Járvány van, régóta, bárányhimlő-járvány. Már 2-3 hónapja, amikor Hármaskával hittant tartani érkeztünk a régi óvodába, azzal fogadtak, hogy a 8-ból csak 3 gyerek van, himlősek. Tudtam, vállaltam, azt is, hogy esetleg mi visszük át a régi óvodából az új óvodába. És azt is vállaltuk, hogy valamikor himlősek lesznek a gyerekek (vagy nem), és hogy szövődmények is lehetnek, éppen ennek jele, hogy nem kapták meg a választható oltást.
Telt az idő, már az új óvodában is hallani lehetett himlős gyerekekről, amikor Hármaska pettyes lett. Korán kelt, aztán nagyot aludt délelőtt, ráadásul előző nap teleette magát eperrel (saját, nem permetezett földiepert már másfél évesen is kapott, nem mutatott allergiás reakciót). Ráadásul mindenhol azt írják, leggyakoribb a 3-10 éves életkorban. Élőben himlőt 25-30 éve láttam, irány az orvos, aki szintén megerősített: lehet himlő, lehet allergia, ha himlő, akkor hólyagok is lesznek. Csütörtök volt, péntek délben példás hólyagokkal jelentkeztünk az orvosnál, hogy adminisztrálhassa a bárányhimlőt. Hármaska nyűgös, de nem lázas, vakarózós, de figyelme elterelhető, pár nap alatt gyógyul, tesókért már hordozókendőben jön az oviba. Nagy az izgalom, pénteken anyák napi és évzáró ünnepség az oviban, elkapták-e a tesók. Abu és Babu barátja is himlős, Hármaska után pár órával, lázzal bár, de hasonló lefolyással otthon marad, Hármaska jön pénteken az ünnepségre, tesók egészségesek. tanév vége közeledik, akad még tennivaló, Abun gyanús pöttyök szerdán. Aki nem látta Hármaskát, és az ő bárányhimlősségének kezdetét, az észre se veszi. Láz nincs, kedélye jó, előtte napokban úgyis lefertőzött már mindenkit, Abu és Babu óvodába, én és Hármaska Baba-mama klubba, ó, hátha még a csütörtököt is kibírják, nem kell gondoskodnom gyerekfelügyeletről.
Kell. Csütörtökön reggel egyértelműen bárányhimlő, tankönyvi hólyagokkal. Babu óvodába, Abu Á. nénihez, Hármaska új óvodába hittanra, onnan Abuért, majd vele Babuért vissza az óvodába. Ismerős anyuka mondja, hogy tudja, hogy Abu himlős, már kinn, az ajtóban (ott várt minket) kiabált vidáman, hogy himlős, és mutatta, hogy nem jöhet közelebb. Péntekről és egész következő hétről mindkét gyerek kihúzva az oviból (óvónők szerint ikrek, nem venné jól ki magát, ha az egyik mehetne, a másik nem), én már sejtem, hogy nem kell újabb két hetet várni. Délután orvos, himlő adminisztrálva.
Nyertem. Másnap, pénteken már Babu is himlős. Őt már orvoshoz sem visszük, ráér hétfőn. Nála a legenyhébb lefolyású. Míg Abu ideges, nyugtalan, viszonylag csúnya pöttyös, addig Babut, aki szintén láztalan, csak néhányszor kell figyelmeztetni, hogy ne vakarózzon. Másnap gyereknapos falu-buli, szemlélőként részt vesznek a programok egy részén.
Június első hete, jó idő, gyerekek itthon. Csak szerdán kell gondoskodnom Aburól és Baburól, míg mi baba-mama klubozunk, a hittan tanévet befejeztük. Takarítás, kertészkedés, eperszedés, korai meggyszedés, locsolás, pancsolás. A himlőnek már éppen csak nyoma van. Jönnek a hírek, a csoportjukból pénteken a 27 gyerekből csak tíz volt óvodában. Gyógyszerek, komolyabb szövődmények nélkül, de sok nyűgösséggel, rossz alvással túlvan mindhárom gyerek rajta, pénteken este már orvosi igazolás is van, mehetnek közösségbe.
Poén gyerekek részéről nincs, én viszont - nem a bárányhimlőnek, hanem embereknek köszönhetően - lemaradok. Megállok, mert míg a gyerekek nőnek, mint a jó földbe hullott mag, mert Isten gondoskodik az ő testi-lelki növekedésükről, addig én széthullok, megszűnök létezni, mert az én testi-lelki zsugorodásomról gondoskodnak emberek, akiket egyszerűen nem tudok elkerülni. De ez már nem egy bárányhimlő története, hanem az emberi zsarnokság, nyomorúság, megkeseredettség története, egy másik poszt sztorija.
2015.06.07. 22:44
Egy bárányhimlő története
Szólj hozzá!
2015.06.02. 22:07
Gyerekszáj júniusban
Kerítésre felmásztak mind a hárman, kiabálnak a szomszédnak:
- Pecsenyéztünk! Pecsenyéztünk!
Én, némi gondolkodás után:
- Dagonyáztatok. A sárban dagonyáztatok, mert megengedtem... .
Szólj hozzá!
2015.06.01. 20:50
Az évszázad aranyköpése
Egy hét alatt harmadszor fordul elő, hogy Hármaska a nappali alvásból sírva ébred, nehezen vigasztalható. Sikerült megvigasztalni, bár nehezen, de pár perc múlva újabb ordítás következett. A kiváltó ok egy tál cseresznye volt, amit vittem megmosni, és mint utóbb kiderült, ő nem szerette volna, hogy megmossam. Nincs két és fél éves. Engem a lendület vitt a mielőbbi tálaláshoz, ő meg érvényt szeretett volna szerezni az akaratának, amit én akkor még nem is sejtettem. Cseresznye, már síró és "Nem kejj megmosni"-t skandáló Hármaskával a csípőmön, megmosva, Abunak és Babunak tálalva, a sírás nem csendesül a "nem tudok már mit tenni, sajnálom" és a különböző figyelem-felkeltő és -elterelő gyenge hadműveletekre. Végül a továbbra is romokban heverő, alaposan megtépázott türelemfoszlányaimat összekaparva kérdezem:
- Oké, megértelek, sajnálom, de, kérlek, most már mondd el, miért sírsz, mi fáj, mit szeretnél?
Mire Hármaska:
- Sírni.
Szerintem látta a döbbenetet az arcomon és megsajnált, mert csendesült, majd abbamaradt a sírás... .
Szólj hozzá!
2015.06.07. 22:44
Egy bárányhimlő története
Szólj hozzá!
2015.06.02. 22:07
Gyerekszáj júniusban
Kerítésre felmásztak mind a hárman, kiabálnak a szomszédnak:
- Pecsenyéztünk! Pecsenyéztünk!
Én, némi gondolkodás után:
- Dagonyáztatok. A sárban dagonyáztatok, mert megengedtem... .
Szólj hozzá!
2015.06.01. 20:50
Az évszázad aranyköpése
Egy hét alatt harmadszor fordul elő, hogy Hármaska a nappali alvásból sírva ébred, nehezen vigasztalható. Sikerült megvigasztalni, bár nehezen, de pár perc múlva újabb ordítás következett. A kiváltó ok egy tál cseresznye volt, amit vittem megmosni, és mint utóbb kiderült, ő nem szerette volna, hogy megmossam. Nincs két és fél éves. Engem a lendület vitt a mielőbbi tálaláshoz, ő meg érvényt szeretett volna szerezni az akaratának, amit én akkor még nem is sejtettem. Cseresznye, már síró és "Nem kejj megmosni"-t skandáló Hármaskával a csípőmön, megmosva, Abunak és Babunak tálalva, a sírás nem csendesül a "nem tudok már mit tenni, sajnálom" és a különböző figyelem-felkeltő és -elterelő gyenge hadműveletekre. Végül a továbbra is romokban heverő, alaposan megtépázott türelemfoszlányaimat összekaparva kérdezem:
- Oké, megértelek, sajnálom, de, kérlek, most már mondd el, miért sírsz, mi fáj, mit szeretnél?
Mire Hármaska:
- Sírni.
Szerintem látta a döbbenetet az arcomon és megsajnált, mert csendesült, majd abbamaradt a sírás... .