Ha a nevelési elvek egyike az az állítás, mely szerint a gyermek a példából tanul, és amit csak lehet, érdemes együtt csinálni a gyermekkel; a másika pedig az, hogy anyaként jól kell gazdálkodni az erővel és az idővel, a harmadik pedig, hogy a játék a gyermeké, joga van rendeltetésszerűen játszani vele, akkor számtalan extra megoldandó helyzetbe csöppen az asszony lánya. Sokat tanulok másoktól, lopom az ötleteket, de olyan rohamtempóban fejlődik a technika, hogy számtalan esetben a józan eszemre kell hagyatkoznom vagy kísérleteznem kell a megoldáshoz. Így számtalan játék fordult már meg mosogatógépben, mosógépben, száradt a legkülönbözőbb helyeken, és már "lopóm" is van, amibe összeszedem a játékokat, hogy aztán szét tudjam válogatni és a helyükre rakni. Újabban úgy érzem, a három gyerek igényei mellett Hamupipőkének arany élete volt hozzám képest - apró legók, gyöngyök, építő készletek, puzzle-darabok, ceruzák, játékalkatrészek, hajgumik, játékalkatrészek keverednek, naponta várnak szétválogatásra. A "nagyobb" kategóriák már régóta jól rendszerezettek, elég annyit mondanom, hogy tegye az adott gyermek az adott polcra/dobozba a lego duplot, a kisautót, a babát, a babaruhát, az orvososdi-eszközt, a szerelő-eszközöket, a plüsst, a labdákat stb., a könyvek (polcokon rendszerezve leporellók, babakönyvek, kedvencek stb.), a kisállatok, külön dobozban, most polcon a lovak, külön a papírlapok, a feladatos könyvek és színezők már rutinosan helyükre kerülnek, de az örökös játékrendszerezés újra és újra emészti az energiáimat.
A legviccesebb megoldás az elvekből adódóan a porszívózás során jött, "kukázásnak" hívom. Merthogy jól ki kell használnom az időm, tehát alvásidőben, szabadidőmben (?) nem porszívózhatok, olyankor a csendes/gyerekre veszélyes teendőkkel kell haladni így legalább egy gyerek mindig ott van; jó, ha látják és igény szerint ők is csinálják a házimunkát, tehát el-elkérik a porszívót, és bizony mindhárom gyerek szívesen elkéri, no de akkor mi lesz a sok apró játékkal, amit a leggondosabb előzetes elpakolás után is hamarabb vesz észre a gyerek a porszívóval, mint ahogy odahajolok, hogy felvegyem. Saját megoldás: egy üres vödörbe ürítem a porzsák tartalmát, aztán alkalmas időben a szabad levegőn kiszedegetem a fontos/szükséges/kedvenc játékokat, csatokat, hajgumikat. Aztán persze mosom, szárítom, rendszerezem... . Egy ilyen "kukázás" eredményének egy részlete így néz ki:
Aki praktikusabb megoldást tud ( a "ne játsszon ilyenekkel a gyerek" vagy a "ne legyen gyerek a háznál" - on kívül), ne tartsa magában, ossza meg velem!
