Nem igemagyarázat, nem teológiai elmélkedés következik, hanem a saját nyomorúságom elsírása:
Az apák ettek egrest, és a fiak foga vásott el tőle?!
A mai tudomány is kutatja, epigenetika címszóval, amit már Ezékiel próféta is hirdetett: "Így szólt hozzám az ÚR igéje: Hogy mondhattok ilyen közmondást Izráel földjéről: Az apák ettek egrest, és a fiak foga vásott el tőle?! Életemre mondom – így szól az én Uram, az ÚR –, hogy nem fogjátok többé ezt a közmondást mondogatni Izráelben! Mert minden lélek az enyém: az apák lelke is meg a fiak lelke is az enyém." (Ez. 18.1-4) Folytatja, az egyéni felelősségről tanít, de most nem ez a lényeg.
Most láthatatlanul, hallhatatlanul sírok:
- mikor tudok végre fellélegezni?!
- miért ilyen nehéz felülírni a másoktól "örökölt" rossz szokásokat?
- ki segít felülírni ezeket a szokásokat?
- egyedül sikerül-e megbirkózni mindezzel, azzal, hogy oly sok évet elvesztegettem és hogy akaratom ellenére a gyerekeim foga vásik el tőle...?!
- honnan merítsek erőt, hogy át tudjam írni, felül tudjam írni az "örökséget", azt a sok rosszat, amiért talán sok-sok nemzedék felelős, vagy talán csak én vonzottam be és vonzottam magam köré olyan embereket, akik hasonlóan nehéz "örökséget" adnak át?!
Sok-sok kérdésem van, a legrosszabb talán az, hogy szinte mindig, amikor úgy érzem, végre talán apró csatákban sikerem van, legyőzöm magam, picit sikerül lazítani a megkötözöttségeken, akkor jön valaki, megtalál valaki, igényt tart rá(m) valaki, aki még szorosabbra húzza a köteleket... .
Nem, nem vagyok depressziós, nem, nem vagyok zavart, nem, tudtommal nem szenvedek semmiféle pszichiátriai betegségben. Profán dolgokról beszélek. Teljesen egyszerű dolgokról. Csak egyetlen példa az érthetőség kedvéért:
Mikor tapasztalhatom végre stabilan azt, amit olykor pillanatokra megérezhetek, hogy a gyermekeim csodálatosak, akikkel jó élni, jó együtt lenni, akik számára én vagyok a minden és akik nőnek, mint a földbe hullott mag; akiket nem kell folyamatosan"nevelni", elég csak "locsolni", jó példát eléjük élni, hagyni, hogy felfedezzék ezt a csodálatos világot; szeretni, szeretni, szeretni?!
Ha valaki ismerős vagy ismeretlen segíteni szeretne ebben, akár hozzászólásban csatlakozhat, jöhet velem ezen a nagyon nehéz, nagyon kemény úton. Már nem szeretnék letérni róla... .
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
