Sokszor megtalálnak a belső infók, a háttér-suttogások, olyan ismeret-töredékek, amik segítenek gyorsan napirendre térni csalódásokon - hiszen csak a megfelelő, "mindig minden csak a pénzről szól" skatulyát kell kihúznom és gondosan belecimkézni a történést.
Tegnap nem volt bennfentes infó, a gyerekek örömmel mentek a jó előre meghirdetett bicikliversenyre. Volt némi bizonytalanság, mert Hármaska és az apjuk aludt a nevezés időpontjában, egymásra hagytuk őket, boldogan mentünk. Már az érkezéskor világosan látszott a totális szervezetlenség, azon sem lepődtem meg, hogy nem tudják, hogyan nevezhetünk, de arra megkértek, hogy egy bizonyos iskolai osztály névsorához nevezzenek a gyerekek. Felírták a neveket, aztán valahogy rajtszámot is kaptunk, Hármaska is, aki időközben felébredt, és a második futamban éppen tudott indulni. Ez is külön vicc volt - nem tudták, hogyan állítsák rajthoz az óvodás korosztályt, végül a 3-4 évesekhez a nagyobb ovis lányokat is hozzácsapták, az 5-6 éves fiúkat pedig második fordulóban versenyeztették, velük indulhatott Hármaska, aki bár utolsóként, de gyorsan teljesítette a távot. A családi futamra nevezni ekkor még nem lehetett. Közben telt az idő, Hármaska átpártolt a rendőrlovakhoz, mindenki megitta az indulásért járó palackos teáját (egy egyszerű műanyag kulacsot is kaptak, ugyanakkor a családoknak már nem jutott ital, müzliszelet és kulacs), újra szólították az adott iskolai korosztály indításakor a gyerekeket, hiszen a kézzel írt nevezési vonalas lapokon ott volt a nevük, rendetlenség, időmúlás, fáradás, végül jöhettek a családok. Ekkor nehezen, de el tudták dönteni, hogy nem váltókerekezés lesz, hanem a családból utolsónak célba érő idejét veszik figyelembe.
Hármaska az én kerékpáromban ülésbe kötve, mellettem Abu és Babu, nehézkesen induló (kb. 12 "család" 3-3 kerékpárral, közben kitárgyalták, hogy csak az osztálya miatt indul egy-két pedagógus, és három ismerős is nevezett családként), tökéletes verseny, a viszonylag hosszú útvonalon Babu végig teljes erővel, minket jól lehagyva, bátran célba ért, mi Abuval szintén balesetmentesen befutottunk, velünk egy, utánunk jóval még két család ért célba. Kiderítettük, nyugodtan hazamehetünk, később lesz eredményhirdetés.
Örültünk, Abu rajt-cél győzelmet aratott, Babu közölte, hogy ő még soha életében nem ment ilyen gyorsan kerékpárral, mehettünk vissza a Főtérre ugrálóvárazni, enni, zenét hallgatni, találkozni. Hármaska nem tágított a rendőrlovaktól, újra és újra, ha pici időre el is csábítottuk, visszament hozzájuk. Közben eredményhirdetés, Abut a 3-4 évesek között hirdetik első helyezettnek - ezt még/már elnézem, hiszen ott voltam, ismerem a rögtönzött körülményeket, a gyerek örül, Hármaska visszamegy a rendőrlovakhoz, én utána, egyszer csak hallom: családként harmadik helyezettek lettünk. Tessék???!!! Színpadra, dobogóra fel, érem megkap, Hármaska közben tiltakozik, leszalad, engem elönt a végtelen keserűség - még egy ilyen egyszerű, mérhető, fotózott-kamerázott sportversenyben is ennyire szubjektív minden?! Babu boldog, van érme. Mindenki boldog, én végtelenül csalódott.
Van mentségük. Sorolom. Ez is egy olyan verseny volt, amit valaki finanszírozott, megszabták a feltételeket, dokumentálni kellett a feltételek teljesítését, ehhez asszisztált mindenki. A szervezést lebonyolító szakember is ember, nem feltétlenül jó szervező, és nem is jó szónok, talán - a körülmények miatt - nincs is megfelelően motiválva. Mindenki boldog - az indulók is, hiszen ajándékot kaptak, élvezték a részvételt, a szervezők is, hiszen teljesítették a feladatot, a kirendelt pedagógusok is, hiszen valahova, valamiért, fogalmam sincs, hova és miért, de beszámított, számított nekik ez a verseny. Az a verseny, amit már harmadik éve rendeztek meg. Fotókat is készített nemcsak a helyi, hanem a megyei sajtó is, és videofelvétel is készült, amit a helyi tévé műsorában leadhatnak.
Én viszont, ha lehet, még jobban vágyom arra, hogy a gyermekeim ne legyenek biodíszletek soha többé hasonló pénzköltésekhez. Gyanítom, még sokszor lesznek. Ugyanakkor remélem, meg fogják találni a helyüket, megteremtik az egyensúlyt, és csak olyan alkut kötnek majd, amit elbír a lelkiismeretük - vállaltam, hogy biodíszlet vagyunk (bár előre nem tudhattam), hogy a gyermekeim védett körülmények között kipróbálhassák magukat versenyhelyzetben. Jól vizsgáztak.
U.i.1.: Másnap az volt az újra és újra visszatérő beszédtéma, hogy melyik érem a bronz és melyik az arany, és miből van az érem, amit kaptak. Ugyanis korábbról már tudták, hogy a helyezések sorrendjében arany-ezüst-bronzérem jár, de az érmek, amiket kaptunk, teljesen egyformák voltak. A szokásos "ilyenre volt pénzük a szervezőknek" válasszal, kitérve arra is, hogy vannak komolyabb versenyek és érmek, megelégedtek (Silány, az alkalomra gyártott érmek voltak). Mindenesetre az óvónénik kérését, hogy vigyék be az oviba megmutatni az érmeket, tolmácsolták, de teljesíteni nem akarták. Nem erőltettem.
U.i.2.: Az is kiderült azóta, hogy miért számított, hogy adott iskolai osztályhoz nevezzenek a gyerekek: az iskolások számára nem ismert értékelés szerint, a legjobb osztály tortát kapott.
2015.08.30. 23:22
A csalódottság körülményei
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://abubabu.blog.hu/api/trackback/id/tr527746876
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok
értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai
üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a
Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
2015.08.30. 23:22
A csalódottság körülményei
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://abubabu.blog.hu/api/trackback/id/tr527746876
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.