Megjegyzés: A negyedikes hittanosokkal a héten Sámuelről tanulunk. Eszembe jutott, közzéteszem a 2005. november 23-i írásomat:
Sámuel elhívása
- monodráma -
Este van, aludnom kellene. Minden napon ugyanolyan. Jó itt, az Úr házában. Éli kedves hozzám. Apám, Elkána, és anyám, Anna minden évben eljönnek az efraimi Rámából, ahol születtem, hogy meglátogassanak. Minden évben különleges ez a nap! Már öt testvérem is született, három fiú és két lány, anya igazán boldog lehet. Már nem bánthatja őt Peninna, akinek sok gyereke van. Vajon tudnak együtt játszani a testvéreim a mostohaanyám gyerekeivel?
Este van, aludnom kellene. Minden napon ugyanolyan. Jó itt, az Úr házában. Istennek szolgálhatok, és Éli büszke rám, bár sosem mondja, de látom az arcán. Anya elmondta, hogy Éli ígérte neki azt a békességet, amelyet az Úr meg is adott neki, amikor én megszülettem. Néha furcsa ez az Éli, valamiféle szomorúság ül az arcán. De engem nagyon szeret. Hallottam ezt is, azt is, azt hiszem, a fiai miatt szomorú. Itt, Silóban a fiai, Hofni és Fineás a papok. Éli nem szeret róluk beszélni, de azt mondják, hogy egyszer eljött hozzá Isten embere, hosszan beszélgettek, és azóta szomorú Éli, ha a családjáról van szó. Este van, aludnom kellene. Minden napon ugyanolyan. Jó itt, az Úr házában.
Valaki szólt!
- Ímhol vagyok.
Éjjel van? Vagy reggel? A szövétnek még ég!
- Éli! Ímhol vagyok, mert hívtál engem!
De Éli nem hívott. Visszafekszem.
Valaki megint szólt! - Sámuel!
- Éli! Ímhol vagyok, mert hívtál engem!
De Éli nem hívott. Visszafekszem.
Valaki harmadszor is szólt!
- Éli! Ímhol vagyok, mert hívtál engem!
Éli hallgat. Gondolkodik. Aztán megszólal: feküdjek le, s ha újra szólítanak, mondjam: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!” Visszafekszem.
Itt áll az Úr: - Sámuel! Sámuel!
- Szólj, mert hallja a te szolgád!
Hallom, de nem értem. Azt mondja az Úr, hogy meglepő dolgokat fog cselekedni Izráelben. Nekem mondja, hozzám beszél. Éli háza népén véghez fogja vinni ítéletét. Megbünteti Élit, mert nem akadályozta meg fiait abban a sok bűnben, amit véghezvisznek.
Meg kell várnom a reggelt. Hogy fogok reggel Éli szeme elé kerülni? Éli szeret engem. Nem mondhatom el neki ezt a sok rosszat.
Reggel van. Fel kell kelnem. Éli szólít: - Fiam, Sámuel!
- Ímhol vagyok!
Éli átlát rajtam. El kell neki mindent mondanom, mert ha nem teszem, a szavai átkot hoznak rám: azt mondja, így cselekedjék velem az Isten most és azután is, ahogy én most elhallgatok valamit is abból, amit az Úr nekem mondott!
A nap magasan áll. Mindent elmondtam Élinek, aki szeret engem. Csak annyit mondott, hogy Ő az Úr, cselekedjék úgy, amint néki jónak tetszik.
Este van. Aludnom kellene. Már sosem lesz olyan az életem, amilyen eddig volt. Jó itt, az Úr házában. Találkoztam Vele, eddig anyám akaratából voltam itt, de most maga az Úr akart velem beszélni, Ő szólt hozzám.
Este van. Aludnom kellene. Jó itt, az Úr házában.
