Sokat gondolkodom gyermekeim testi fejlődésén is, hiszen a környezetem a számokat szereti tudni, abból következtet, azokat kéri rajtam számon. Szépen, lassan egyre jobban megerősödtem, hogy a magasságot és a súlyt, ami olyannyira érdekel mindenkit, a helyén kezeljem.
Mára már tudom, hogy nem jelent semmit a végleges magasságra nézve az adott életkorbeli magasság, hiszen nem egyenletes a növekedés. Tény, hogy egyelőre nem az én gyermekeim a legmagasabbak a kortársaik között, sőt, de semmi gond nincs (jól működik a növekedési hormon), és akár nagyon magasak, akár nagyon alacsonyak lesznek, ugyanúgy fogom szeretni őket, sőt, mára már tudom, hogy a személyiségük, az, hogy lelkileg egészséges emberek lesznek-e, nem ezen múlik.
Ugyanígy a súlyukkal kifejezetten elégedett vagyok. Mondhatnám, hogy Abu és Babu sovány, Hármaska is afelé halad, de normális súlyúak, és talán már most biztos lehetek, hogy sosem lesznek kövérek - hacsak nem valami olyan trauma éri őket, aminek hatására bánatukban mértéktelen evésbe nem kezdenek. Nagyon jó mind a három gyerek étvágya, talán Abu emésztése gyorsabb az átlagnál, de a többi gyerekhez képest sok gyümölcsöt és zöldséget, sok nyers ételt, elegendő főtt ételt, és kevés cukrot esznek. Persze van mit javítanom az étkezési szokásainkon, és fogok is.
De most lássuk a számokat, hiszen immár második olyan decemberünk volt, amikor Hármaska státusz-vizsgálatát egy héttel később, Abu és Babu felmérését pedig 3 héttel korábban csinálta meg a védőnő, így most, miután betöltötték a 6. életévet, csak az oltás van hátra. (Az itteni szokás szerint hétfőn délre kell mennünk, így aznap nem mennek óvodába és az ebédet is előre kell hoznom.) Szóval:
Abu és Babu súly szerint a 10-25 percentilisbe, magasság szerint a 10-25 percentilisbe,
Hármaska súly szerint az 50-75 percentilisbe, magasság szerint a 25-50 percentilisbe (kb. mint ennyi idősen a nagyok) esik.
Amikor pedig újra elbizonytalanodom, hogy ilyen hatalmas szülőknek hogy lehet ilyen kicsi gyermekük (hiszen ezt sugalmazza a környezetünk), akkor mindig figyelmeztetem magam: ha bármiféle betegség lenne a háttérben (ételintolerancia, vitaminhiány stb.), akkor nem lennének ennyire eleven, értelmes, kis alvásigényű, éleseszű, pörgős, talpraesett, jó mozgású gyerkőcök.
2016.01.09. 21:14
Státuszvizsgálatok
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://abubabu.blog.hu/api/trackback/id/tr518220460
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok
értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai
üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a
Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
2016.01.09. 21:14
Státuszvizsgálatok
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://abubabu.blog.hu/api/trackback/id/tr518220460
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.