezzel együtt is nagyon szeretjük őket. És tény, hogy a Lány és a Fiú egyre gyakrabban egyszer vagy egyszer sem ébred fel éjszaka.
Szólj hozzá!
2013.09.09. 17:36
Babakocsi és kötődő nevelés
Néhány kérdés újra és újra előjön, mint például a mi meddig, hogyan használható, mert most is elővettük az ikerkocsit. Ilyenkor van alkalma minden járókelőnek elmondania, miért kell, miért nem kell babakocsi ilyen korú gyerekeknek; kinek hol a helye, és egyébként is, miért nem amúgy közlekedünk... .
A tapasztalataim sokrétűek, mert a babakocsi gurulós szatyorként, mozgó babakarámként, mozgó ruhafogasként és kismotor-szállítóként, szülőnek járókeretként, gyereknek pihenőszékként és játékként szolgál szerintem. Nyilán más az egy-gyerekesek helyzete: egy gyerekkel háton a hátizsák, ölben a gyerek, ha nem akar gyalog jönni, de kettővel, hárommal már nem olyan egyszerű. A babakocsi típusára, tulajdonságaira is érzékeny vagyok: két bajom van az esernyőre csukható babakocsikkal: nincsenek velem szemben a gyerekek (ez a kisebbik gond) és nem lehet egy kézzel tolni (márpedig olyan is van, hogy az egyik gyerek kézen fogva sétálni akar, a másik meg épp alszik a babakocsiban ...). A sportkocsik közül azokat szeretem, amiknek az ülése átfordítható, de ilyenünk nem volt, és ikerkocsiban már nem is lesz, helyette az első, igazi, 0-4 éves korig használható háromfunkciós babakocsink a nyerő még mindig, bár ülve a kupola alá már nem igazán fér be a Lány és a Fiú feje.
Bevásárlásokhoz 3 éves kor után is használjuk az iker sportkocsit, bár már tavasszal el akartam adni, de akkor kitakarítottuk és eltettük, mondván, hogy a családban hátha lesz még iker, de aztán elővettük; sétákhoz pedig a Hármaska egyes babakocsiját visszük pl. kismotortárolónak akkor is, ha Hármaska hordozókendőben van.)
Az évek magabiztossá tettek, ha valaki túl nagynak vagy lustának bélyegzi a gyerekemet csak azért, mert épp babakocsiban ül, azonnal (egyelőre még anélkül, hogy megbántanám az illetőt) "megvédem" a gyermekem. Egyre inkább csupán eszközként tekintek a babakocsira is, igaz, hetek telnek el anélkül, hogy a Lány, a Fiú, vagy Hármaska beleülne. Korábban a babakocsit a gyerekezés alapvető kellékeinek tartottam, mára már egy sokszor nélkülözhető eszközként használjuk. És ha úgy tudjuk mind az ötünk igényeit összehangolni, hogy egy babakocsit tolunk, akár csupán táskával játékkal, zöldséggel-gyümölccsel megpakolva, akkor mindenki azt gondolhat, amit akar, mi tudjuk, hogy helyesen viselkedik mind a három gyermekünk.
Szólj hozzá!
2013.09.13. 22:24
Levegőzés
Szólj hozzá!
2013.09.12. 21:23
Hol jártál, báránykám?
A gyermekeim is jól ismerik a Hol jártál, báránykám? c. népdalt. Sokat énekelünk, és már korábban is, de most, hogy sorra előkerülnek a gyereknevelés kérdései, megdöbbentett, mellbevágott a szövege:
Hol jártál, báránykám?
Zöld erdőben, asszonykám.
Mit ettél, báránykám?
Édes füvet, asszonykám.
Mit ittál, báránykám?
Forrásvizet, asszonykám.
Ki vert meg báránykám?
Szomszéd legény, asszonykám.
Sírtál-e, báránykám?
Sírtam biz' én, asszonykám.
Hogy sírtál, báránykám?
Ühüm-bühüm, asszonykám.
Miért? Mert szerintem mindent elmond a keresztyén gyereknevelésről. A szülő, mint az Atya, elengedi a gyermekét, aki megkerül, mint a bárányka, akit nem támad le, nem okít ki, még ha látszik is, hogy baj volt, hanem segítő kérdésekkel hagyja, hogy mindent elmondhasson a gyermek. Talán picit rá is vezeti, de nem fogalmazza meg helyette, hogy bizony rossz úton járt... . Újra és újra. Szeretnék ilyen szülő lenni, és szeretném, ha a gyermekeim is újra és újra "megkerülnének". Tovább magyarázni sem nekik, sem egyébként sosem szeretném.
Szólj hozzá!
2013.09.10. 20:04
Éjszakai gondoskodás?
Miért ébred fel éjszaka a gyermek?
Mindenféle összefüggést kerestem, vizsgáltam, de nem találtam az okot sem a nappali események, sem az éjjeli "étkezési" szokások tekintetében, sem a nevelési módszerekben, sem az ikrességben, egyszerűen vannak gyerekek, akik többször felkelnek éjszaka, és vannak időszakok, amikor csak anya tudja (vagy csak nehezen tudja) megvigasztalni őket. A Fiú és a Lány, amikor még azt sem tudtam, hogy ők vannak, már ébren tartottak hajnalonként, most 44 hónaposak, több mint négy éve nem aludtam át egy éjszakát, és csak az előttem járók példája nyugtat: 4 éves korukra egyik napról a másikra meg fognak változni Vagy nem. Addig újabb és újabb módszereket dolgozok ki: ki alszik velünk, kit viszek át a másik szobába, hogy fel ne riassza a többieket, kit vigasztalhat apa, talán így pár perccel többet alhatok... . Tény, hogy egészségesek, és kis alvásigényűek. Tény, hogy viszonylag stresszes az életük. De valamiért ilyen gyerekeket kaptunk, és ezzel együtt is nagyon szeretjük őket. És tény, hogy a Lány és a Fiú egyre gyakrabban egyszer vagy egyszer sem ébred fel éjszaka.
Szólj hozzá!
2013.09.09. 17:36
Babakocsi és kötődő nevelés
Néhány kérdés újra és újra előjön, mint például a mi meddig, hogyan használható, mert most is elővettük az ikerkocsit. Ilyenkor van alkalma minden járókelőnek elmondania, miért kell, miért nem kell babakocsi ilyen korú gyerekeknek; kinek hol a helye, és egyébként is, miért nem amúgy közlekedünk... .
A tapasztalataim sokrétűek, mert a babakocsi gurulós szatyorként, mozgó babakarámként, mozgó ruhafogasként és kismotor-szállítóként, szülőnek járókeretként, gyereknek pihenőszékként és játékként szolgál szerintem. Nyilán más az egy-gyerekesek helyzete: egy gyerekkel háton a hátizsák, ölben a gyerek, ha nem akar gyalog jönni, de kettővel, hárommal már nem olyan egyszerű. A babakocsi típusára, tulajdonságaira is érzékeny vagyok: két bajom van az esernyőre csukható babakocsikkal: nincsenek velem szemben a gyerekek (ez a kisebbik gond) és nem lehet egy kézzel tolni (márpedig olyan is van, hogy az egyik gyerek kézen fogva sétálni akar, a másik meg épp alszik a babakocsiban ...). A sportkocsik közül azokat szeretem, amiknek az ülése átfordítható, de ilyenünk nem volt, és ikerkocsiban már nem is lesz, helyette az első, igazi, 0-4 éves korig használható háromfunkciós babakocsink a nyerő még mindig, bár ülve a kupola alá már nem igazán fér be a Lány és a Fiú feje.
Bevásárlásokhoz 3 éves kor után is használjuk az iker sportkocsit, bár már tavasszal el akartam adni, de akkor kitakarítottuk és eltettük, mondván, hogy a családban hátha lesz még iker, de aztán elővettük; sétákhoz pedig a Hármaska egyes babakocsiját visszük pl. kismotortárolónak akkor is, ha Hármaska hordozókendőben van.)
Az évek magabiztossá tettek, ha valaki túl nagynak vagy lustának bélyegzi a gyerekemet csak azért, mert épp babakocsiban ül, azonnal (egyelőre még anélkül, hogy megbántanám az illetőt) "megvédem" a gyermekem. Egyre inkább csupán eszközként tekintek a babakocsira is, igaz, hetek telnek el anélkül, hogy a Lány, a Fiú, vagy Hármaska beleülne. Korábban a babakocsit a gyerekezés alapvető kellékeinek tartottam, mára már egy sokszor nélkülözhető eszközként használjuk. És ha úgy tudjuk mind az ötünk igényeit összehangolni, hogy egy babakocsit tolunk, akár csupán táskával játékkal, zöldséggel-gyümölccsel megpakolva, akkor mindenki azt gondolhat, amit akar, mi tudjuk, hogy helyesen viselkedik mind a három gyermekünk.