Azt hiszem, elégedetlen vagyok. Vagy mégsem? Vagy mégis? Merthogy elegem van. Szóval, nem elégtelen vagyok, hanem épp ellenkezőleg, elég vagyok, és ebből elegem van, tehát elégedetlen vagyok :-).
Elegem van, hogy sosem kapcsolhatok ki. Most is arra figyelek, hogy mikor kell közbelépni, ki mit csinál, hány óra van, mikor kell a következő feladatomba belekezdeni.
Elegem van, mert mindig meg kell oldanom valamilyen problémát.
Elegem van, mert mindig észnél kell lennem, és gyorsan cselekednem, vagy gyorsan hátralépni, nem kimondani, amit pedig olyan jól esne... .
Elegem van, mert nem hibázhatok, mert ha hibázok, azzal sok "fontos" embernek nehezítem az életét.
Elegem van, mert más hibázhat, és emiatt folyton változnak a dolgok.
Elegem van, mert elvárják, hogy én alkalmazkodjak, és elvárják, hogy hozzám ne kelljen alkalmazkodni.
Elegem van, mert mindig mindenhova pontosan kell odaérnem, úgy, hogy mindhárom gyerek megfelelő öltözékben, megfelelő felszereléssel, minél kevesebb problémázással induljon el, más viszont késhet, kezdődhet minden késve.
Elegem van, mert kedvesen, érthetően, világosan, korrektül, pontosan szólok a másik emberhez, tiszteletben tartva az érzéseit, ő mégis válaszolhat lekezelően, mellébeszélve, köntörfalazva. Ráadásul félreért és mögöttes szándékot keres, ami nincs, de ő megtalálni véli.
Elegem van, mert bármennyire is mást jelez a kisugárzásom, bármennyire vagyok határozott, sokszor képzelnek a homlokomra egy táblácskát az emberek "Rajtam levezetheti a feszültségét!" vagy "Kedvére adhat tanácsot nekem!" felirattal, és újra és újra összpontosítanom kell, hogy a lehető legjobban hárítsam ezeket a beszólásokat, tanácsokat.
Elegem van, mert a fő életérzésem az "újratervezés". Akármennyire gondolom át a teendőket, akármennyire hangolom össze a dolgokat, figyelembe véve és szintén belekalkulálva a kiszámíthatatlan, változó tényezőket, mindig, átlagosan 2-3 óránként újra kell terveznem.
Elegem van, mert a másik fő életérzésem a "befejezetlenség" érzése. Soha semmit nem tudok befejezni. Olyan ételeket, amikre nagyon oda kell figyelni, hogy nehogy odaégjen, már nem is készítek egyedül. De egy hogy reggeltől estig a tudatom egy eldugott sarkában kell tartani valamit, amit elkezdtem, és még aznap be kell fejeznem, mert különben tönkremegy/megromlik, és csak késő este, és akkor is csak két részletben tudom befejezni, ebből már nagyon elegem van.
Elegem van, mert a testem nem az enyém. Nemcsak azért, mert Abu, Babu és Hármaska minden feszültségét rajtam éli ki - bújhat, húzhat, mászhat stb., -hanem mert a testemnek, függetlenül attól, milyen állapotban van, mindig a teendőket kell szolgálnia. Ráadásul gondoskodni is csak akkor tudok róla, ha mindent úgy tervezek át és újra, hogy sikerüljön.
Elegem van, mert újabb és újabb rutinokra teszek szert, például a ledobott szennyes ruhának tisztán, hajtogatva a szekrénybe jutásáig történő cselekménysor bármilyen variációban, tökéletesen megvalósul gondolkodás nélkül, de az élet számtalan más területén is profi lettem elismerés és értékelhető eredmény nélkül. Sőt, a környezetem többet vár el tőlem.
Elegem van, mert minden játék minden apró alkatrészéről tudnom kell, hogy hová való, hova tartozik. Ugyanúgy, számtalan számomra lényegtelen dologról tudnom kell, hol van, mikor van, mi a teendő vele stb. .
Elegem van, mert nem vagyok elég jó. Senkinek, semmiben. Legalábbis ezt érzékeltetik velem. Pedig már vagyok annyira rutinos, hogy egyszer egy nap életben tartom Abut, Babut és Hármaskát - kapnak enni, fizikailag biztonságban tartom őket, érzelmileg is, - de nem engedek be senkit a kapun, kikapcsolom a számítógépet és a telefont, és ez nekem elég lesz, elég jó lesz. Utána egy hét kell majd, hogy helyreálljon a régi rend, de elégedett leszek, mert elegem van az elégedetlenségből. Hogy mikor, még nem tudom, de megajándékozom ezzel magam.
2015.12.03. 19:30
Elégedetlenség
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://abubabu.blog.hu/api/trackback/id/tr668137636
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok
értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai
üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a
Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
2015.12.03. 19:30
Elégedetlenség
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://abubabu.blog.hu/api/trackback/id/tr668137636
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.