Bevallom, fogalmam sincs, hogy kell szabályosan idézni a blogban internetes cikkeket, és abban sem vagyok biztos, hogy kellett-e ez nekem, de ma jelent meg, közreadom.
Kíváncsi vagyok a visszhangokra, egyrészt az interjú műfajából adódóan van, ami félreérthető lehet, másrészt távol áll tőlem mindez, inkább háttérember szeretek lenni.
Íme:
http://civishir.hu/helyben-jaro/a-karacsony-nem-wellness-a-gyereknek-az-lesz-amit-neked-jelent/1127102510
Ha a nevelési elvek egyike az az állítás, mely szerint a gyermek a példából tanul, és amit csak lehet, érdemes együtt csinálni a gyermekkel; a másika pedig az, hogy anyaként jól kell gazdálkodni az erővel és az idővel, a harmadik pedig, hogy a játék a gyermeké, joga van rendeltetésszerűen játszani vele, akkor számtalan extra megoldandó helyzetbe csöppen az asszony lánya. Sokat tanulok másoktól, lopom az ötleteket, de olyan rohamtempóban fejlődik a technika, hogy számtalan esetben a józan eszemre kell hagyatkoznom vagy kísérleteznem kell a megoldáshoz. Így számtalan játék fordult már meg mosogatógépben, mosógépben, száradt a legkülönbözőbb helyeken, és már "lopóm" is van, amibe összeszedem a játékokat, hogy aztán szét tudjam válogatni és a helyükre rakni. Újabban úgy érzem, a három gyerek igényei mellett Hamupipőkének arany élete volt hozzám képest - apró legók, gyöngyök, építő készletek, puzzle-darabok, ceruzák, játékalkatrészek, hajgumik, játékalkatrészek keverednek, naponta várnak szétválogatásra. A "nagyobb" kategóriák már régóta jól rendszerezettek, elég annyit mondanom, hogy tegye az adott gyermek az adott polcra/dobozba a lego duplot, a kisautót, a babát, a babaruhát, az orvososdi-eszközt, a szerelő-eszközöket, a plüsst, a labdákat stb., a könyvek (polcokon rendszerezve leporellók, babakönyvek, kedvencek stb.), a kisállatok, külön dobozban, most polcon a lovak, külön a papírlapok, a feladatos könyvek és színezők már rutinosan helyükre kerülnek, de az örökös játékrendszerezés újra és újra emészti az energiáimat.
A legviccesebb megoldás az elvekből adódóan a porszívózás során jött, "kukázásnak" hívom. Merthogy jól ki kell használnom az időm, tehát alvásidőben, szabadidőmben (?) nem porszívózhatok, olyankor a csendes/gyerekre veszélyes teendőkkel kell haladni így legalább egy gyerek mindig ott van; jó, ha látják és igény szerint ők is csinálják a házimunkát, tehát el-elkérik a porszívót, és bizony mindhárom gyerek szívesen elkéri, no de akkor mi lesz a sok apró játékkal, amit a leggondosabb előzetes elpakolás után is hamarabb vesz észre a gyerek a porszívóval, mint ahogy odahajolok, hogy felvegyem. Saját megoldás: egy üres vödörbe ürítem a porzsák tartalmát, aztán alkalmas időben a szabad levegőn kiszedegetem a fontos/szükséges/kedvenc játékokat, csatokat, hajgumikat. Aztán persze mosom, szárítom, rendszerezem... . Egy ilyen "kukázás" eredményének egy részlete így néz ki:
Aki praktikusabb megoldást tud ( a "ne játsszon ilyenekkel a gyerek" vagy a "ne legyen gyerek a háznál" - on kívül), ne tartsa magában, ossza meg velem!
Azt hiszem, Abu és Babu idegeinek nem tett jó a sok feladatlapozás, mert újabban feladatokat rajzolnak, és nekünk, felnőtteknek kellene megoldanunk. Talán nem véletlen, hogy a szakemberek a nagycsoportos ovisoknak is a sok mozgást, szabad játékot javasolják még. Íme, Babu egyik saját tervezésű útvesztője:
Ezt pedig Abu tervezte (számtalan hasonlót gyártott az elmúlt hetekben, színes ceruzával meg is kellett oldanom többet is):
Az anyjukat sem kell félteni, nem tanult a saját hibájából, nem követi az elveit:
A sztori a következő: nem töltöttem még be a 6. születésnapomat, amikor elkezdtem az iskolát. A legfiatalabb voltam az osztályban, a tanító néni az egyik szülői értekezleten, amikor körülbelül annyi idős voltam, mint most Abu és Babu, azt mondta édesanyámnak: "Foglalkozzon sokat ezzel a gyerekkel matematikából, mert nagyon nehezen megy neki." Később matekversenyeket nyertem, matek szakot végeztem... .
Ma már tudom, a matematikai készségek szoros összefüggést mutatnak ebben az életkorban a mozgással, mozgásfejlődéssel, hónapok is számítanak, ráadásul nem fokozatos, nem egyenletes a fejlődés. Azt is tudom, hogy vannak országok, ahol már a középső csoportban is írni, olvasni, számolni tanulnak.
Már korábban észrevettem, hogy nagyon ügyesen gondolkodnak, nem lesz gond egyik gyereknél sem a matematikával, de elém jött két első osztályos feladatlap, kérték, hát kinyomtattam nekik, és hiba nélkül megcsinálta Abu is, Babu is. Talán annyi az érdekesség, hogy Abu most alaposabbnak tűnik, őt jobban le is köti a következetes feladatozás, Babu inkább csak fejből rávágja a megoldást, majd otthagyja a feladatot. Egyúttal picit elbizonytalanodtam, mert sajátos módon írja mindkét gyerek a számokat, ráadásul Abu következetlenül ír néha tükörképet is. Íme Babu lapja:
Hármaska is bőven okoz fejtörést. Állítólag 34-36 hónapos korban már színeznie, rajzolnia kellene, csupán a kör rajzolása nem elvárás. A csöpp gyermek viszont, aki szereti utánozni a tesóit, mégsem színez vagy rajzol, helyette önmagába visszatérő vonalakat, legtöbbször majdnem szabályos köröket rajzol.