Egy hét alatt harmadszor fordul elő, hogy Hármaska a nappali alvásból sírva ébred, nehezen vigasztalható. Sikerült megvigasztalni, bár nehezen, de pár perc múlva újabb ordítás következett. A kiváltó ok egy tál cseresznye volt, amit vittem megmosni, és mint utóbb kiderült, ő nem szerette volna, hogy megmossam. Nincs két és fél éves. Engem a lendület vitt a mielőbbi tálaláshoz, ő meg érvényt szeretett volna szerezni az akaratának, amit én akkor még nem is sejtettem. Cseresznye, már síró és "Nem kejj megmosni"-t skandáló Hármaskával a csípőmön, megmosva, Abunak és Babunak tálalva, a sírás nem csendesül a "nem tudok már mit tenni, sajnálom" és a különböző figyelem-felkeltő és -elterelő gyenge hadműveletekre. Végül a továbbra is romokban heverő, alaposan megtépázott türelemfoszlányaimat összekaparva kérdezem:
- Oké, megértelek, sajnálom, de, kérlek, most már mondd el, miért sírsz, mi fáj, mit szeretnél?
Mire Hármaska:
- Sírni.
Szerintem látta a döbbenetet az arcomon és megsajnált, mert csendesült, majd abbamaradt a sírás... .
2015.06.01. 20:50
Az évszázad aranyköpése
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://abubabu.blog.hu/api/trackback/id/tr607509562
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok
értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai
üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a
Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
2015.06.01. 20:50
Az évszázad aranyköpése
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://abubabu.blog.hu/api/trackback/id/tr607509562
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.