Segítségre van szükségem, keresem a lehetőségeket, megoldásokat. De hiába próbálom homokba dugni a fejem, riasztóak a lehetőségeim. A fő kérdésem, hogy ki az, akire nyugodtan rá tudom bízni a gyermekeimet. És a homokban lévő fejemhez befutó információk az elmúlt két (!!!) napban:
1. Nagymama nyugodtan meséli, hogy a 3 éves unoka lábát bekapta a bicikli, amikor vitte valamerre, de nem történt nagy baj, csak nagyon megzúzódott a lábfeje, gipszbe tették. (XXI. század, lomisoktól olcsón, rokontól könnyen beszerezhető gyerekeknek bicikliülés, azt hittem, ilyen már nem fordulhat elő.)
2. Anyuka nyugodtan meséli, dadusra volt bízva a hatéves gyerek, csak centiken múlt az élete, de éppen arra a fél méteres földsávra esett, ahol megúszta kulccsonttöréssel. Igaz, először nem is röntgenezték meg, csak két nap múlva, és hát csak tornáztatni lenne szabad, de láthatom, hogy tornáztatja (úgy játszott a játszótéren, mintha semmi baja nem lett volna).
3. Gyerek (8) meséli, hogy nagyon beteg volt, nagyon lázas. Anyja meséli, hogy szegények, most nagyon a háttérbe szorultak, nincs idő velük foglalkozni, csak kirakja a legót a pokrócra, és eljátszanak. ja, valamelyik nap társasozott egyet velük az anyja.
4. Nagymama mutatja, milyen jó húsban van az ötéves kislány. Szeret enni. Elő is veszi előbb az egyik zacskó (édes) kekszet, hamarosan a másik, sós rágcsát. Ja, elfelejtett vacsorát főzni. Egyébként fogyókúrázik. Ugyanez a nagymama szinte büszkén meséli, hogy nem aludt délután a gyerek, pedig az anyja mondta, hogy aludnia kellene, de hát jól eljátszott odakinn szomszédokkal, míg a nagymama főzött.
5. Nagymama mesélni, nagyon megverték a 10 éves unokáját. Nem tudta, hogy a barátja nem lesz ott, egyedül volt, megverték ilyen és ilyen nagyon rossz gyerekek. No, mindegy, úgyis meg fogja tudni az anyja, de egyelőre nem mondja el neki.
6. Dadus szidja a gyereket, hogy jaj, milyen, megint megy sírni az anyjához (nem sírt). Meg miféle gyerek, kihozza a játékait, stb. .
A többi efféle tapasztalatomat nem írom le, így is felismersz néhányat, ugye, Zs? :-)
Értem én, hogy amiről nem tudok, nem fáj. De tragikus, hogy mennyi hazugságban, verbális (és fizikális) erőszakban,testi és lelki egészségtelen viszonyulásban és táplálékban van része a gyerekeinknek.
2017.07.30. 16:14
Tudom, kire (nem) bízom
Címkék: gyereknevelés
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://abubabu.blog.hu/api/trackback/id/tr412701525
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok
értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai
üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a
Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
2017.07.30. 16:14
Tudom, kire (nem) bízom
Címkék: gyereknevelés
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://abubabu.blog.hu/api/trackback/id/tr412701525
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.