Nem először kerít hatalmába furcsa érzés: a gondolataimban olvas a gyerek? Vagy kimondtam a gondolataimat, meghallotta, csak annyira dilis vagyok, hogy nem is vettem észre?! Esti, laza csevej fürdés után:
Abu: - Anya, van olyan ember, aki gyerekkorában mindig engedelmeskedett a szüleinek?
Én (ó, most legyek okos, válaszoljak jól): - Szerintem nincs.
Magamban gondolkodom, helyesen válaszoltam, pörgetem: bűneset, engedetlenség, bűnösök vagyunk... .
Abu megszólal: - Anya, mit jelent az, hogy bűneiket, vétkeinket?
Januárban töltötte a hatot... .
2016.04.22. 20:20
Abu és a gondolatolvasás
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://abubabu.blog.hu/api/trackback/id/tr288655698
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok
értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai
üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a
Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
2016.04.22. 20:20
Abu és a gondolatolvasás
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://abubabu.blog.hu/api/trackback/id/tr288655698
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.