Este fél 10, Hármaska nem alszik, mert aludt délután. Vasalok, mellettem a lovait rakja sorba, talál a lovasdobozában egy halat, azon jót mulat, majd kis idő múlva megszólal:
- Apa, ez a halászpásztor is odaáll a lovak közé.
Mi sem természetesebb, az apja megszólal:
- A búvár? Jó, ő is ott lehet.
Éles a logika, négy és fél évesen is. A hatalmas lovasdobozban (kb. 60 lovacska) megfért egy plüss hal és egy playmobil műanyag búvár is... .
2017.07.30. 21:40
Életkép by Hármaska
Szólj hozzá!
2017.07.30. 16:14
Tudom, kire (nem) bízom
Címkék: gyereknevelés
Segítségre van szükségem, keresem a lehetőségeket, megoldásokat. De hiába próbálom homokba dugni a fejem, riasztóak a lehetőségeim. A fő kérdésem, hogy ki az, akire nyugodtan rá tudom bízni a gyermekeimet. És a homokban lévő fejemhez befutó információk az elmúlt két (!!!) napban:
1. Nagymama nyugodtan meséli, hogy a 3 éves unoka lábát bekapta a bicikli, amikor vitte valamerre, de nem történt nagy baj, csak nagyon megzúzódott a lábfeje, gipszbe tették. (XXI. század, lomisoktól olcsón, rokontól könnyen beszerezhető gyerekeknek bicikliülés, azt hittem, ilyen már nem fordulhat elő.)
2. Anyuka nyugodtan meséli, dadusra volt bízva a hatéves gyerek, csak centiken múlt az élete, de éppen arra a fél méteres földsávra esett, ahol megúszta kulccsonttöréssel. Igaz, először nem is röntgenezték meg, csak két nap múlva, és hát csak tornáztatni lenne szabad, de láthatom, hogy tornáztatja (úgy játszott a játszótéren, mintha semmi baja nem lett volna).
3. Gyerek (8) meséli, hogy nagyon beteg volt, nagyon lázas. Anyja meséli, hogy szegények, most nagyon a háttérbe szorultak, nincs idő velük foglalkozni, csak kirakja a legót a pokrócra, és eljátszanak. ja, valamelyik nap társasozott egyet velük az anyja.
4. Nagymama mutatja, milyen jó húsban van az ötéves kislány. Szeret enni. Elő is veszi előbb az egyik zacskó (édes) kekszet, hamarosan a másik, sós rágcsát. Ja, elfelejtett vacsorát főzni. Egyébként fogyókúrázik. Ugyanez a nagymama szinte büszkén meséli, hogy nem aludt délután a gyerek, pedig az anyja mondta, hogy aludnia kellene, de hát jól eljátszott odakinn szomszédokkal, míg a nagymama főzött.
5. Nagymama mesélni, nagyon megverték a 10 éves unokáját. Nem tudta, hogy a barátja nem lesz ott, egyedül volt, megverték ilyen és ilyen nagyon rossz gyerekek. No, mindegy, úgyis meg fogja tudni az anyja, de egyelőre nem mondja el neki.
6. Dadus szidja a gyereket, hogy jaj, milyen, megint megy sírni az anyjához (nem sírt). Meg miféle gyerek, kihozza a játékait, stb. .
A többi efféle tapasztalatomat nem írom le, így is felismersz néhányat, ugye, Zs? :-)
Értem én, hogy amiről nem tudok, nem fáj. De tragikus, hogy mennyi hazugságban, verbális (és fizikális) erőszakban,testi és lelki egészségtelen viszonyulásban és táplálékban van része a gyerekeinknek.
Szólj hozzá!
2017.07.29. 22:53
Feeling
Végtelenül fáradtnak érzem magam. Nem, nem a gyerekeim miatt, bár rengeteg meló van körülöttük és rengeteg erőmet szívják ki a kérdéseikkel, rengeteg erőmet veszik el a vitatkozásaikkal, veszekedéseikkel, a maradék erőmet pedig a folyamatos készenlét és rendelkezésre állás iránti igényükkel. Nem, nem én vagyok gyenge, nem, nem én bírok keveset, és nem, nem alszom keveset.
Ami a fáradtságom valódi oka, az a tehetetlenségem. Pontosabban, annak a folyamatos megtapasztalása, hogy bármit teszek, bármibe kezdek, bármit csinálok, falakba ütközök. Pedig az efféle apró (és nagyobb) céljaimat végiggondolom, két lábbal a földön maradva kidolgozom, alakítom, formázom, és így kezdem megvalósítani. És nem, nem megy. Vagy csak nagyon nehezen. Vagy sokkal több időbe kerül nekem, mint amennyi reális lenne. Vagy csak... . Valahogy úgy, ahogy legutóbb elakadtam. Nem átvitt értelemben, hanem ténylegesen, az autóval. Tökéletes példája az életem elakadásának - hiába kérek segítséget, a kötél elszakad, a sokadik ötlet és variáció és sok-sok energiabefektetés árán sikerül kiszabadulni egy olyan elakadásból, ami átgondolt, ésszerű, logikus lépések után, "véletlenül" történik meg, centiken múlik, de megtörténik. És a kiszabadulás nem old meg semmit. Csak újabb terhet ad: a félelmet az elakadástól. Ördögi kör.
És mindebben tökéletes tükrök a gyerekek. Ők is belefáradtak - itthon már meg sem próbálnak "jók" lenni. Csak levezetik a feszültséget, szabadulnak a terhektől. Ők tudják, hogyan kell rosszalkodni. Gyógyítják magukat, az én fáradtságom okozta sebeikből. Bárcsak tanulnék tőlük, rosszalkodhatnék, ha tudnám, mit is jelent ez, és akkor én is gyógyulnék... .
Szólj hozzá!
2017.07.29. 08:25
Abu újra rímekben beszél
Tia aa, e ooga ee.
aéj, ej eéiász ee.
Szia, anya, nem forog a nyelvem,
azért, mert beszédhibás lettem.
Szólj hozzá!
2017.07.30. 21:40
Életkép by Hármaska
Szólj hozzá!
2017.07.30. 16:14
Tudom, kire (nem) bízom
Címkék: gyereknevelés
Segítségre van szükségem, keresem a lehetőségeket, megoldásokat. De hiába próbálom homokba dugni a fejem, riasztóak a lehetőségeim. A fő kérdésem, hogy ki az, akire nyugodtan rá tudom bízni a gyermekeimet. És a homokban lévő fejemhez befutó információk az elmúlt két (!!!) napban:
1. Nagymama nyugodtan meséli, hogy a 3 éves unoka lábát bekapta a bicikli, amikor vitte valamerre, de nem történt nagy baj, csak nagyon megzúzódott a lábfeje, gipszbe tették. (XXI. század, lomisoktól olcsón, rokontól könnyen beszerezhető gyerekeknek bicikliülés, azt hittem, ilyen már nem fordulhat elő.)
2. Anyuka nyugodtan meséli, dadusra volt bízva a hatéves gyerek, csak centiken múlt az élete, de éppen arra a fél méteres földsávra esett, ahol megúszta kulccsonttöréssel. Igaz, először nem is röntgenezték meg, csak két nap múlva, és hát csak tornáztatni lenne szabad, de láthatom, hogy tornáztatja (úgy játszott a játszótéren, mintha semmi baja nem lett volna).
3. Gyerek (8) meséli, hogy nagyon beteg volt, nagyon lázas. Anyja meséli, hogy szegények, most nagyon a háttérbe szorultak, nincs idő velük foglalkozni, csak kirakja a legót a pokrócra, és eljátszanak. ja, valamelyik nap társasozott egyet velük az anyja.
4. Nagymama mutatja, milyen jó húsban van az ötéves kislány. Szeret enni. Elő is veszi előbb az egyik zacskó (édes) kekszet, hamarosan a másik, sós rágcsát. Ja, elfelejtett vacsorát főzni. Egyébként fogyókúrázik. Ugyanez a nagymama szinte büszkén meséli, hogy nem aludt délután a gyerek, pedig az anyja mondta, hogy aludnia kellene, de hát jól eljátszott odakinn szomszédokkal, míg a nagymama főzött.
5. Nagymama mesélni, nagyon megverték a 10 éves unokáját. Nem tudta, hogy a barátja nem lesz ott, egyedül volt, megverték ilyen és ilyen nagyon rossz gyerekek. No, mindegy, úgyis meg fogja tudni az anyja, de egyelőre nem mondja el neki.
6. Dadus szidja a gyereket, hogy jaj, milyen, megint megy sírni az anyjához (nem sírt). Meg miféle gyerek, kihozza a játékait, stb. .
A többi efféle tapasztalatomat nem írom le, így is felismersz néhányat, ugye, Zs? :-)
Értem én, hogy amiről nem tudok, nem fáj. De tragikus, hogy mennyi hazugságban, verbális (és fizikális) erőszakban,testi és lelki egészségtelen viszonyulásban és táplálékban van része a gyerekeinknek.
Szólj hozzá!
2017.07.29. 22:53
Feeling
Végtelenül fáradtnak érzem magam. Nem, nem a gyerekeim miatt, bár rengeteg meló van körülöttük és rengeteg erőmet szívják ki a kérdéseikkel, rengeteg erőmet veszik el a vitatkozásaikkal, veszekedéseikkel, a maradék erőmet pedig a folyamatos készenlét és rendelkezésre állás iránti igényükkel. Nem, nem én vagyok gyenge, nem, nem én bírok keveset, és nem, nem alszom keveset.
Ami a fáradtságom valódi oka, az a tehetetlenségem. Pontosabban, annak a folyamatos megtapasztalása, hogy bármit teszek, bármibe kezdek, bármit csinálok, falakba ütközök. Pedig az efféle apró (és nagyobb) céljaimat végiggondolom, két lábbal a földön maradva kidolgozom, alakítom, formázom, és így kezdem megvalósítani. És nem, nem megy. Vagy csak nagyon nehezen. Vagy sokkal több időbe kerül nekem, mint amennyi reális lenne. Vagy csak... . Valahogy úgy, ahogy legutóbb elakadtam. Nem átvitt értelemben, hanem ténylegesen, az autóval. Tökéletes példája az életem elakadásának - hiába kérek segítséget, a kötél elszakad, a sokadik ötlet és variáció és sok-sok energiabefektetés árán sikerül kiszabadulni egy olyan elakadásból, ami átgondolt, ésszerű, logikus lépések után, "véletlenül" történik meg, centiken múlik, de megtörténik. És a kiszabadulás nem old meg semmit. Csak újabb terhet ad: a félelmet az elakadástól. Ördögi kör.
És mindebben tökéletes tükrök a gyerekek. Ők is belefáradtak - itthon már meg sem próbálnak "jók" lenni. Csak levezetik a feszültséget, szabadulnak a terhektől. Ők tudják, hogyan kell rosszalkodni. Gyógyítják magukat, az én fáradtságom okozta sebeikből. Bárcsak tanulnék tőlük, rosszalkodhatnék, ha tudnám, mit is jelent ez, és akkor én is gyógyulnék... .
Szólj hozzá!
2017.07.29. 08:25
Abu újra rímekben beszél
Tia aa, e ooga ee.
aéj, ej eéiász ee.
Szia, anya, nem forog a nyelvem,
azért, mert beszédhibás lettem.