Ж. jegyezte meg a múlt héten a bejegyzéseket olvasva: "nagyon termékeny voltál az utóbbi napokban....csak szomorú...vagy kétségbe zuhant". Szerintem egyáltalán nem. Ha mégis annak tűnök, akkor az okait is tudni vélem, pontosabban, minden okom megvan rá, hogy annak tűnjek.
Újra és újra tapasztalom, hogy ha valakit főleg anyai minőségében ismernek, akkor az az ember az őt körülvevők szemében - és a kommunikációban, viselkedésben is - csökkent értékű ember. És én jól illek ebbe a sorba. Belesimulok, beleigazodok, eltűnök, nem kezdek el vitatkozni, nem védem meg magam, nem bizonygatom, nem magyarázom, hogy igenis, jól csinálom azt, amit csinálok, sőt, sokkal többet gondolkodom, dolgozom, megoldok, döntök, szervezek, esetenként talán pénzt is keresek, és önkénteskedek is, mint más, igazi, valódi, ízig-vérig dolgozó nő.
Újabb megerősítésben van részem. Ma szerda van. Csütörtök reggel befestettem a hajam. Az ősz hajszálak eltűntek, fényesebb lett, jobban nézek ki. Aznap is én mentem az oviba a gyerekekkel. Másnap, harmadnap is voltam utcán, boltban, emberek közt, találkoztam ismerősökkel. Ráadásul évek óta nem festettem a hajam, egyszerűen nem volt rá időm. Mégis, negyednap, hétfőn reggel vette észre valaki. Azóta sem, senki. Anya vagyok, főleg ebben a minőségben ismernek az emberek. Szerintük nem csinálok semmit. Szerintük mindenre ráérnék, csak lusta vagyok és rosszul csinálok mindent. Az egyetlen dolgomat is, a gyereknevelést. És én nem védem meg magam. Megtanultam láthatatlan lenni. Szomorú? Nekem nem. Én jól érzem magam a bőrömben, és ehhez most jó volt, hogy befestettem a hajam. Eddig egy ember vette észre? Nem baj. Nem az emberekért, hanem magamért tettem. Tanulság? Van, bőven. De nem nekem van okom a szomorúságra, hanem annak a sok embernek, akik az anyát nem értékelik, akik az anyaságot kevesebbre értékelik, mint a "dolgozó" nőt. Mindemellett minden értelemben dolgozom... .
2015.11.18. 17:46
Anyaság
Címkék: anyaság
Szólj hozzá!
2015.11.18. 17:28
Egy különbség
Címkék: gyereknevelés
Az óvodában folyik az iskolaelőkészítés, még többet feladatlapoznak, mint középső csoportos korukban, és még többször hallom, hogy kinek nem sikerült hibátlanul megoldania a feladatlapot, ki hibázott. "Szabad hibázni!" vagy az "Ó, nem baj" mmegjegyzésemből értik már, hogy nem tulajdonítok különösebb jelentőséget a feladatlapoknak, mindig megnézem a rajzaikat, lapjaikat, amit hazahoznak, mindig megdicsérem őket, de ennyi.
Mostanáig Abu és Babu nemcsak "pipát" kaptak, hanem pótfeladatokért több "pipát" vagy dicséretet, eddig hibátlanul oldottak meg mindent. A héten viszont komoly hibát követett el Abu. Elsírta magát, amikor mutatta, hogy hibázott, és áthúzták a fát:
A feladat az volt, hogy az őszre jellemző dolgokat színezzék ki. Épp a kisszobában ültünk, ráláttam a diófára. Épp olyan csupasz volt, mint az Abu által kiszínezett (ám a feladat megoldókulcsa szerint téli) fa. Rámutattam a diófánkra, és arra kértem Abut, hogy legközelebb mondja meg bátran, hogy most ősz van, és ami diófánkon nincs egyetlen levél sem.
Nem először fogalmazok meg neki ilyen mondatokat, mondván, hogy védje meg magát. És tudom, hogy nem védi meg magát. És azt is tudom, hogy ezzel a hozzáállással nehezítem a gyerekeim életét. Mégis ezt teszem, mert nem szeretném kiölni a gyermekemből a gondolkodásra való készséget.
Szólj hozzá!
2015.11.16. 14:03
Az élet nagy kérdése
Címkék: gyerekszáj
Helyzettől függetlenül zseniális kérdés hangzott el Abu szájából:
"Anya, először a kisbaba akar születni, vagy ti akarjátok?"
Szólj hozzá!
2015.11.18. 17:46
Anyaság
Címkék: anyaság
Szólj hozzá!
2015.11.18. 17:28
Egy különbség
Címkék: gyereknevelés
Az óvodában folyik az iskolaelőkészítés, még többet feladatlapoznak, mint középső csoportos korukban, és még többször hallom, hogy kinek nem sikerült hibátlanul megoldania a feladatlapot, ki hibázott. "Szabad hibázni!" vagy az "Ó, nem baj" mmegjegyzésemből értik már, hogy nem tulajdonítok különösebb jelentőséget a feladatlapoknak, mindig megnézem a rajzaikat, lapjaikat, amit hazahoznak, mindig megdicsérem őket, de ennyi.
Mostanáig Abu és Babu nemcsak "pipát" kaptak, hanem pótfeladatokért több "pipát" vagy dicséretet, eddig hibátlanul oldottak meg mindent. A héten viszont komoly hibát követett el Abu. Elsírta magát, amikor mutatta, hogy hibázott, és áthúzták a fát:A feladat az volt, hogy az őszre jellemző dolgokat színezzék ki. Épp a kisszobában ültünk, ráláttam a diófára. Épp olyan csupasz volt, mint az Abu által kiszínezett (ám a feladat megoldókulcsa szerint téli) fa. Rámutattam a diófánkra, és arra kértem Abut, hogy legközelebb mondja meg bátran, hogy most ősz van, és ami diófánkon nincs egyetlen levél sem.
Nem először fogalmazok meg neki ilyen mondatokat, mondván, hogy védje meg magát. És tudom, hogy nem védi meg magát. És azt is tudom, hogy ezzel a hozzáállással nehezítem a gyerekeim életét. Mégis ezt teszem, mert nem szeretném kiölni a gyermekemből a gondolkodásra való készséget.
Szólj hozzá!
2015.11.16. 14:03
Az élet nagy kérdése
Címkék: gyerekszáj
Helyzettől függetlenül zseniális kérdés hangzott el Abu szájából:
"Anya, először a kisbaba akar születni, vagy ti akarjátok?"