Péntek van, szabad- ill. rövidebb nap a családban. Hármaska kinn játszik, én megpróbálok udvart takarítani, felfedezek néhány bábot. Hamar rájövök, hogy azok a fekete hernyók bábozódtak be, amelyek kb. másfél hete mindenhol másztak, és amelyeket a gyerekek is megtizedeltek. Hívom Hármaskát, ő is felismeri rajtuk a hernyómaradványokat, és boldogan kiált:
- A Tüdejük!
Hiába kérdezgetjük, nem jöttünk még rá a logikára, miért Tüdejü a neve a fekete hernyónak, és a többinek miért nincs neve (sokféle hernyót láttunk/gyűjtöttünk). Szerinte ez a neve.
Megvizsgálta, leszedegette, pakolgatta a bábokat, majd magában el is magyarázta, hogy ezek a Tüdejük, most bábok, és szép lepkék lesznek majd, ha "kikelnek". Szerintem a mai napunk sem volt már hiábavaló... .
Frissítés, 2017 szeptembere:
Eltelt egy év, a logika még mindig érthetetlen, de közelítünk: a tüdejü új neve: szögtüdejű! (Mintha apró szögekkel lenne a hernyók háta borítva, vagy csak én keresek benne mindenképp logikát.) Szóval, így nevezi Hármaska a hernyókat, amelyeket az erdőben gyűjtött: