Nem először kerít hatalmába furcsa érzés: a gondolataimban olvas a gyerek? Vagy kimondtam a gondolataimat, meghallotta, csak annyira dilis vagyok, hogy nem is vettem észre?! Esti, laza csevej fürdés után:
Abu: - Anya, van olyan ember, aki gyerekkorában mindig engedelmeskedett a szüleinek?
Én (ó, most legyek okos, válaszoljak jól): - Szerintem nincs.
Magamban gondolkodom, helyesen válaszoltam, pörgetem: bűneset, engedetlenség, bűnösök vagyunk... .
Abu megszólal: - Anya, mit jelent az, hogy bűneiket, vétkeinket?
Januárban töltötte a hatot... .
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
