Egy közösségi zárt csoportban, melynek már régóta tagja vagyok, leírtam az elmélkedéseim:
Bemutatkozás és szüléstörténetek helyett leírom, amin gondolkodtam Pünkösdhétfőn.
2010 januárjában, mikor az én tudatlanságom és oda sodort körülményeim miatt egy problémamentes terhességből két szép súlyú, fejvégű pocaklakómból császárral születtek első egészséges, csodálatos gyerekeim, még aznap eldöntöttem, hogy amennyiben még egyszer szülök, szeretném ezt természetes úton tenni. Ettől kezdve – természetesen, amennyire az ikrekkel járó teendőim engedték – „készültem”, azaz figyelmes füllel és szemmel jártam-keltem, ha volt időm, szüléstörténeteket olvastam. Kereken 2 év 11 hónap után meg is született a VBAC-babám, kalandosan, gyakorlatilag támogatás nélkül (csak a férjem állt mellettem támaszként), kórházban, szülésznővel, választott orvos nélkül, kb. 33 órányi szülőszobai tartózkodás után J stb..
Pünkösdhétfőn találkoztam azzal az asszonykával és negyedik gyermekével, akinek első gyermeke természetes úton, negyedik császárral 2010 áprilisában született, ötödik gyermeke 2012. decemberi VBAC-baba, hatodik pedig 2014. áprilisi 2VBAC-baba. Ez a törékeny asszonyka különösebben nem kötődik a gyermekeihez, nem szoptatja őket, az anyósa van a kisebbekkel, ő pedig a szülés előtti utolsó hetekig, majd a csecsemő kb. 7 hetes korától újra közmunkás. Szorgalmas, rendes asszonyka. Mivel két gyermeke is egyidős nagyjából az enyémekkel, így szoktunk utcán is, védőnőnél is találkozni, különösebben maga a szülés módja, körülményei nem jelentenek számára semmit.
A másik asszony, akivel szintén aznap találkoztam, erőszakos kapcsolatból szült öt gyermeket, talán a negyediket császárral, és az ötödik a VBAC-babája. Egy vagy két nagyobb gyermeke, akik már elmúltak 18 évesek, újra vele élnek, három kisebb (most 12, 10 és 8 évesek) pici koruktól nevelőszülőknél élnek. Sokáig tartott, míg végül eltávolodott a gyermekei apjától, és viszonylag normális életet él, tudom, hogy számára sem fontos vagy meghatározó a szülés.
A harmadik asszonyka, akivel régóta nem találkoztam, pedig szeretnék a hatalmas császáros sebéről kérdezni, 2009 decemberében szülte első, császáros gyermekét, állítólag hosszú vajúdás után is harántfekvésben volt a kis súlyú magzata, és állítólag „csípőcsonttól csípőcsontig vágták”. 2011 júliusában született a normál súlyú VBAC-babája, 2014 márciusában pedig 33 hétre 2VBAC-babája. Egyik gyermekét sem tudta kizárólag szoptatni az első időben sem, és ami speciális még náluk, hogy egy genetikai betegség miatt mindhárom terhességét úgy viselte, hogy ha 20 hetesen kiderül, hogy a magzat is hordozza az adott génhibát, akkor elvetette volna.
Elég széles az ismerősi köröm, ezek alapján nem hiszem, hogy bárki beazonosítja az említett asszonyokat. Mellettük eszembe jutott, hogy a barátaim, ismerőseim, rokonaim körében mennyire tabutéma a szülés - amit hallottam tőlük, az csupán a fájdalom, és az, hogy teljesen lényegtelen, hogy császárral vagy egyéb módon történik a szülés. Ráadásul sokkal több ismerősömről derült ki, hogy császáros, mint ahogy gondoltam volna.
Következtetéseket, számomra hangsúlyos momentumokat nem szeretnék írni, helyette csak ennyit: amikor VBAC-babámat szültem, éreztem azt az erőt, amiről olyan fantasztikusan tudnak beszámolni azok, akik számára fontos a nőiességük, fontos a gyermekük és fontos a szülés maga, és ami megváltoztatja az életünket. És azóta kívánom mindazok számára ennek a megtapasztalását, akik hasonlóan gondolkoznak. És reménykedem, hogy az én ismereteim, megjegyzéseim, támogatásom talán könnyebbé teszik a várakozást mások számára. Számtalan asszony szül 1-2 és olykor 3 császár után hüvelyi úton, ha nekem sikerült, másoknak is megadathat!!!
U.I. Kötődés és kapcsolódó gondolatok:
Sokat gondolkoztam, hogy valakinek azért olyan hangsúlyos pl. a szoptatás, mert így kompenzálja a császárt. De szinte biztos vagyok benne, hogy a kötődést sok tényező és sokkal bonyolultabb belső folyamatok és külső hatások alakítják. Ugyanakkor mielőtt lettek volna komolyabb ismereteim, könnyű, gyors szülést kívántam mindenkinek, ma már nehezen használok jelzőt, inkább a szép/jó szülést mondom, vagy semmit. Velem is megtörtént, amikor már kb. fél napja voltam a szülőszobában, bejött a takarítónő, és kedves akart lenni, azt mondta: „Ne féljen, hamar túl lesz rajta!” Megdöbbentem, mert pár nappal az olyannyira hangsúlyozott 35. születésnapom előtt én első szülőnek számítottam, császáros „hátránnyal”, én bizony nem túl lenni szerettem volna, hanem szülni! Csak elmosolyodtam kényszeredetten. Másnap szültem. A szomszéd szobában később 2 ujjnyi méhszájjal érkezett nő 3 óra alatt szült, az orvos gyakorlatilag széttépte a méhszáját. Ez a nő 3 óránként vitte cumisüveges tápszeres pótlásért a gyerekét a csecsemőosztályra, dicsérte a „nagyon ügyes” orvosát, tele volt energiával, kiemelte, hogy van fia is, lánya is, kész a „tökéletes” család. Lábkörmei is frissen voltak festve. Nem tudom, milyen egészségügyi következményei vannak/lesznek a szülésének, remélem, megmarad az elégedettsége... .
2014.06.15. 18:53
Pünkösdhétfői gondolatok
Címkék: szülés VBAC
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://abubabu.blog.hu/api/trackback/id/tr28078482
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok
értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai
üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a
Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
2014.06.15. 18:53
Pünkösdhétfői gondolatok
Címkék: szülés VBAC
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://abubabu.blog.hu/api/trackback/id/tr28078482
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.