Hármaska bő két hónap múlva lesz négy éves. Szegény gyerekkel nem foglalkozik senki. Van. Él.
Kirakta a kedvenc lovacskáit sorba. Már csak arra kaptam fel a fejem, hogy azt mondja:
- Anya, 11 lovam van. Kiraktam őket sorba.
Megszámoltam, tényleg 11. Utána, miután megdicsértem, sorban a többiek számára is megszámolta hangosan. Babu kettesével próbálta számolni, úgy ellenőrizte.
Pár perc múlva egyedül vágta a körmét a lábáról (a családi, "rendes" körömvágó ollóval). Közli:
- Anya, nekem olyan furcsák az ujjaim!
Nem tudtam kiszedni belőle, miért gondolja furcsának. De sorban megszámoltattam vele a lábain és a kezein is az ujjait. Boldogan ismerte fel, hogy 5-5 ujja van mindenhol. Aztán egyedül folytatta a számolást. Szemek, fülek, a plüssök szemei, lábai, a plüsspapagáj karmai, a végén már vicceltünk is, hogy a kétfejű macskának nyolc lába van.
Szerintem ez az igazi unschooling, és nagyon sajnálom, hogy ezt nem adhatom meg a gyerekeimnek... .
2016.10.02. 12:01
Otthonoktatás helyett
Címkék: Matematika
Szólj hozzá!
2016.10.01. 17:01
Gyerekszáj
- Majd a jövő héten elmegyünk fodrászhoz, csinálunk egy fiús napot?
Hármaska beletúr hátul a hajába:
- Miért, már felnőtt a hajam?
Szólj hozzá!
2016.10.02. 12:01
Otthonoktatás helyett
Címkék: Matematika
Szólj hozzá!
2016.10.01. 17:01
Gyerekszáj
- Majd a jövő héten elmegyünk fodrászhoz, csinálunk egy fiús napot?
Hármaska beletúr hátul a hajába:
- Miért, már felnőtt a hajam?