Egy ideje mást nem hallgatok, mint: (1.) Mikor jön haza apa? (naponta 30-szor)
Mellé a héten: (2.) Mikor jön nagymama? (naponta 50-szer)
Cserébe: (3) Anya, menj innen!
Vagy ha meglátnak:(4.) Jaj, jön az óriás, meneküljünk!
Az óriást nem értem, de olyan mennyiségű mesét és történetet kell nekik olvasni, hogy biztos vagyok benne, onnan szedték, mint ahogyan hetekig próbáltam kideríteni, hogy kitől tanulták a "Fújja szél a fákat, letöri az ágat, reccs!" mondókát, minden szóba jöhető felnőttet megkérdeztünk, mindenki azt mondta, nem ismeri. Aztán véletlenül olvastam a narancssárga Anna, Peti és Gergő könyvet, abban volt. Kiderült, hogy amíg a kórházban voltam, az egyik nagymama olvasta nekik ezt a könyvet... .
De ha az óriást nem is értem, és talán kevesen értenek meg engem, bátran állítom: büszke vagyok rájuk, az ilyen kérdéseik és mondataik miatt. Anyjuk vagyok, akire szabad haragudni, akit szabad szeretni, gyűlölni, aki előtt nem kell elfojtani az érzéseket. Mert sajnos ilyen kis korban tanítják meg a felnőttek a gyerekeknek a "jó" viselkedést és "nevelik" beléjük a szorongást tárgyaktól, emberektől, helyzetektől. Aztán csodálkoznak az agresszív és depresszív, viselkedészavaros megnyilvánulásokon... .
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
